A kiűzés

 Az inkvizítor a falnak támaszkodott, a vakolatmorzsák szívélyesen tapadtak izzadságos tenyeréhez. A férfi remegett, egész teste verejtékében úszott és a szoba puritán félhomálya, most semmi jót nem ígért.
 A gyógyszerét kereste szabad kezével, a szíve úgy vert, hogy már attól félt, már is leáll, nem volt választás, a nyugtató kellett, a béta-blokkoló kell!
 Szájába ejtette, mely kiszáradt és vízért kiáltott, a bogyót összerágva nyelte le, a hatására mielőbb szüksége volt, csak néhány perc haladék létezett.
 A két fegyveres távolabb állt, és a bíbor páncélzatú előjárójukat figyelték, persze csak lopva, egy inkvizítor még haldokolva is inkvizítor, s John V. Wood még távol állt a halálba lépéstől, legalábbis nagyon remélte.
 Lassan összeszedte magát, kiegyenesedett és már a falra sem volt szüksége, szemei az ágyhoz szíjazott megszállottra irányultak. A lény fiatal volt, fiatal, szép és naiv, kiváló áldozata egy vadászó démonnak.
 A lány is verejtékében fürdött, szemei a plafonra szegeződtek, pupillái tűként szűkülve össze, mindkét oldal az erőgyűjtésre koncentrált.
-John, érezve szíve némi megnyugvását túllépett az ágy körül, mint bura nehezedő, nyers, primitív és legyőzhetetlen atmoszférán, belépve ismét a démon birodalmába.
 A szoba eltávolodott, a katonák elmosódtak, a nagy szekrény csak egy szürkülő masszává változott és a gyertyák fényjátéka is csak halovány szentjánosbogár táncnak tűnt.
-Mi a neved! szólalt az inkvizítor, nem a lányhoz, kinek arcán a görcsök torz maszkja ült, a démonhoz beszélt, miközben szent jeleket rajzolt a levegőbe, melyek másodpercre fel villantak, mint valami varázslat, és a nehezedő félelem súlya, mint ha picit enyhült volna.
-A név semmi, most elűzöl, holnap visszajövők. kacagott a lány, a pokolbéli lény akaratából.
-Most elűzlek és nem térsz e testbe vissza, szent igékkel teszem lelkét számodra elérhetetlenné.
-Ostoba pap, nem a lelke kell, a teste. és a leszíjazott lány, barna és kék szemű, szinte hídba görnyed, félő volt, hogy a béklyók nem tartanak soká.
-Mi a neved! követelte John, és a görcsök ellen a keresztet nyomta a lány homlokához, a démon felüvöltött és engedett a szorításon.
-Mond SEMMI. vihogta a szörnyeteg, messze nem szabasd akaratából, a tűzzel játszott és a tűz a kereszt által nem csak a testre, de rá is drasztikusan hatott.
-Akkor hát SEMMI távozz! parancsolta az inkvizítor és latin szavakat kezdett kántálni. A test vergődött, még vér is kicsordult, ám a szavak nem szűntek és a démon kiemelkedett a meggyötört lány testéből. -Ekkor léptek a katonák, a felfelé emelkedő torz borzalomra nyitottak tűzet, a részecskefegyver pedig égetve, tépve atomjaira bomlasztotta még a gondolatfonalakat is, a finálé bár látványos volt, egy percig sem tartott. A démon még mielőtt elillanhatott volna szétbomlott, a gonosznak egy harcosa végleg elvérzett az öröké tartó időtlen háborúba.