Pokol

 A sötét angyal az örök alkony világát figyelte, egy végtelennek tűnő metropolist. Lent az emberek sokasága, a bűnös lelkek, kik ismét testet kaptak, hogy próbára tegyék azt amit az életbe elbukással zártak.
-Ironikus, de míg a pokolba tömegnyomor uralkodik, a menny egy légüres végtelen, néhány lélektől eltekintve. S hogy a mélységbe mi is a szabály(?) semmi több, mint az életbe, a törvények betartása. -Kövesd a tíz parancsolatot és kerüld a 8 főbűnt, mert ugyan az emberek világába az egyház  a 8 főbűn közül egyet kiradírozott, attól még amit az ÚR meghatározott, messze nem változott.
 Természetesen a pokol és lényei nem gonoszak, ők önként vették fel a sötét színt, önként vállalva e nehéz feladatott. S bizony ez oly annyira nehéz, hogy a legtöbb, ide kerülő lélek, nem szakítva földi gonoszságaival, nem igen indulnak meg a tisztítótűz irányába. Mert van a a parancs, KI NEM BIZONYÍTJA MEGBÁNÁSÁT, NEM LÉPHET TOVÁBB! és ez így volt rendjén, pláne a totális rend, a pokol világába.

 Az angyal éjpáncélzatba, tépett szárnyai a szimbólum, hogy ez a nem a menny, és szemeibe az eltökéltséggel, feladatát tekintve, az ablaknak háttal elterülő csarnokot érzékelte. Fáklyák fénylettek, bár létezett más mód, miként a házakban az elektromosság, ám ez is csak díszletnek számított.
 A helységet repedezett oszlopok tartották és a falak mentén az emberek képzeletében élő ocsmány démonok szobrai sorakoztak, a bűnös lelkek ugyanis az ilyen a végtelen magasságba nyúló tornyok egyikébe érkezik, s itt kapják meg a szabályokat, a homlokukra égetve.

 Munka, házasság és minden ami fent történik, zajlik a pokolba is, azzal a kivétellel, hogy minden egyes parancs megszegését követőn, a végrehajtók, előbb vagy utóbb meglelik a bűnt kivitelezőt és a helyszínen kivégzik. Van, hogy sorozatlövő, van, hogy lángszóró, a lényeg, itt a bűn azonnali megtorlást eredményez, hogy aztán a bűnös ismét egy toronyba materializálódva újabb esélyt kapjon, azzal a következménnyel, hogy egyre jobb életkörülménybe helyeztetik. S itt mutatkozna meg a lélek ereje, ám pont az ellenkezője bizonyul, hiszen a kínok pillanatain túl a jólétbe csöppenve, látszólag nincs ok a változásra. -De egyet nem tudnak a vétkesek, egy pont után a pokol bezárul, és Isten végső csapást mér a változni nem kívánók tömegére. Ez annyi tesz, mindörökre kitörlődik a létezésből, nem kap esélyt akkor már, hogy visszatérjen az ÚR ragyogó birodalmába.

 Az angyal megfordult, eltűnődőt, az emberek gondolatait olvasva, hogy hányszor és hányan módosították a törvényeket, csak, hogy az egyre hitetlenebb embereket megtartsák az egyház kebelén. De egyet senki nem vet tudomásul, az Isten törvénye nem variálható szánk íze szerint. Isten sosem mondta, ha valami nem tetszik tökéletlenségünknek, átírhassuk. Sokan teszik, s a legtöbben a XXI. századnak nevezett zónából érkeznek, az emberiség párhuzamosan zajló közül , az ide érkezők a fogyasztói társadalom pénzimádói. A pénznek pedig nincs helye Isten országában, persze itt lent annál inkább, így a csábítás megmaradva, a léleknek kell felnőni, ha az életbe nem, hát a pokolba. -Igaz ez nem igen történik.

 A trágár beszéddé csak a nyelv kivágása az adomány, s ha itt a gondolatba megy tovább a alázatosság hiánya, természetesen jön a következő lépés, a végrehajtók mindig teszik amire felhatalmazták őket. -Ja és a mester vagy az ördög, se jégbe se tűzbe zárva nincs, minden egyes pillanatban azt teszi amire az ÚR kérte, és minden egyes pillanatba kapcsolatba állnak.
 Dianna a sötét angyal, csendre intette a gondolatait, csendre, hisz neki nem dolga megítélni a tökéletesség döntéseit, ő csak teszi amit kell, és reméli mielőbb bezárja Isten a poklot, hogy végre közel kerüljenek a mindenek teremtőjéhez...