Ítélet Könyve / tört verzió /

-Rohadjon meg, rohadjon meg! fújtattam a hányingerrel küszködve.
 Egy szennyvíz alagútba botladoztam, derékig az emberi és egyéb ürülékben, ám nem volt más választásom, kerülni kellent a felszínt, a démonok ép lakomáztak.
 Démonok? nos ez is csak egy kifejezés és egy elcseszett kísérlet eredményeként szabadultak a világra. -Elektromosság, hát most hazavágta a világot, mert a szellemek a frekvenciákat használva behatolnak az emberek agyába és szétzúzva, örült szörnyeket kreálnak.
 Persze a mi művünk, miként a globális felmelegedés, ám az előbbiek hazavágták a civilizációt. Az elektromosságot száműzni kellet, a világ visszasüllyed a középkorba, s hogy ez ne legyen elég, a városokban az életre kelt démonok lelkekre vadásztak.
 Sötét idők jártak az emberiségre, és még a legjobban szigetelt bunkerokba is kitörhetett a járvány. Igaz már vannak antifegyverek, melyek a megszállottal a benne lakozó pokolfajzatot is visszaküldi oda ahová valók. Ám a mocskok felélesztve az elektronikus berendezéseket, folyamatos kapukat nyitnak a túlvilág kísérteteinek.
 Egy ilyen kaput robbantottam fel és egy falka odaátról érkezett nem fizikai testű lidércképtől menekülők az ürüléktengerbe. Ahogy az első betegek mondták " Ha sokáig nézed a semmit, a semmi visszanéz rád!" Hát visszapillantott és ere tökéletes eszköze volt az internet! Először páran, majd százan, végül már világjárvánnyá  fajult a dolog.
 Nem volt kezelés, a végén már az egészségügyi kormányzat a halált osztogatta, túl későn jöttek/jöttünk rá, hogy az egész a kütyüinkből tört világunkra, néhány bolond szellemvadász elektronikus kutatásai végett. S végett is ért a civilizációnk nagy része, az emberek távoli kolóniákba remegnek és a bibliába kapaszkodnak. A hatalmasok, tudósaink által az áttörésen dolgoznak, ám kétlem, hogy valaha is visszatér a régi elkényelmesedett életünk. Miként biztos vagyok, ha nem száll meg egy elektronikus féreg vagy valamelyik démonná fajult emberi formáció, nem darabol szét, megszállót őrületében, még fognak rám várni, hasonló, undorító helyek.

 " S mikor a világot összeköti a gonosz köldökzsinórja, mikor a hang és a kép az egyik földrészről a másikra utazhat, akkor lészen kezdette a világnak pusztulásának!"
                                                                                                            / Ítélet könyve /

" A kárhozat szukája nevet, mögötte a félelmetes fenevad, mely tűzével vezeték nélküli vezetékeken küldi a sötétség áldását."
                                                                                         / Ítélet könyve /

" A bárány már nem tud eljönni, a tengerek kiszáradtak, a föld egyharmada felperzselődött, és az angyalok nem szólnak hozzánk, a gonosz áradata elsöpörte az utolsó szent várost is."
                                                     / Ítélet könyve / 

Pokoli Pillantás!

 Talán szerencsém van, talán nincs, de immár nem kell remélnek a szerelembe. Persze mint mindenki, magam is égtem a belső tűz, korlátokat hamvasztó poklába.
Poklot mondtam, mert a felébredés fájdalmas és az, kiről azt hitted mindörökké szeret egyszer csak egy másik férfi ágyába hever, kéjtől torzuló kifejezéssel, amúgy kedves kis gödröcskéktől édes arcocskáján.
 Szép külső és alvilági pokolból származó lélek, és tűhegyes fogait a legnaivabba mélyesztve, örömet szerezvén a démoni parancsolójának.
 Sírhatnák, de már sírtam eleget, és ugye az igazi férfiak nem sírnak. Ám akinek még könny nem marta arcát, vélem az nem is ember, egy gép, egy túlvilági szerzet, egy mindentől mentes pusztító szerkezet! - Na de már mindegy, és utolsó óráimat élvezvén a kék bolygót szemléltem. A hold csak egy hely, de a megmaradás itt jobbnak ígérkezik, mint lent édes planétánkon, melyet kizsigerelve, csöveket a szívébe mélyesztve felharagítottunk.
 Igaz én itt, mások száz méter mélyen egy egy bunkerrendszerben, nyilván hasonló cipőbe járhatnak.
 S bár megélhetném a holnapot, a másnapot és a következő évtizedet, valahogy a szerencse, miként a szerelembe, a túlélésembe sem állt ki mellém.
 Egy főnyomócső, ennyi az egész, ám mivel meghibásodott és a hozzáértésem kérdéses, a megmaradásom ezzel arányosan elég biztos, hogy a lehetetlen küldetésbe igazolnám, hogy hát a túlélés jelen esetbe tényleg lehetetlen.

 Egyedül voltam, én nem kívántam a földre visszatérni. Egyrészt nincs kihez, másrészt szülővárosomat egy valóban alvilági esemény, egy bazaltfolyás emésztette el. Emlék, szülők, nem létező gyerekek és egy iskolai csapóajtó, mely kölyök koromban durván arcomba vágott.
 A levegő fogy a földön meg sok, tornádók ezrei szántsák az emberi építményeket, szökőárak tisztítsák le a tengerparti területeket, egy földi apokalipszis, az angyalok nélkül a szajha viszont csak nevet.
 Magam is nevetnék, hisz tudom megérdemeljük, de a levegő fogyatkozik az injekcióért vagyok kénytelen nyúlni, a méreg jobb minta a fulladás. Persze ízlés kérdése, de én a nagy adag nyugtatót választom, mire az oxigén elfogy az életem is stopot mond, a pillanat játéka, de annyit mondhatok ez még mindig jobb, mint lent a pokol!    

Jövőkép

 Nem hiszek a csodákban és nem hiszek a megváltásban. Hiszen miféle megváltás az ami csupán a halálról szól, igaz a halál is jobb, mint az élet.
-Élet, mondják tudni kell élni. Erre én azt mondom, tudni kell meghalni. Mert ha már a mindennapjainkat a körülmények birtokolják és életünk homokórája a közelgő véget jelzi, nincs miért küzdeni.
 Persze ilyenkor sokan mondták egykor, hogy bár mikor bekövetkezhet egy pozitív történés. Bekövetkezhet, bekövetkezhetne és egyszerűen soha meg nem történik, ami egy életen át tartó reménykedést teremt, mely végén egy rút pont kerül, bánva az élet minden ocsmány percét.
 Ám ma már nem kell filozofálni, ma egy cél van a túlélés, hiszen mikor kitört a második amerikai polgárháború a gazdasági összeomlás eredményeként és e káoszba sokan tülekedtek az új királyi címre, a világ kifordult helyéből.
 Keletet a nagy Oroszország néven megszületett államok szövetsége uralja, aki teheti oda menekül. Európa nemzetállamokra bomlott, miközben a legnagyobb erő a megújult német-római birodalom. Ám még a németek is kemény harcot vívnak a fél Franciaországot uraló iszlám területi emirátus fanatikusaival. Franciaország bábállam, német irányítással, mialatt Skócia ismét összeolvadt stratégiai okokból Angliával.
 De persze ez csak a felszín, mert miközben acél tornyokról vadásszuk a harcok elől a német birodalom területére igyekvőket, mert dél-Európa komoly háborúba áll az arab és fekete afrikai új hont keresőkkel, a klímakatasztrófa eredménye, már mindenki a Mars és a Holdról beszél, mint a kiválasztottak új hazája...

-Újra töltöttem, több kilométerről végezzük, végezzem ki a menekülőket. Lehet nem Európai és lehet a vén kontinens lakósa, a parancs egyértelmű, -Nem léphet senki a birodalom területére illegálisan. Igaz, legálisan sem igen jöhet senki, legalábbis menekültként nem. Turistát fogadunk, túlélni vágyót nem.
 A kancellár úgy látta ez az ország túlélési lehetősége, nem tarthatunk el senkit és ezt tökéletes precizitással véghez is visszük. A egykori bevándorlókat, akik nálunk dolgoztak, ma francia földön robotolnak és természetesen a mi polgárainknak is dolgozni kell. Immár vagy katona vagy elvégez olyan munkát is amit egykor a vendégmunkások had végzet. Bár el kell ismerni, a módszer működik és a nemzet kezd nemzetté válni. Hiába, nagy változásokat mindig diktatórikus eszközökkel lehet létrehozni...