Itt nem volt Ádám és Éva előtörténet, itt volt a sötétség mestere és egy tucat, a földről elhozott ember, ő általuk hozta létre a későbbi holdi civilizációt az igazság ura, a sötétség mérhetetlen fejedelme. Nem rivalizálás volt ez, isten szemet hunyt a gonosznak titulált főangyal tettei felett, talán maga is gyanítva, lehet, hogy ez az igazi lehetőség, nem a kék bolygót vírusként elárasztó emberiség. A mester mikor létrehozta művét távozott, de a hatalmat egy mindig jelenlévő sötét angyalára bízta és a szent akarat betartatását az atyákra, hogy a hit és a tudás sose keresztezze egymást. A mester maga az áldás, a mester az élet és ő az ki szabályaival mindent rendben, szolgáival ha kell végrehajtat, egészen az ő eljöveteléig.
-S lent a földön azt hiszik isten a könyörületes, nagy tévedés, isten szemmel láthatólag végig fogja nézi ahogy a földi élet kihunyva kedvenc emberei pedig önmagukat fogják felemészteni, sokkal előbb mint azt ott lent bárki is gondolná. S a meglepetés, a Jóisten nem fog beavatkozni, se rimánkodás se káromlás hatására sem, mert isten úgy véli, amit vetsz, azt aratod. A hold a kezdettektől fogva egészen más volt, itt a szabályok kőbe vésve betartásra kerültek, és az atyák tanácsa nem engedte meg az ostobaságot, a javak extrám felhalmozását, az erőforrások kimerítését, ők következetesek voltak, ők éppen úgy ellenőrzés alatt tartották a szaporulatot, miként illúziókkal megóvták a holdat az ember gyarmatosító szándékaitól. A hold az egyetlen jövő a maga szigorú írott és íratlan törvényeivel, végrehajtóival és magával a lehetősséggel, hogy igenis lehet másként is élni...
...Markot nem igen érdekelték a szentírás tanításai, egy rozoga viskóban ült és a ház gazdáját várta, egyetlen céllal, hogy Végrehajtóként beteljesítse a tanács ítéletét, ugyanis Zakva Anton eretnek gondolatai a keleti körzetbe egyre nagyobb visszhangot keltettek, szórólap és az illegális rádióadásai sértik a törvényt és sértik a mester szentségét. Az igazság az, régen nem voltak ekkora bajok, egykor a Végrehajtóknak, tolvajokat, paráználkodókat és csalókat kellet leginkább előállítani, ma már nem, földi idő szerint 1969 július 20-tól számítva felütötte fejét a nyílt eretnekség, a földi emberek utáni vágyakozás, isten felsőbbrendűségének elismerése, ami ugye egyértelműen szentségtörésnek számított. -A szoba egy konyhaszerűség volt, még parázsló tűzhellyel, ez által melegen tartott ebéddel ami valami rosszul sikerült főzeléknek tűnt, pláne az asztalon heverő konzervhez képest. Természetesen nem kóstolta meg, miként a forrásvizet is kihagyta, nem vendégeskedni érkezett, hanem ítéletet végrehajtani. -Egy jegyzetet olvasgatott, a kunyhó egy rejtett odújába lelve meg, elég vakmerő elméleteket tartalmazva a mester és az isten, vélt konfliktusáról. Zakva lázadását már rég megfékezték volna a hatóságok, ám az atyák a messzi fővárosba úgy ítélték, kerekedjen ki a történet, mutatkozzon meg mind ki osztja e eretnek tanokat, hogy aztán gyorsan és végérvényesen befejeződjön e zord színezetű történet. Persze nem Zakva volt az egyetlen a holdon, kik a emberek technikai fölényét látva a holdra szállás idején, úgymond megtértek. Nem egyedül volt, ám a többség tisztába volt a mester igazságával és hogy egy haldokló világ kétségbe eset kapkodását takarta a 1969-es látogatás. S tegyük hozzá, míg a földön az angyalok kerülték a dolgok megoldását, az addig a főváros legszentebb katedrálisába ott trónolt Au'sil sötét angyal, aki ha a szükség úgy kívánja megrebegteti szárnyait és az eretnekeknek nem marad az égitesten sem maradásuk sem irgalmuk.
Az állandó félhomály mely az épületeken kívüli világot uralta, a Baraja kristályoknak volt köszönhető, amik igazából nem is kristályok, hanem baktériumok voltak, melyek a hatalmas barlangvilág falait, oszlopait uralták, fényt tehát életet biztosítva ezzel. Igaz, ahogy az évszázadok egymást felzabálva haladtak a jelen pillanat felé, lassan megjelentek a fáklyák, gyertyák után az elektromos áram, na az igazi csodát tette, a tehetős városok szemkápráztató fényekbe fürödtek, míg a vidéki farmokon, jó ha volt egy-egy széngenerátor. Azok is faramuci szerkezetek voltak, a fűst nem mehetett ki, nem pusztíthatta a légkört, így csövek és különböző szűrök segítségével szinte füstmentesen működtek, igaz ezen berendezések többe kerültek, mint amennyi hasznot hoztak egy-egy paszulyt termelő tanyának. Mindegy, ez volt a fejlődés és azért aki tehette igyekezett lépést tartani, még akkor is ha egynéhány találmány teljességek fölöslegesnek tűnt. -Zakva, hazafelé lépkedve egyáltalán nem tartotta a fejlesztési intézetbe kiakkumulál dolgokat feleslegesnek, sőt úgy vélte, a sok találmány emelte a földi embert sokkal magasabb szintűvé, mint a holdlakókat. -Nem, nem nézte le saját világát, de megvetette a atyák uralmát és az állítólag mindenre odafigyelő sötét angyal akaratát. A középkorú férfi úgy vélte, ha a holdon is minden a saját medrébe áramlana, akkor lehetséges, mivel nagyobb háborúk soha nem történtek az égitesten, hogy a hold népe lenne az amely lelátogatott volna a földre, és nem fordítva. Nehéz volt ez így, nehéz volt elfogadni, miként körülményes volt a hatóságokat és a végrehajtókat kijátszani, de eddig sikerült és el kell ismerni véleménye és álláspontja sok ember elméjében megragadva akár még a jövőt is átformálhatja idővel.
Az idővel nem állt jól, a nagy rendszer szerint közeledett az alvás ideje, azaz a Nyugalom időszaka és ő még csak most ért haza, pedig rengeteg dolgot szeretett volna még csinálni. Az út hosszú volt, de lelkesnek érezte magát, oly annyira, hogy vacsorát követőn még rendszerezve gondolatait levél íráshoz fogva, buzdító szöveget küld néhány megbízható barátnak, ha már szikra van, legyen belőle tűz is. -Ily gondolóktól feltüzelve érte el a zúzó, egykor még csörgedező patak medrébe felépített kunyhóját ahol zavartalanul és biztonságba élhette az életét. Igaz, ott voltak a rendészek, de a kisebb településekre jó ha jutott egy, annak meg annyi dolga volt, hogy nem igen kellet tőlük tartani. A végrehajtók már egy külön történetet képviseltek, őket az atyák mozgósítják és konkrét személyekre vadásznak, ám keleten ahol sok a bandita, kik nem félve a hatalomtól annak gyenge pontjait kihasználva komoly potenciált jelentettek, még a végrehajtóknak is kockázatos kaland volt a járt utakról letérni. Természetesen Anton jól tudta, ha egyszer a zsiványok túlfeszítik a húrt, a helytartótanács kivezényli valamelyik erődből az armadát és akkor egy időre megszűnik a zavar a rendszerbe, de az eretneknek titulált férfi szerint az a kritikus pont még odébb volt.
-Benyitott, hazaért és elégedettség töltötte el, az a elégedettség és a nyugalom amely minden embert fogad mikor a napi dolgait követőn végre hazaérkezik és lepihenve maga mögött tudhat még egy szabályok által behatárolt napot. Az étel illata még némiképp sziporkázott a levegőbe, egy túlfűszerezett főzelék képébe, és egy egészen másik illat, egy ember illata is derengett a ház aurájában. -Rosszat sejtett, nem várt vendéget és ebbe a menedékébe még sohasem invitált meg senkit, szóval valami nagyon nem stimmelt, hátrálni kezdett, miközben felfedezte a könnyű vörös páncélzatú végrehajtót aki halovány mosollyal arcán egy pisztolyt szegezett rá, egy szétrobbanó lövedékkel megtöltött fegyvert, melynek túlélési esélye egyenlő volt a nullával.
-Jó estét barátom! szólalt meg a széken terpeszkedő férfi, hangjából csak úgy csöpögött az irónia, miként Anton arcáról a veríték.
-Jó estét, bár azt hiszen ez most csak egyikünkre érvényes. adta fel az eretnek, esélyt sem látva a menekülésre, igyekezett elfogadni, hogy most vége az életének, ami persze teljességgel lehetetlen volt, már mint az elfogadás.
-Az élet már csak ilyen. vont vállat Mark, és még mielőtt a társalgás tovább folytatódhatott volna meghúzta a ravaszt, a léghajó már úton volt, nem volt idő semmilyen csevejre, az majd az atyák egyik tornyába kerül teintrékre, addig viszont csend...
Az állandó félhomály mely az épületeken kívüli világot uralta, a Baraja kristályoknak volt köszönhető, amik igazából nem is kristályok, hanem baktériumok voltak, melyek a hatalmas barlangvilág falait, oszlopait uralták, fényt tehát életet biztosítva ezzel. Igaz, ahogy az évszázadok egymást felzabálva haladtak a jelen pillanat felé, lassan megjelentek a fáklyák, gyertyák után az elektromos áram, na az igazi csodát tette, a tehetős városok szemkápráztató fényekbe fürödtek, míg a vidéki farmokon, jó ha volt egy-egy széngenerátor. Azok is faramuci szerkezetek voltak, a fűst nem mehetett ki, nem pusztíthatta a légkört, így csövek és különböző szűrök segítségével szinte füstmentesen működtek, igaz ezen berendezések többe kerültek, mint amennyi hasznot hoztak egy-egy paszulyt termelő tanyának. Mindegy, ez volt a fejlődés és azért aki tehette igyekezett lépést tartani, még akkor is ha egynéhány találmány teljességek fölöslegesnek tűnt. -Zakva, hazafelé lépkedve egyáltalán nem tartotta a fejlesztési intézetbe kiakkumulál dolgokat feleslegesnek, sőt úgy vélte, a sok találmány emelte a földi embert sokkal magasabb szintűvé, mint a holdlakókat. -Nem, nem nézte le saját világát, de megvetette a atyák uralmát és az állítólag mindenre odafigyelő sötét angyal akaratát. A középkorú férfi úgy vélte, ha a holdon is minden a saját medrébe áramlana, akkor lehetséges, mivel nagyobb háborúk soha nem történtek az égitesten, hogy a hold népe lenne az amely lelátogatott volna a földre, és nem fordítva. Nehéz volt ez így, nehéz volt elfogadni, miként körülményes volt a hatóságokat és a végrehajtókat kijátszani, de eddig sikerült és el kell ismerni véleménye és álláspontja sok ember elméjében megragadva akár még a jövőt is átformálhatja idővel.
Az idővel nem állt jól, a nagy rendszer szerint közeledett az alvás ideje, azaz a Nyugalom időszaka és ő még csak most ért haza, pedig rengeteg dolgot szeretett volna még csinálni. Az út hosszú volt, de lelkesnek érezte magát, oly annyira, hogy vacsorát követőn még rendszerezve gondolatait levél íráshoz fogva, buzdító szöveget küld néhány megbízható barátnak, ha már szikra van, legyen belőle tűz is. -Ily gondolóktól feltüzelve érte el a zúzó, egykor még csörgedező patak medrébe felépített kunyhóját ahol zavartalanul és biztonságba élhette az életét. Igaz, ott voltak a rendészek, de a kisebb településekre jó ha jutott egy, annak meg annyi dolga volt, hogy nem igen kellet tőlük tartani. A végrehajtók már egy külön történetet képviseltek, őket az atyák mozgósítják és konkrét személyekre vadásznak, ám keleten ahol sok a bandita, kik nem félve a hatalomtól annak gyenge pontjait kihasználva komoly potenciált jelentettek, még a végrehajtóknak is kockázatos kaland volt a járt utakról letérni. Természetesen Anton jól tudta, ha egyszer a zsiványok túlfeszítik a húrt, a helytartótanács kivezényli valamelyik erődből az armadát és akkor egy időre megszűnik a zavar a rendszerbe, de az eretneknek titulált férfi szerint az a kritikus pont még odébb volt.
-Benyitott, hazaért és elégedettség töltötte el, az a elégedettség és a nyugalom amely minden embert fogad mikor a napi dolgait követőn végre hazaérkezik és lepihenve maga mögött tudhat még egy szabályok által behatárolt napot. Az étel illata még némiképp sziporkázott a levegőbe, egy túlfűszerezett főzelék képébe, és egy egészen másik illat, egy ember illata is derengett a ház aurájában. -Rosszat sejtett, nem várt vendéget és ebbe a menedékébe még sohasem invitált meg senkit, szóval valami nagyon nem stimmelt, hátrálni kezdett, miközben felfedezte a könnyű vörös páncélzatú végrehajtót aki halovány mosollyal arcán egy pisztolyt szegezett rá, egy szétrobbanó lövedékkel megtöltött fegyvert, melynek túlélési esélye egyenlő volt a nullával.
-Jó estét barátom! szólalt meg a széken terpeszkedő férfi, hangjából csak úgy csöpögött az irónia, miként Anton arcáról a veríték.
-Jó estét, bár azt hiszen ez most csak egyikünkre érvényes. adta fel az eretnek, esélyt sem látva a menekülésre, igyekezett elfogadni, hogy most vége az életének, ami persze teljességgel lehetetlen volt, már mint az elfogadás.
-Az élet már csak ilyen. vont vállat Mark, és még mielőtt a társalgás tovább folytatódhatott volna meghúzta a ravaszt, a léghajó már úton volt, nem volt idő semmilyen csevejre, az majd az atyák egyik tornyába kerül teintrékre, addig viszont csend...
