Életből el!

 Mindenki mesevilágokat kreál életébe, vagy beletemetkezik a realizmussal, ám az igazi boldogság keveseknek adatik meg. Ezt egyesek evéssel, szexel, pénzzel pótolnák, de csak kiéget hordókká válnak.
 S hogy mi a helyes, önámító illúziókba reménykedni, vagy szembe nézni az adott helyzettel, egyedi döntés, egyedi élet.
 De minek is moralizálni, ahogy kisiklott az életem a hamis medréből ráébredtem, ez nem ébrenlét, ez maga a mélység. Persze nem voltam sosem bölcs, és nem formázhatom meg, más képzelete és elképzelése sajátos univerzumát. Ám ahogy a kikapcsolt konvektorral szemezve, az életen tűnődtem. Nem volt sok mélázásra való, mikor összeomlott a kis és közepes üzemek zöme, és a szakemberek kénytelenek voltak, bérrabszolgaságba süllyedni.
 Magam is elmerültem, de nem tudtam a helyzetet feldolgozni, meg aztán milliónyi más sors "ajándék" nehezedve reám, úgy döntöttem, a számláimat úgy sem tudom fizetni, a magány pedig semmire nem ösztökélt, hát kiterítettem az ölembe helyezett kartonlapra a üvegcsébe tárolt bogyókat, csak száz darabról volt szó.
-Nem volt hányingerem, nem volt félelmem, annyira üres és szegény élet állt mögöttem, hogy már nem volt sok veszteni valóm. A tea a lábamnál pihent, egy litert készítettem, az volt a gyanúm, pont elég lesz a nyugtatókhoz.
 Valahol olvastam nem feltétlenül álomba merülve pusztulok el, de igazából nem nagyon számított, hiszen előttem a semmi és a befizetésre váró számlák...

 Csak pozitívan, csak a jót nézd! már az agyamra mentek az ilyen szövegek, miként a reklámokban agyon ismételt fájdalomcsillapító idétlensége. Persze majd jobb lesz, nem szabad feladni. -Nem, nem szabad e sok ökörséget befogadni! Nincs munka, nincs semmi fény az életbe, és bár mondhassák, hogy ezután, majd megfordul a történet, ám ezt egy húsz évesnek még be is lehet adni. De mikor a félidő letelt, hiába is fordulna az élet, már azt nem tudjuk átélni, amikről lemaradtunk, már csak fizikai korlátaink végett is.
-Már csak 99 tabletta volt hátra, az idő nekem dolgozott, nyugodtja békébe!