Víz

 Mindig keressük a magyarázatokat. Mindig úgy képzeltük, a dolgokat a kezünkbe tartjuk. Mindig, ám ez a mindig, egyszer csak megszűnt!

 Nem atomháború történt, nem is valamely idegen faj rohanta le a planétát. A dolog sokkal egyszerűbb volt, a bolygó felszínéről eltűnve az édesvíz, a szomjhalál köszöntött az emberiségre és az egész élővilágra.
 Hiába voltak kutak, hiába a csúcstechnológia, a sós-víz sós maradt és megkezdődött a készletekért zajló öldöklés, míg végül az emberiség kis csoportokra szakadva a végnapjaikat  élve, várták az elkerülhetetlent...

 Mark a kiszáradt fák roncsait nézte, a nap most kegyelmezve felhők mögül lesett ki. A sátrak egy sziklatömb köré épültek és mindenki aki e közösséghez tartozott a folyadékért folyó kutatás jegyében cselekedett. Nehéz volt, már gyümölcsök nem léteztek, a forrásokból ihatatlan víz tört elő, és az állatok is pusztulóban, pedig a vérük is folyadék, és ma már nem volt választási lehetőség.
 -A férfi még távolabb pillantott, a város nézte, a város mely üdítő és ásványvíz készleteik miatt az életet jelentette. Ám ez az életforrás mára kiapadt, miként a városok elnéptelenedett. Az utcákon temetetlen halottak és állatok, a települések mára lakhatatlanná változtak és járványok fellegváraivá váltak.
 Csend volt, több ezer faj adta már fel, és a több milliárdnyi emberek közül is, már nagyon kevesen éltek. -Eső! de rég is volt és a hó a jelentések, melyekről még a tévék is harsogtak, sótól telítődtek, úgy tűnt Isten, megunta az emberi fajt, sőt az egész planéta virágzását. S bár az ember rászolgált a végzetére, Mark nem értette, ezen sorscsapás miért is sújtja az egész planétát.
 Nem igen akadtak válaszok, miként víz sem. Pár napja fúrtak kutat, és hiába volt a forrás, néhány liter édesvíz és semmi több, az meg harminc embernek semmit nem jelentett. -Döbbenetes, de már felvetette a csoport néhány tagja, hivatkozva az élelem és folyadék hiányra, hogy áldozzák be néhány társukat. Na ezt akkor lefújták, ám két napra rá, egy embert holtan találtak, kivéreztetve és teste megcsonkítva, vélhetőn élelemforrásként vagdalták le húsosabb részeit.
 Ez mindennapos volt a városokba, de ezt a csoportot pont ezért hozták létre, hogy embermódon találják meg a túlélési lehetőséget, de úgy tűnt, elszakadt egy cérna és az idő egyre csak ketyeg.
 Szomjas volt, szája kiszáradt és nem tudta, hány napja, vagy órája van hátra. A vizelet ívása egy megoldás, egy rövid pillanatig, de mikor már vizelete is elapad az embernek, nagyon nagy baj van.
 -Túlélni. suttogta a barna tekintetű, baljával pisztolyát szorítva, úgy tűnt, már itt is a fegyver a garancia, hogy az éjjelt átvészelje az ember. Persze még ez sem tuti tipp, sőt semmi nem tuti, még a következő óra sem.
 Mark a tábor felé fordult, néhányan már csak feküdtek, páran új kút fúrásával próbálkoztak, úgy gondolván, az a néhány liter víz is több, mint a semmi. A férfi, aki elvben az egyike volt a biztonságért felelősnek, már a saját biztonságát sem igen tudta garantálni. Csak idő kérdése, mikor bolondul meg egy szomjazó, és fényes nappal is ölni kezd, vérért és húsért, akár az ő véréért és húsáért vágyva...

Sodródva a Vég felé

 Nem akartam megkérdőjelezni a teremtés lényegét, nem istennek születtem, mint sok embertársam, kik önjelölt mindenhatóként szétcseszték a planétát. Hiába, azokba az időkbe a pénz volt az isten és ezt a bálványt illet imádni.
 Nekem ugyan nem sikerült, de a többség szívesen vette a láthatatlan rabláncot, miként azt is, amit a média az agyukba rágott, elfogadva, az úgy kerek és egész. -Nos lehet, hogy kerek volt, lehet, hogy ők élvezték a boldogságot lelki szegénységüknek hála, ám ugye mikor elrontunk valamit, és hát a szerelőket rég szélnek eresztették, a baj hatványozottan nagyobbra sikeredik.
 Először még vigadott mindenki, mikor egy közeledő aszteroidát 7 évvel előre beazonosítottak és a gravitációs vontató elv alapján sikeresen letérítették a Föld útjából. Ami oly önelégültséget szült, hogy megfeledkezett a többség a szemének hinni, mi több, használva nézni és felfogni. S hát a klímaváltozás eredményeképpen megváltozott időjárás, egyszer csak rendesen hazavágta a gabonatermelést, ami élelmiszerhiányba torkollott. S bár a klímamenekültekkel a nulla tolerancia jegyében jártak el a vezető államok, gond nélkül bevetve a legbrutálisabb fegyverarzenált, tanulva a 2015-18-as migránshullámokból, mely vége az első migráns háborúként híresült el, szóval a milliók élete már egy centet sem ért, a természettel azért a tévhittel ellentétbe, nem lehetett hatékonyan háborúzni. -Emlékszem, mikor a Temze-gát megroppant és fél London víz alá került. Na az egy komoly ébresztő volt, a Budapesti tornádóról nem is beszélve, mely úgy döntötte le a Duna parti épületeket, mint a legkisebb fuvallat a kártyavárakat.
 Ekkor már okoskodtak a vezetők és sajnálkoztak, hogy nem tartották be a Párizsi klímaegyezményt, igaz a reálisan gondolkodó ember, tudta, csak baromkódnak a politikusok, hiszen már volt egy dugába dőlt Kiotói paktum is. Mindegy, az emberiség még mindig nem roppant össze. A háborúk folytatódtak, a háborúval tovább növelve a légkör szennyezettségét, és hát ez egy ördögi köré vált, mondván, meg kell védeni magunkat.
 Bár igazából az emberiségtől kellet volna megmenteni a planétát, aki persze igyekezett is lerázni magáról ocsmány élősködőjét. S miközben megszülettek az első Holdkolóniák, talán egyesek sejthettek valamit, bekövetkezett az aminek már a 2000. esztendőbe be kellet volna. No nem az ócska világvége teóriákra gondolok, igaz, nagyon ahhoz hasonló  következett be, ugyanis kitört a Yellowstonei szupervulkán. -Nem volt hirtelen nagy bumm, 5 évünk lett volna a felkészülésre, mert csak lávaszivárgással kezdődött, és jó néhány tudós szólt, ebből lesz a bumm! A hatalom természetesen elbagatellizálta, mondván a szivárgással kiéli magát a szörnyeteg. Ám miközben maszatolták a dolgot, hirtelen megszületett az első állandó Marsi város is, valahogy mindennek sikerült felgyorsulnia, már mint a patkányok érdekét szolgálón. Aztán, mint ahogy várható volt kitört a vulkán, államokat törölve el, a keleti partot szinte teljesen letarolva, miközben a borotvaéles porszemcsék a tüdőket vagdosták a látszólag biztonságosabb városokba. Az ég lángolt, és a tetvek, a világ igazi urai mindezt a Holdról szemlélték, milliárdokat hagyva a másodlagos következményeknek kitéve. Mert jött az éhínség a távolabbi helyeken is, és beállt a tűzvészt követőn az úgynevezett nukleáris tél!
 Nekem szerencsém volt, a gigászi földrengések ellenére a világ másik oldalán a bunkerek vélt biztonságot nyújtottak, ám ezek közül is csak azok, melyek évekre voltak berendezkedve, az én bunkerem, ahol szolgáltam, ilyen volt...

Függelék:
Yellowstonei szupervulkán
"A vulkáni tevékenység következtében felszabaduló kén-dioxid egyesülne a levegő páratartalmával. A létrejövő kénsav miatt pedig így savas esők pusztítanának az egész Földön. Mivel a lebegő részecskék a sztratoszférából visszaverik a napsugarait az egész föld hirtelen lehűlne.

A fotoszintetizáló növények nap hiányában elsorvadnak, ez pedig az állatok és az ember tömeges halálához vezetne."

Démonkaland ( Első Fejezet )

 A lépcsőn felfelé ment, kezében fáklya, melynek füstje amorf maszatként kenődött szét a durva mennyezeten. Egy elhagyott épület pincéjéből igyekezett felfelé, és mert az elektromosság rég halott volt a kihalt városba, miként a patkányokon kívül szinte minden, maradt a fáklya.
 Persze próbálkozott az elemlámpával, de míg fent a házba hajlandó volt működni, lefelé, előbb pislogott, majd feladta a küzdelmet, szellem lakta ház volt. Az egész átkozott települést az 1920-as évekbe hagyták el lakói, előbb egy sorozatgyilkosság miatt, majd a halálraítélt örült visszatérte végett. A dráma talán az egészben, hogy egy hitetlen közösség népesítette be a városkát és bár szorgos és rendes emberek voltak, egy az indiánok által is nagy ívbe került helyre, nem volt jó ómen települést alapítani.
 Megtörtént, előbb az alapítás, majd a viharos gyorsasággal történő menekülés, s most John Karsen bemerészkedve a feledésre ítélt városba, azzal a céllal érkezett, hogy felfedje a gonosz kilétét. -Démonológus volt, néhány könyvet  írt is e témakörbe, és most egy oknyomozó cikkel kívánt debütálni, hosszú évek után. Igaz, tudta, nem az lenne a dolga, hogy szenzációra vadászva töltse fel kissé anyagi tartalékait, ám az élet néha hozza a dolgokat és a lehetőségekkel élni is érdemes.
-Felért, a poros pince, melyben hasznavehetetlen holmikon kívül sok mindent nem lelt, gyilkosság helyszíne volt, a helység bűzlött a gonosztól, a lámpa is azért adta fel, és a hideg felettébb elviselhetetlen volt. -Kint a mélységből, az egykori napaliba sétálva már a nyomás csökkent, a portól terhes ablakon kitekintve a délután lidérces fénybe világított, és még hátra volt az éj!
 Behunyta szemeit, próbált átlesni az asztrális világra, mert abban biztos volt, hogy nem az az egy tinédzser bolyong a városba, aki e ház fogja. -Egy rossz, egy házban, nem tudta volna az egész települést elriasztani.
-Nézett! a hullámzó, távolságoktól mentes világba, a furcsa fények ellenére, nem látszottak azon borzalmas képek, melyekről még írásos feljegyzések is léteztek. Nem értette, volt dolga már túlvilági lényekkel, de ilyen álcával még nem találkozott. Talán az indiánok többet tudtak, mint gondolná az ember.
-Sóhajtott, visszatért a valóságnak titulált anyagi világba, és úgy döntött, mindegy mennyire felkészült, még nem érett meg az idő az itt történő éjszakázásra. -Megfordult és cuccaiért indult, felkapva kisietett az épületből és kocsijába szállva, ezt a kört a veszteség számlájára írta.
-Indított, azaz csak indított volna, a kocsija, mely ez eddig hű szolgálónak bizonyult, most csak köhögött, de nem akart életre kelni. S bár megborzongott, tovább próbálkozott, nem is látva az egykori bank lapos tetején megjelent sötét árnyalakot...
Folyt.köv.

Tovább

Azt mondják, az embernek nincs joga az önbíráskodáshoz. -Nem tudom, kinek milyen joga van, de egy biztos a vér, vért követel! -Tudom kik voltak, tudom hol vannak és még a kötelességem sem érdekel, mert mikor mindent, mindenkit és itt a MINDENKIN van a hangsúly elveszítesz , már nem maradnak érzések benned, csak egy, a bosszúvágy! 


Egy szemtelen pillanatig azt hittem sikerült, megúsztam a magyarázkodást, ám a céges katonák makacsnak tűntek és a füstölgő szélmalom árnyékába, intettek, szállja ki a telepjáróból.
 Akadtak lehetőségek, első mindjárt, hogy gázt adok és viszlát ellenőrzőpont, ám ezt már csak azért sem kockáztattam meg, mert, talán túl közel, egy páncélautó várakozott, nem véletlen, gépágyújának a csöve az ellenőrzőponthoz érkező felé irányítva.
 Szóval az első verzió ahogy született, úgy ment is a süllyesztőbe, így fancsali pofát vágva kiszálltam a homályosodó délutánba, csak, hogy jobban halljam a lángoló szélmalom haláltusáját.
- Tehát mi célja a külső zónába. firtatta az őrmester, már mint a céges rangskálát összehasonlítva a haderőjéhez, természetesen, nem is őrmester volt a megnevezése, hanem: Vezető.
-Orvosi ellátást nyújtok a rászorultaknak. hazudtam rezzenéstelenül. Jól tudva a zónába tomboló járvány áldozatain, csak egy golyó a fejbe megoldással lehet segíteni, ez a felettébb agresszív Ebola variánsnak, ugyanis nincs hivatalosan ellenszéruma.
-Ön orvos?! vonta össze szemöldökét a katona, már csak azért is, mert irataim szerint a világkormány légierőjének százados vagyok. Persze ez ma már nem útlevél, hiszen mióta a cégek átvették az uralmat, a világkormány hatáskörét egyre faragják, miként fegyvereserejének létszámát, mozgását.
-Á, dehogy...mosolyodtam el, az embernek az életbemaradáshoz manapság, jó színésznek kell lenni. Pláne úgy, ha leellenőrzi az adataim, megtudja szökésbe vagyok.
...tudja van a ZÖLD KERESZT, ott vállaltam önkéntességet. Nézze meg a csomagteret, gyógyszer, kötszer és ami kellhet, mindent viszek.
-Százados, maga katona, tudni a kell, sok esélyük ott nincs, és ha a falon is túllép, nincs visszajövetel!
-Valamit tenni kell, a járványnak nem áll gátat egy tízméteres fal, vagy tévedek? mutattam a lényegre, ami csak részigazság volt, de ezt kellet játszanom, egy pillanatra az öt kilométerre magasodó fal fel tekintettem, melynek tetején mozgásérzékelős gépfegyverek fürkészték a felperzselt területet, visszatérni valóba, nem igen lehetett.
-Maga tudja. enyhült meg a vezető, talán egy szánalmas de jóindulatú bolondnak tartván.
-Remélem. mosolyodtam el, miközben visszakaptam íratom és jelzésére beülhettem a járművembe. -Az ellenőrzési pont ideglenes lehetett, nem is értettem, miért nem elég a kapunál leigazolnia magát az embernek, bár azt sem értettem, miért gyulladt ki a már vitorláit vesztett szélmalom.
-Őrmester, mi történt itt? mutattam a pusztuló épületre, még időbe, mert a katona társai felé indult akik elkezdtek akadályokat felállítani, úgy tűnt gond van.
- A vezető visszanézett, majd az égő épületre és csak legyintve ennyit mondott: -A lázadok.
 Na a magam részéről nem firtattam tovább, indítottam és telepjárom meglódult a fal irányába, a páncélautó csöve, kíváncsi követett, miközben a visszapillantóból láttam, egy újabb katonai teherautó érkezett és sorra ugranak le a MIDEKO Corp fegyveresei.
 Nem lőttek rám, és a repedezett aszfaltcsíkon komótosan haladva, csak egyet tudtam, valami nagy nemszeretem dolog lehet, ha a fal és az első város közötti területen ellenőrzőhelyet telepíteni. -Töprenghettem volna, de még ott volt a kapu, amely kiutat jelenthet a halálba, de mivel más lehetőségem nem volt, hogy eljussak a lázadok vélt, egyik táborához, be kellet vállalnom. -S a lázadók(?) nem voltak ők szuper katonák, csupán sok különálló sejtként működő csoport, melyeknek céljuk, minél több borsot törni a cégek orra alá. Nos itt léptek túl egy határt, és ezért zúdult bizonyos területekre e mutáns Ebola és ki tudja, melyik cég, éppen milyen fegyverrel védi territóriumát, miközben a nyersanyaglelőhelyekért, még egymás ellen is ádáz harcot folytatnak. Igaz, erre jött létre a világkormány és a fegyvereserői, ám mert pénz nélkül egy kormány sem tud rendesen funkcionálni, a VK tulajdonképpen szintén egy zsoldos szervezetként müködött, aki leginkább dotálta, annak az igazát hangoztatta, nem egyszer fegyverrel is.
 Ez volt a világ, ez volt a világunk 2120-ba. S hogy minek is igyekszek egy külső területen működő ellenálló csoporthoz(?) a dolog egyszerű, leszámolni velük!

A Hatalmasak

E leírás csak is a képzelet terméket, nincs és nem is volt realitása! ( vagy ki tudja(?) )



-Természetesen utálni kell Istent, mi több, a vallást kell megsemmisíteni. mondta nyugodtan hátradőlve a Paul néven ismert befolyásos egyén. A kis helység, mely elfüggönyözve, szivarfüstöl ködlőn, egy derengő, kicsit elveszett birodalomnak tűnt, a díszlet ellenére a világ urai társalogtak, jól tudván, munkájuk lassan beteljesedik, Istent száműzik a világból és a HIT, mert az kell, az ő kezükbe kerül.
-Most akkor mi legyen?! firtatta egy vezető titkosszolgálat első embere, homlokán verejtékcseppek ültek, kicsit kívülállónak érezte magát, a pöfékelés füstje, a köhögés és émelygés kevert értésével bosszantotta, persze mindehhez jópofát kellet vágnia, más lehetősége nem is igen volt.
-Az új Ebola, reméljük sikerült a keresztezés az influenzával, aztán meglássuk. döntött egy tömzsi úr, szendvicsért nyúlva, vaskos ujjain gyűrők sora csillogott a gyötört félhomályba.
-Végül is Európát egy polgárháború határára süllyesztettük, a mi kis migránsaink megtették feladatuk. mosolyodott el Paul, rövid, szőke haja zselétől nehezedett, bal szemöldöke felett egy hatalmas szemölcsel. Sok embert zavart volna, irritálná, vagy csak feszélyezné, de ez az ember, még ezt is előnyére tudta fordítani, a mosoly vagy gúny helyet, inkább félelmet ébresztett, bár ehhez hozzájárul, szűk, fekete tekintete.
-Ha úgy nézzük barátaim, maga a vegyszeres permetezés is sikeres akció volt. A nemzőképességet az Európaiak körében legalább 20%-al csökkentettük. a férfi aki ez eddig körmeit nézegette, most diadalmasan pillantott körül, végül is, az ő ötlete volt.
-Igen, egy módszer, mely hosszútávú. értett egyet Paul, bár pont a lassú eredmény miatt, döntöttek a migráns akció mellet.
-Tudjátok, az a legnagyobb poén, hogy az egészet rákentük, a konkurenciánkra, és ugye világszerte őket gyűlölik. emelte fel hangját egy szemüveges ember, aki inkább tűnt gnómnak, mint embernek, igaz ezt senki, még a háta mögött se merte volna kimondani.
-Jól beszélsz. kacagott fel Paul, egy pohárba ásványvizet töltve, elnevette újfent magát, a vízre gondolva és a havi profitra, amit a palackos és zacskós vizek hoznak a konyhára.
-S mire számíthatunk. pedzette a tömzsi férfi, nem az eseményekre, hanem a számokra gondolva.
-Nagyjából a számítások szerint, kettő, kettő és fél milliárd ember eltakarását. közölte tényszerűen a szolgálat vezetője, bár nem pont neki volt címezve a kérdés, mivel az Alaszkai bázis számítógépének eredményeit pár napja látta, a legpontosabb adatokat, vélhetőn ő ismerte.
-Még kevés! jelentette ki a tulajdonképpeni vezet, Paul.
-Lesz egy hatodik fázis. nyugtatott meg mindenkit a gnóm, az élet már csak ilyen volt, ha nincs Isten, hát valakiknek ezt is fel kell vállalni, s e néhány ember, már generációk hosszú során, ez ügyért dolgoztak.

Előadás

Megszűnő gleccserek

 -Miről is szólt az emberiség történelme(?) nem másról, mint a háborúkról. Az okok mások, a de a lényeg a kapzsiság! az előadást tartó férfi elhallgatott és tekintetét végig hordozta a jelenlévőkön. Már nem akart meggyőzni senkit, már nem harcolt a tudatlansággal, ám annyit még is bevállalt, hogy ha felkérik elmondja véleményét, így nem lesz odafent kifogást, "de én ezt nem is tudtam" -De tudtad, csak a fejed a földbe nyomtad!
 Megköszörülve torkát papírt mellőzve tovább mondta gondolatmenetét, úgy vélte, aki nem tud papírok nélkül értelmes előadást tartani, annak nincs is értelme belekezdeni. Na persze, ebből adódna, hogy a legtöbb politikus húzhatna a fenébe, mert nem hogy olvasás nélkül nem megy a dolog, de még amit mond, az sem a saját gondolata, szánalomra méltók.
-Hogy is volt...kezdte a negyvenes, kicsit borostás arcú, nem is akarva gondolni a média manipulált fanatikusokra, mert hihetetlen, de a XXI. századba beteljesedett az Orwelli vízió, 1984
...Róma utakkal, fényjelzéssekkel adta tovább az információt, igaz, volt a birodalom fénykorába valódi újság is, ha nem is a mai formába, de a lényeg, a légiók az információknak köszönhetőn és a jó utaknak, állatába mindenhová időbe érkeztek. Majd jöttek a galambok, futárok, léghajók, kémrepülők, dronok és a legnagyobb hírszerzési forrás az internet! -E információ gyűjtő módok, mind-mind a háborúkhoz kellettek. A háború hozta a legrövidebb idő alatt a legnagyobb hasznot, és a háborúk alatt pörgött fel a tudomány szinte minden ágazata, Csak a második világháború közvetett eredménye maga a Holdra szállás.
 S ma, mikor az információ áradatot gépek okádják és gépek cenzúrázzák, a háború annyira megérett,annyira nyilvánvaló, hogy, igaz a többség elveszik a részletekbe, ám kinek van mersze távolabb tekinteni, teljesen egyértelmű, 10 éven belül, nagy háborúk robbannak ki! itt elcsendesedett, és a kételkedők visszhangjára számítva, már készült a lehetséges válaszokkal, de nem ez történt, perces csend állt be, talán szerencséje volt, és mai látogatói, nem a manipuláltakból tevődött össze.
-Van kérdés. törte ő, a sűrűsödő csendet nem igazán érezve még mire is számíthat.
-S mi lesz a háború oka? egy nő kérdezte, sárga haja a búzamezőket idézte a férfiba.
-Talán a kezdett, a migráns kérdés, a bevándoroltatott tömeg agressziója és az abból születő ellenreakció. S lehet mosolyogni, sok millió idegenről beszélünk, és egy megbukott integrációs rendszer mellett, a bomba időzítője ketyeg. S teszem, hozzá, ehhez fog párosulni a valódi menekült áradat, amit a klímaválság vált ki. Emlékezzünk a Párizsi fiaskóra, ott két fog alatti globális átlaghőmérsékletről beszéltek, ma már szinte a Kiotóihoz hasonlón felrúgva az egyességet a 3 fok a felső határ. Nézettek a térképre, már nem egy települést elnyelt a óceánok, persze nincs nagy dobra verve, de van az internet, lehetne ilyen célokra is használni, megnézni, utána nézni, mi is zajlik a maszlagon túl velünk, körülöttünk...

KÖRFORGÁS!

 Nehéz megmondani hogyan is kezdődött. Ám miközben az emberiség, mérhetetlen kapzsisága végett, a végletekig kizsigerelte a planétát, elkezdődött a visszaszámlálás. -Először, jött a klímaváltozás, majd a klímaháborúk s miközben továbbra is a profit volt a cél, a Föld haragra gerjedve megrázta a civilizációnk. Ekkor már a tornádók, bárhol, bár mikor előfordultak. A hőhullámok elviselhetetlenekké váltak, amik már Tavasszal megérkeztek, miközben az éghajlati-övek elveszítették jelentőségüket.
 Nem volt mit tenni, az emberiség földalatti bunkervárosokba költözött, persze csak a tehetősebbje, és az őket kiszolgálók rabszolgák serege. A városok, mélységi vasútvonalakkal kezdték összekötni, és továbbra is szipolyozták a bolygót. A többség, kik fent maradtak a természet haragjának áldozataivá váltak, legalábbis a legtöbbje.
 Ám a planéta, még nem adta fel, rengéssekkel, különös a mélységtől gerjesztett betegségekkel kezdte ostromolni e szuper városokat és lakosait, kik végül arra az elhatározásra jutottak, el kell hagyni a Földet, és új hazát kell keresniük. -Innentől a tudomány a térgörbítő hajtóművekre összpontosítva, és mert a kényszer nem adott kibúvót, az emberiség föld alá húzódott milliói 2764 Augusztusában, elkezdték az új bolygó felé vezető utazást. Két esztendő, és az utolsó város is elnéptelenedett, a Föld megszabadult zsarnokaitól...

 Sötét idők jöttek, még voltak túlélők, de a bolygó nem ismer könyörületet, miként, Isten sem. -Azután, hogy miként, már az emlékezett homályába veszett, csak egy dolog volt biztos, Már hosszú ideje csak két ember élt a Földön, egy csodálatos, zöld és kék hullámoktól elbűvölő világba. Nem voltak fiatalok, nem voltak öregek, ők, pont ők voltak, azok akiknek lenniük kellet!
 Isten nem szól, az ördög is hallgatott. A tudás a fejükbe volt, és egyszerű ruhájukba egymást átölelve az almafa előtt által! -Tudták mi történik ha esznek a gyümölcsből, ők a természetbe, természetesen éltek, de majd minden tudás birtokába. Nem éltek vissza, csak éltek egymásért, egymásnak, és a Föld engedte, hogy az utolsó, még működő energiaforrással rendelkező város tárházából sorra nyerjék az információt...

 Ha esznek az almából, szerelmüknek gyümölcse lészen, és az emberiség újra kezdheti útját. Ha nem, boldogan élnek és végül lelkük az ÚRHOZ szállva, megszűnik az emberi élet mindörökre a Föld nevű planétán.
 Döntöttek, nem volt csábítás, nem volt hamis ígérgetés, leszakítottak egy érett, vöröslő almát és egymás szemeibe nézve elmosolyodtak. -Valahol fent, Isten is elmosolyodott...

 Mondják egykor az idegenek építették a piramisokat, beleszóltak a történelem eseményeibe és egy részük próbált jól, a többség, rossz szándékkal beavatkozni Isten Művébe. S kik is voltak ezen idegenek(?) -Mivel Isten egy fajt választott, az emberiséget, hogy megmutassák mire is képesek és méltók, elég nyilvánvaló: AZ IDEGENEK, A FÖLDRŐL EGYKOR KIRAJZOTT EMBEREK leszármazottjaik. Akik új világok szabályaihoz, a tudomány kreálta helyzeteket kihasználón, egy hosszú evolúció útján lettek azok, akikké váltak, immár alig hasonlítva egykori, Földi képmásukhoz.