Inkvizítorok ( A Bevezető Képek )

Felirat hozzáadása

 A bajok az ebolával kezdődtek...
Egy olyan kaput sikerült nyitnunk amelyet új dimenziókat tárjuk fel, és mi elkezdtük a gyarmatosítást.
 Az ÁTTÖRÉS ahogy a tudósok mondták 1976-ban történt, ekkor jelent meg először a vérzéses láz. A hadsereg és a tudósok úgy gondolták a járvány kordéba tartható és a kapun átérkező nyersanyagok értékesebbek, mint ami bajt okoz a Ebola-folyóról elnevezett járvány. Ám az idő telt és újabb és újabb nyílásokat nyitottunk, míg nem elértük a démonok világát...
 A világ hanyatlott, a mocskos lények megszállva embereket őrjöngésbe kezdtek, s mert a bajt túl későn vették komolyan az illetékesek, s mire bezárták a dimenziókaput, már a világ megváltozott...

Hát igen, ez a kapzsiság ára, és csupán az egyház és mi az inkvizítorok tudtunk szembeszállni a túlvilági lényekkel. Egyet tudtunk, minden az ÚR engedélyével létezhetett, így mi egyet tehettünk, gonoszt a gonosz helyen keresve, beléptünk a pokol világába.
 Persze egykor csak nevettek az ilyen beszéden, de ma, mi vagyunk kik megállíthassuk a démoni pusztítást. Az elmélet a következő volt, a gonosz legfőbb forrása maga a pokol, és ha ott megleljük a kárt okozó démont el tudjuk vágni a kapcsot a megszállót és a megszálló között.
 Veszélyes munka volt, és közben a megszállt személyt őrizetbe kellet tartani, mivel ha megöljük, a démon tovább költözik egy újabb testbe...
 S milyen a pokol? képzelj el egy állandósult félhomályt. Folyókat melyekbe vér hömpölyög, és hegyeket melyek megkövesült koponyák alkottak. Azután erdők, melyekbe fák helyet csontvázak magasodnak és az odatévedő, még ítéletükre váró lelkekre vadásztak némi szövetett remélve...
 Ám mi a barlangokat kerestük, a idegen világok démonainak egyféle alternatívái azok mélyén rejtőztek. A barlangok és üregek pedig az öröké égő városok környékén találhatóak, ahol éppen úgy megtalálhatók a bűnös lelkek, kik felett még nem döntöttek, mint a hóhérdémonok, akik a begyejtést végezték, valami sajátos terv szerint. Hát ezektől nekünk is tartanunk kellet, a szent jelekre immúnisak voltak és a plazma penge is csak ideglenesen állítja meg ezen sokkarú borzalmakat. De hiába, élőnek a pokolba nem sok keresnivalója van és esély mindig ott van, hogy örökre ott ragadhatunk, csak elég egy sérülés...       

Utolsó Háború 2 ( A pillanat Folytatódik )

 Idun az ifjúság istennője, egy tartozás miatt állt New York romjai között. Nem félt, bár tartani azért tartott, hiszen Loki volt ki e átkozott helyre kérette.
 A pusztulás persze nem hatotta meg, Áz-isten volt a harccal a pusztulás is velejárva, csak egy helyzetkép volt amit a közelgő Ragnarök tartogatott a világnak.
 Igaz, a legtöbb ember nem tudta, hogy a szökőár, mely letarolta három esztendeje ezt a metropolist a világvége jele volt. Ők a falakkal igyekeztek védekezni a megvadult természettel szemben, melyről azt képzelték csupán az ő, világot emésztő tevékenységük eredménye. Persze része volt, persze felgyorsították a világ pusztulásának érkezését, ám attól az ember csak kis tényező volt, egészen mostanáig...
 Idun a háttérbe várakozó két Einherjar felé pillantott. A hős harcosok közelsége reménytelivé tette a minutumot, mikor is Loki megjelenve megnevezi azt az embert akinek az örök ifjúságot kell szolgáltatni.
 Piszkos terv volt, és Odin jobb ha nem is tudja, amiről persze tud, a hollók mindent látnak és mindent jelentenek, nincs rejtély előttük. Ám az istennő jól tudta a tartozást mindig meg kell adni, és csak remélhette, az istenkirály előrelátva már megtette a megfelelő lépéseket...

...a vihar ahogy jött, szokás szerint távozott és mikor Paul magához térve sajgó fejjel a kamerák által megbizonyosodott, hogy háza sértetlen és csak néhány túl idős fa eset el a természet támadásában, kicsit megkönnyebbül.
 Ki kellet mennie, a kertjére volt kíváncsi és közben remélte a fejfájást a friss levegő eloszlassa, új erőt adva ezzel.
 Persze ott volt fejében az emlék, ott volt az ígéret és ott volt, hogy amit átélt a vihar alatt a biztonságot jelentő bunkerban, nem rémálom és nem agya hallucinációja. S bár remélte, hogy az a Ragnarök csak egy szó a mesék birodalmából, még is biztos volt benne, a remény meghalt, miként a halászat a tomboló viharok miatt és New York, a védőfal hiánya végett.
 -Nem lett jobb, a feje majd szét robbant, ám amint megpillantotta a sértetlen vén körtefát és rajta a két fekete hollót, mindent elfelejtve immár biztos volt, valamibe belecseppent és valami készül és csak imádkozhatott, hogy az a valami nem maga a Ragnarök.     

Utolsó Háború ( Az első pillanat )

 Sötét idők jártak, a világot hatalmas viharok tépázták és a tengerek, óceánok hajók nélküli pusztítás lett. -Az emberiség hatalmas falakat kezdett emelni, több tízméteres vasbeton akadályokkal kívánva megmenteni a partvidékeket.
 Ám míg a látszat megoldás alakult a halászat megszűnésével az éhínség kezdte felütni fejét, és ez még csak a kezdett volt...

 A hollók egy kiszáradt körtefa ágán pihentek és a férfit figyelték. Furcsa volt, Paul elméjében, Odin, a mitológiai főisten két követét, megfigyelőjét Huginn és Muninn-t vélte felfedezni.
 Persze csak képzelget, hiszen Odin és a skandináv legendák csak mesék és filmre való történetek voltak, mert a férfi, mint oly sokan, nem akarta elhinni, hogy van valóságalapja a mitológiáknak.
 De volt, és ezt szíve mélyén tudta, voltaképp szembeszállva saját tudatával, ám miközben álmodozásait az erősödő szél zavarta szerteszét, azért még is pörögtek a gondolatok. S a közelgő dörgő förgeteget a tengerekkel ellentétben nem igen lehetett megállítani. Hiába az időjárás ellen nem volt trükkös falhúzás és még a különböző befolyásoló berendezések is inkább kárt okoztak, mint hasznot.
 Bár, Paul kénytelen volt felállni és a ház felé sietni, a felhők és a sikító szél arra ösztökélte, irány a viharbunker, még is a hőerőművek kétes működése ugrott be a viharbefolyásolással kapcsolatban. Melyek ugyan sok jót hoztak, a magma hőjét hasznosítván vízvisszapumpálás technológiájával, ám ez földrengéseket eredményezett, immár az ember semmire nem volt jó fintorodott el a sietősen lépdelő átlagos külsejű férfi.

 A bunkerajtó döngve zárult és Paul arra a nőre gondolt akivel sosem lehet boldog, ironikus a szépség nem a férfiakat kedvelte, persze neki meg ő kellet... -Legyintett és a tévét aktívázta és gondolati impulzussal a külső kamerákat élesztette, a viharra bámulva, s a vihar visszabámult rá.
 Ijesztő volt,  a faágak törtek, a homokszemek repeszek gyanánt röpködtek, s a ház ugyan, mint oly sokszor eddig még ellenállt, Paulnak rossz érzése támadt.
-Félt? az túlzás lett volna, a bunker akkor is megmarad és védelmezi, ha a házát a vihar darabokra tépné, de akkor is, most valami nem stimmel.

-RAGNARÖK! a felírat az egyik pillanatról a másikra jelent meg a tévé képernyőjén, a férfi nem értette és bár háttérként még a vihar tombolása látszott, úgy tűnt minden változott. Próbált cselekedni, újabb és újabb utasításokat adott a készüléknek, de semmi nem történt.
-Vihar van ember! szólalt egy hang, talán a tévéből, talán nem, ám már ez nem jelentett semmit, a férfit egy láthatatlan erő a földre taszította.
-Vihar, és tudd nincs olyan, hogy lehetetlen, a szívét megkapod a szívedért cserébe. zengte az ismeretlen, mély, mindent átjáró erejű hangon. Paul csak nyögött és nem értette mi is történik, vagy még is...
 ..Mary arca villant be, majd a kint látott két holló képe és végül egy félszemű, számára óriás, aki egy lándzsát tartva jobbjába őt nézte, azután minden megszűnt létezni...    

Az inkvizítorok ébredése A KEZDETEK ( tört verzió )

 Az idegenek nem rémisztő külsővel érkeztek, egy hosszú munka eredményeként látszólag semmiben nem különböztek, tőlünk emberektől. Majd megalkottak egy világhálót verve az emberi alkotást, mivel elképesztő virtuális valóságot kínáltak.
 Milliók és milliárdok váltak függővé és szépen az emberi elmét saját elvárásaik szerint formálták, melybe cinkosokra leltek a politikusok képében, akik földi kiváltságaikért cserébe beáldozták az emberiség nagyobbik részét.
 Persze eközben a kolonizált planéták látván a veszélyt egyre távolodni kívántak a földtől és vezetésétől. Ám ekkor egy katona lépet a történelem színpadára, Honn tábornok.
 A parancsnok egy titkos akció során megsemmisítette az idegenek tudatbefolyásoló világhálóját és ezzel együtt a hibrideket az ismert idegen lényeket és kollaboráló emberi politikusok sokaságát egyidejű  akciók során, azonnali kivégzések keretében, megkezdték a föld megtisztítása.
 Viszont egy dologra a haderő nem számított, a idegen befolyástól "elvarázsolt" milliók, amint megszakadt a hibridek virtuális világának működése, az utcákra özönlöttek és kezdetét vette a káosz és anarchia.
 S mialatt a tábornok a földért, az emberiségért vakmerőn cselekedet, a  tettével zűrzavar felé sodorta a történéseket akarata ellenére. S hogy a baj tovább tetéződjön, az idegenek bosszúszomjasan kilépve a mély űrből először felperzselték a Mars kolóniáit és több Vénuszi lebegő várost is megsemmisítettek, mire a védelmi egységek megtudták fékezni a hatalmas hibrid flottát.

 Hatalmas űrháború bontakozott ki, Honn tábornok minden erőt bevetve igyekezett az Földet és olyan nyersanyagbázist, mint a Titán hold oltalmazni. De újra és újra megnyílt a mély űr és az idegenek kifogyhatatlan hada egyre csak emésztette a föld szövetségi erőt.
 Sötét idők voltak, de talán éppen ez, egy elfelejtett vallás mindenre elszánt végrehajtóit támasztotta fel, minket, az inkvizítorokat!
 Nem voltunk csodaharcosok, és nem volt titkos fegyverzetünk. Emberek voltunk, emberek vagyunk és egyetlen képességünket alkalmazva még is kegyetlen ellenfeleivé váltunk az idegeneknek.
 Nem láttak, nem érzékeltek minket, s ha hozzá tudtunk kapcsolódni egy hajójukhoz, már is megfertőztünk néhány idegent. Nem vírust hordoztunk, csak elménkkel megszálltunk az idegenek tudatát és mire rájöttek volna, már egymást mészárolták.
 A legjobb inkvizítor száz idegennek is betudta "mesélni" egyszerre, hogy a többiek, voltaképp saját fajtársaik EMBEREK, akik bejutottak a hajóra, és már el is kezdődött a vérengzés.
 Persze nem volt egyszerű a helyzet, a hitünk megmentett az érzékeléstől, de testünk a megszállási idő alatt az életéért küzdött. Nem egy inkvizítor halt meg agyvérzésbe, miközben minél több idegen elmét kívánt befolyása alá helyezni. S a kezdeti sikert követőn megjelentek a férgek, egy az idegen hajók testét fizikálisan letapogató robotok, és ezt már nem tudtuk kijátszani. Ezen időktől szerencse kérdése volt minden, mi vagy a robotok voltak e a gyorsabbak...             

Egy Percnyi Gondolkodás

 Nem kerestem a megoldást, az élet általában hozta a kínálatot, és most a füstölgő romok között egyetlen használható megoldást létezett, vagy te ölsz vagy egy árok mélyén a férgek zabálnak fel.
 Ezt hozta a kelet és nyugat konfliktusa, és az igazat megvallva egyik oldalnak sem volt egyértelmű és teljes igazsága.
 Minden az erőforrásokról szólt, nem politikai ideológiák csaptak össze, az ebola sem ezt képviselte. Háború volt, egy olyan célért, mely embertelen az emberek többségének, és hazudott mind két oldal, mikor a saját marhaságát terjesztette, mint valódi jövőkép.
 Persze ma már mindegy, miként az is, hogy visszatekintve apám tudta a halálának közeledését. Beteg volt, még a régi idők világa élt, ám az egészségügy csak pénzből értett és mire oda került, ahol odaadó orvosok és korszerű műszerek sorakoztak, már késő volt.
 Mielőtt bekerült volna a kórházba végig sétált a kertjébe, nem értettem akkor a dolgok, órákat volt a szőlei között.
 Akkor nem értettem, de ő valamit érezhetett, mert párnap múltával kórházba került, ahol a "jó" doktornő nemtörődöm, felelőtlen módon a halálba küldte, s mire átkerült egy olyan helyre ahol törődtek  is vele, már késő volt...
 Rég volt, akkor még demokráciának mondták a diktatúrát és a szabadság a fogyasztói társadalom részének tagjával volt egyenlő és a rabszolgamunkával. S félreértés ne essék, ez 2000 után történt a nagy tűzvész előtt.
 Igaz, ma az emlékezés ritka luxus, a túlélés az egyetlen ami első számú prioritást élvezett. -Szerezz lőszert, ha kell szúrj előbb a pengéddel és az alap, NE BÍZZ SENKIBE!