2025 - Áttekintés

Ironikus, hogy az Apollo programot követőn a Hold elfelejtődött. Senkit nem érdekel, és a Marsról beszélnek, mikor itt van az orrunk előtt egy égi objektum, ahol bőven van mit bányászni és viszonylag nincs messze... beszéltek ufókról és minden ijesztő dologról a Hold miért is tabu. Ám valójába nem tabu, már onnan irányítja a Föld valódi ura/urai a történéseket, messze az Ebolától, távol a nukleáris pusztulás lehetséges árnyékától...

 Tisztába voltam, mikor az Ebola eljutott Európába csak fintorodtam, tudtam, hogy így lesz, s bár szívem szerint beolvastam volna azoknak, kik kamu dolognak tekintették a járványt, nem tettem. Egyrészt néhányat már elvitt a vérzéses-láz, másrészt ez volt a cél, a népesség manipulálása negatív irányba, s mert egy bizonyos szervezet részese voltam, örültem, hogy tudtam miként éljem túl.
 Persze láttam ahogy államok omlanak össze és tombolni kezdett az anarchia. S azt is, hogy a hadsereg segítségével miként alakultak ki a egészségügyi irányítású állami diktatúrák. Ám ez még csak a kezdett volt és "vezetőink" a Holdról fokozatosan sürgették a káosz mind nagyobb elterjedését, mert a mutáción átesett ebola T vírus, amit szintén kutatóink eredménye, még csak milliókat pusztítót és a regionális háborúk sem hozták a várt eredményeket...
 Savas eső eset, és csak reméltem mielőbb eláll, mert fellázadva megbízóim ellen, a zárt Oslo védelmét belűről megbomlasztani kívánó volt kollégám nyomába, meg kell majd ölnöm! Az élet már csak ilyen, dönteni kell, mi a jó és mi a rossz, miközben azt is tudom ezzel a halálos ítéletem  már alá van írva...

Remélünk istenbe, remélünk gyógyírbe, de valójába nincs csodaszer, nem azért alkottuk meg a halált, hogy C-vitaminnal legyőzhető legyen.

A vén kontinens volt az első cél, a repülőkről meddőséget okozó anyagokat szórtunk. Nem a nyersanyagbázisa kellet, már rég nem létezett. Az ok amiért velük kezdtük, hogy az esetleges moralizálásuk megakadályozná a változást, de így a túlélésükre koncentráltak, többségük hiába, és a világ népességének beállításába már nem volt béleszolásuk...

Ez a világ 2025 márciusába és csak sötétebb lesz, amit sem isten sem én és a hasonló renegátok sem tudják megállítani, max. lelassítjuk.

Bevezetés 2025

 A repülőkkel kezdődött minden, fedő story az időjárás szabályozása, valójában a népesség drasztikus lecsökkentése.
Volt megoldás, a hadsereg megalkotta az EBOLÁT, ám a terjedési tendenciák nem voltak megfelelőek, így egy bizonyos kör elrendelte a vérzéses-láz levegőből való szórását.

2014 Amerika érthetetlenül áll, hogy egy ápolónő minden szabályt betartva, védőfelszerelést rendeltetésszerűn használva, még is elkapta a halálos kórt!
 Madrid, Lipcse ebolás betegek halála!
 Nagy Britannia fokozta a beutazok ellenőrzését...
 Párizs kicsivel később, külső kerületek bevándorlók lakta körzeteiben felütötte fejét a már nátha módjára terjedő mutálódott vérzéses-láz...

MA

A járvány csak játék, egy program keretében ügynökök egy csoportja azt az utasítást kapták, hogy fertőzzék meg  az elkülönített biztonságos zónákat és néhány nagy befogadóképességű bunkerbázis "reménykedőit"
 Piszkos munka, s nekem az a küldetésem, megszegve a parancsot, hogy levadásszam volt "munkatársaimat." -S hogy szívesen teszem-e? csak egy filozofikus kérdés lehet, mert ölni sosem jó, de milliókat halálraítélti megbocsájthatatlan.
 Persze volt védőoltás és volt egy nemzet aki meg akarta menteni a világot, ám mikor nukleáris támadás érte Szentpétervárt a dolog brutálisra váltott, az ellenanyag pedig terv szerűen megsemmisült.
 Nehéz idők voltak ezek, ha nem a hadsereg akkor a bandák uralták a városokat. Ha nem tombolt a járvány akkor ott voltak a regionális háborúk, tehát teljes volt az anarchia, a tervezett és ellenőrzött káosz...

Nem isten vagy a sátán pusztítsa el az emberiséget,
erre van egy megfelelő faj, a GONDOLKODÓ EMBER! 

Emlékezve

 Nem voltam hős, de némi bátorságot a kényszer teremtette, s hogy isten, hogy állt ezzel a dologgal nem tudom. De mivel hagyta a világot az anarchia és a primitív ördögimádat szintjére süllyedni, akadt elképzelésem.
 Kitekintettem az ablakon, az ősz a betondzsungelbe nem igen mutatkozott, a nap hét ágra sütve azt az illúziót keltette, mint ha baromira jó idő lenne, pedig már csak a nap inkább világított, mint sem némi jó időt is varázsolna.
 -Sóhajtottam, valahogy a kihalt utcát nézve nehéz volt elképzelni, hogy fertőzött tébolyultak rohangálnak egy katonai vírusnak köszönhetőn.
-Látsz valamit? szólott az egyetlen társam, egy festetten vörös hajú nő. Nem szerelem volt, legalábbis az elején, ő tudott valamit amit én nem, kiválóan bánt a testével, mint fegyver, és a pisztolynak is jó hasznát tudta venni. -Egy, talán vasárnapi alkonyon ismerkedtünk meg. Ő felvigyázó volt egy zsíros pasasnak, véltem kurvája és testőre egy személyben. Hát ezen feltevésemére egy kemény ütés volt a válasz, s mert az én erőm nem a fizikai síkról származott, a lebujba pedig nem kívántam felfedni képességeim, mit tehettem megtöröltem vérző orromat és tárgyalásba bocsátkoztunk.
 Páran nevettek, néhányan nem értették a dolgot, ám a fickó jól tudta, ha a mágiát elszabadítom por és hamu maradna a koszos kis menedékből.
 Nem volt hosszú a tárgyalás, én keveslettem az élelem és arany adagot a megbízó meg többet nem ajánlott, mondván ennyi pénzért más mágus is elvégzi a piszkos munkát. Lehet, bár kétlem, hogy a Lordnak nevezett hatalmasság aki egy katonai bunkert uralt könnyű célpont volna. -Sok fegyveres és egy nyomorék, de annál erősebb mágiaismerő védte a helyet, megeshet nekem se jön volna össze, így végül is kicsit megkönnyebbülve távoztam, azt nem sejtve, hogy hoppon maradt megbízom utánam küldi a nőt, nyilván az életemet akarva.

 De furcsa volt, miközben éreztem követnek és egy kies mellékutcába bevárva tenyerembe lángoló gömböt idéztem, a harmincas nő annyit mondott, -Veled jöhetek. Nos ez egyrészt meglepet, másrészt mert a fegyverekhez nem igen értettem, kockáztattam. S mily érdekes, egész életembe, még a VÁLTOZÁSOK előtt is mindig melléfogtam a nőkkel kapcsolatba, ez esetben szerencsém volt, már fél éve együtt járjuk e veszélyekkel teli világot és a szövetségből előbb barátság, majd egy kicsit több lett.
-Semmit, nyugodt minden. feleltem és remélve nem tévedek, az ágy felé indultam...    

Töredék

 Az író a földre vágta a tolat, az önálló életet követelve, csúszott, pördült és végül a szekrény alatt kötött ki, jó rejtekhelyet találva magának.
-Döbbenet. fintorodott el a férfi és haragja lendületével a füzet egy lapját is tépte és ejtette, rühellte ha már sok a javítás, a tökéletesség valahogy jobban festet. Tudta mit akart írni, ám nem érezte a történetet, ha így folytatná mesterséges lenne, pont mint az ebola.
 Mondják semmi nincs véletlen, és Mark ezzel teljesen egyet is értet, tehát a kudarcnak is oka van, mint a nemzeti öntudatnak, melyből egy pont után a cselekvések helyet csupán szlogenekbe érvényesül.
 Trend, a házak előtt a zászlót lengette a szél és kiáltványaink rég túlmutatnak a realitáson és a valóság ridegségén, már mint, hogy az Indiánokat mi zártuk rezervátumokba és furcsamód Amerika nem a világunk, hanem valójába az övék(lenne)

Tört gondolatok, tört vázák,
tört szavak és tört éjszakák.
Szerelembe, kiürült pohár,
szavainkba, moslék és hazugság.

 Persze az íróeszköz kellet, és az asztal nem nyújtva alternatívát, Mark rákényszerült az elhajított golyóstoll, szükségeltetik, így kipiszkálódik, s mert maga volt birodalma ura és szolgája egyetlen személybe, saját kezébe vette a történését. Nem volt ördöngösség, csak kicsit bosszantó, miként az Európát permetező repülők, nem ördögtől valók, ember az ki sátánja e világnak és se szenteltvíz se kereszt nem állítja meg e teremtet gonoszt, isten meg álmodik, talán jobban is teszi.

Forgószelet gerjeszt a lélek a létben,
változás születik, ám tűztől égünk előtte.
Kiálthatunk, hát ha lesz könyörület,
de megváltás nincs, csak örök enyészet!

 Immár újra kezében eszköze, a gondolatok csapongó visítás, és az asztalon a pohárba bor, inni és felejteni, a szavak ráérnek, hová is a rohanás.
 Ha pokol lesz, elég benne nő, gyermek és férfi, nem lesz senki kivétel, ha pedig isten felébred, páran maradunk, a többi akkor is mehet, a sátán kacsintva várja...