Vannak feltételezések, melyek a párhuzamos világokról beszélnek. S egyes elképzelések szerint átlépve plusz erővel gazdagodva térhetünk vissza. Hát ez elmélet, egy olyan elmélet, melyet Tom és Mark ki is próbált. Ám a túloldal, mindegy miként nevezzük, semmit nem ad ingyen, pláne ha e alternatív világot pokolnak is nevezik...Ez volt a kezdett, ez volt melyet az emberiség történelmében sokan megjátszottak. Sokan és magas árat fizettek, mert bár valóban megkapható a siker, de az a siker, szög a lélek koporsójának fedelébe...
" Kutathassuk a jövőt, de talán előbb a múltat sem árt ismerni"
Mark szíve szerint, egy akkorát bemázolt volna barátjának, hogy még maga is megbánja. De nem tette, visszatértek az alternatív világból és bár Tom gazdagabb lett 5 kívánsággal, Mark viszont egy tapasztalattal. Még pedig azzal, hogy jobb nem belelépni egy olyan történetbe, melyről semmit de semmit nem tud!
-Na ugye mondtam, visszajöttünk. jelentette ki Tom, immár önelégülten, igyekezve felejteni amit a vonaton mondott az a öregúr. Végül is a lényeget megszerezte, és élve vissza is került a valóságba, Mark rinyálása pedig csak egy félős ember reakciója.
-Tudod, a büdös életbe nem fogok veled tárgyalni. emelte hangját a barna hajú Mark Zan, egyáltalán nem értette, barátja miért kockáztatott mindent, egy a csoda tuja működő dologé.
-Tudod, lehet, hogy jössz te hozzám, mi több büszkén fogod hangoztatni, hogy ismersz. nevetett fel Tom, szőke hajába a szál kapaszkodott, mint valami igazolás, vagy sötét ómen(?)
-Viszlát Tom. döntött a belül fortyogó Mark, és szó nélkül elindult a dombról lefelé, haza kívánkozott, és a felejtésre, igaz ez utóbbiba nem igen reménykedhetett.
-Majd hívj! kiáltott Mark után az elégedett fiatalember. Immár itthon volt és nem igen érdekelte, barátja hisztije. Már kibontakozott lelki szemei előtt, az általa megkívánt szép, új jövője.
" A kérdések azért vannak, hogy válaszokat kaphassunk"
Mark nem tudott aludni, a gyomra éget, de egy falat sem csúszott le torkán, csak egy dobozos üdítőt sikerült leerőltetnie. S bár száműzni próbálta a túlvilági utazásuk képeit, nem igen sikerül, sőt, a jósnő szavai éledtek elméjébe: -Volt egy költő, öngyilkos lett, akadt egy nő, ki a leghíresebb pilóta volt, eltűnt.
A költővel nem igen tudott mit kezdeni, de ahogy a híres pilótanőkön töprengett, Amelia Earhart jutott eszébe. Nem habozott, a pihenés nem igen jött volna össze és agya, amúgy is úgy pörgött mint egy üzemi villanyóra.
A kinti délután már jó pék módjára, sorra nyújtotta az árnyakat, ám ez a barna tekintetűt nem érdekelte, bekapcsolva számítógépét a pilótanő életére kereset.
- Lehet, hogy róla beszélt a jósnő??? Mark számára, a sorokat olvasva, egyre biztosabbá vált. 1930-ba női sebesség rekordot állított fel, majd egy évre magasságit, majd pár év és a távolsági rekord is az ő nevével lett fémjelezve. Sikert sikerre halmozott, és megvolt benne a küzdeni, bizonyítani akarás, ám 1937.ben a Csendes-Óceán felett eltűnt, és bár számos kutatás indult, mind kudarcba fulladt, sem ő sem repülőjének maradványai soha nem kerültek elő.
Az ifjú hátra dőlt, nem tudhatta, hogy Earhart volt e az a bizonyos hölgy amiről a cigány asszony beszélt, de az biztos, hogy híres volt, sikereket egyre csak halmozta és végül 40 évesen, nyom nélkül elveszett a kékség alatt vagy felett, két világ határán.
" Segíteni csak akkor tudsz, ha van aki szeretné is, hogy segíts"
Egész éjjel nem aludt, egy álom nélküli fetrengéssel telt az éjjel, a tévé zúgott a feje fájt és a megvilágosodás messze nem érkezett.
A reggel kint borúsan köszöntött, bent fáradtan. Kakaót készített és miközben a meleg italt kortyolta, azon töprengett, hogy beszélje le Tomot a álma megvalósításáról.
Furcsa, nem feltételezhető, hogy el tudná téríteni barátját tervétől, mi több, elvben elfogadta az ajándékot, öt kívánsága lehet, miért ne játszhatná ki(?)
Bár igazából nem is a kijátszással volt a baj, hanem ha túllépi a számára létkérdés ötös számot, elveszít mindent és irány a pokol vagy mindegy is, mi az a másik dimenzió, mert az biztos, ott sok jó dolog nem igen történhet.
A mobiljával szemezett, a kérdés nagyon egyszerű volt, miként a cselekvéssor is. Ám Tom reakciója is kiszámítható volt, ez olyan patthelyzetnek tűnt.
De csak elméletbe, ugyanis egy ismerős hang csendült fel a tévébe, Mark rögvest a szobába sietett és döbbenten látta barátját amint büszkén beszél valami felfedezéséről, a sikere tagadhatatlannak látszott, miként az elégedettség arcán, a története ezzel elkezdődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése