Sötétségben!

 ELŐSZÓ:

A világ romokban, az erkölcstelenség viharként sepert végig a világon és a hitet ledöntötte a pénzimádat. S mi a teljesség(?) az, hogy az egyház behódolva áldását adta a káoszra.
 Egy rend létezett, titokba és mindenre elszántan és ez a rend az Inkvizítorok rendje, tagadva az egyház megalkuvását, a tíz parancsolat alapját követve, mindenkire lecsaptak, akik ez tagadták.
 Sötét idők voltak és sötét eszközök kellettek a jó győzelméhez, és erre csak az inkvizíció volt képes, a gonoszságnak pedig az isten irgalmazzon, mert az inkvizíció nem megalkuvó!

 Régen karácsonynak mondták, még régebben egy pogány ünnepnek, ám mosta pénz méltóságának dicsőítésének napjai. -John  köpenyébe burkolózva járta a kihalt utcákat, egy parancsot követett, egy mágnást kellet likvidálnia, egy közepesebb régió média királyát. Őrizték, ukrán testőrség és a legmodernebb elektronikai rendszer, a rendőrségről meg már nem is beszélve. Ám isten szolgáját nem lehetett megállítani, s bár a középkorú férfi akinek köpenye alatt szent jelekkel díszített könnyű páncél és speciális fegyverzet segítette küldetését, értesül, hogy állítólag létrejött egy ROMBOLÓKNAK nevezett nemzetközi különítmény, melynek fő célja az inkvizítorok levadászása, John még nem találkozott ezen fickókkal, és mivel hite erős volt, nem is igen aggódott.
 Egy toronyház volt, ott élt Igor M. és a férfi úgy vélte ez is lesz most a temetője. Plazma pengéjét rántva életre keltette a halálos fegyvert és mikor a fény már a megfelelő színbe örvénylett, előbb a kerítést vágta át, élvezve a megszólaló riasztók visítását és rohanni kezdett.
 Az automata gépágyúk életre keltek, és a kinti járőrök is előkeveredtek és tüzelni kezdtek. A páncél jó szolgálatot tett, az eltérítő rendszere a lövedékek 90%-át kicsit odább taszítva sérthetetlenséget biztosítót viselőjének.
 Kapott néhányat, a páncél a ugyan védte a létfontosságú szerveit, ám karjai, lábai sebezhetőek voltak, ám még a szerencse vele volt, csak egy alkar sérülést szenvedett és már az ajtó csak tíz lépésnyire, miként a tíz parancsolat.
 Újabb fegyveresek, acél pengék és marokfegyverek, de semmit nem értek a plazma penge ellen, az embert, fémet és mindent átjárva tökéletes végzetnek bizonyult.
"1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" zenget John agyába az első, és kardjával félresepert vagy három útját állót. Ám változott minden, nehéz páncélzatú osztagosok léptek elő az épületből és sorfalat állva egyszerre lőni kezdtek. A karabélyaik nagy torkolatsebességű robbanólófejes lőszerek voltak, a könnyű páncélzat itt már kevésnek ígérkezett.
" 2. Isten nevét hiába ne vedd! " dünnyögte az inkvizítor a parancsolatot és istenhez fordult. Elérte a sort és a plazmakard két nehéz páncélzatú katonát is ketté szelt, a vér a harc zsivaja és a kavarodás ellenére John belépet az előcsarnokba.
 Térdre rogyott, az egyik lába elszállt a másik több sebből vérzett és a páncélja energiaszintje a nullához közeledett.
" 5. Ne ölj! "  az inkvizítor elméje kavargott, a parancsolatok sorrendje felborult és ő is előrebukott, ezt elvégezte. S bár a vért orvosi egysége fájdalomcsillapítókat fecskendezett a testébe véralvadást gyorsítókkal, az ideje lejár.
" 10. Mások tulajdonát ne kívánd! " -Nem kívánom! nyögte John és aktiválva egy  hőbombát holtan borult el.
 A következő pillanatba eleven tűz éledt és a 50 emeletes épület pokoli tűzbe égett, mindent felemésztve, mindent megsemmisítése.
 ZÁRSZÓ:

 Igor Menggel ép egy videokonferenciát szakított, a személyes titkárja telepatikus üzenetet küldve, közölte megtámadták Bostoni rezidenciáját, az épület kiégett és több száz halott. A dolog mögött az inkvizítorok álltak.
 Menggel eldöntötte, itt az idő, hogy leszámoljon a renegát pap-harcosokkal és ennek kulcsa a Vatikánba rejlett, ugyanis az egyház is létrehozott egy pusztító alakulatot a Szenteket, akik feladatuk az új isten a PÉNZ ellenségeinek likvidálása. A milliárdos ezekbe bízott, az nemzetközi alakulatok túl lassúak és túl korruptak, s bár teszik a dolgok, de nem úgy ahogy ez elvárható lenne...  

Felemás helyzet

 Álmomban sem gondoltam volna, hogy álmom ilyen gyorsan megvalósul. -Egy buszon utaztam és már többször láttam a lányt, nekem tetszett. Persze az ő gondolatai rejtve voltak lőttem, először visszanézet, majd nem és végül ismét.
 Szóval vagy ő mérlegelt, vagy nem tudom, de egy biztos, szerda volt és mellém ült.
 Gondoltam most aztán itt a igazi lehetőség és a szavakon agyaltam, miként is kezdjek vele beszélgetni, no ezt is ő oldotta meg, ám nem úgy ahogy én gondoltam.
-Körülbelül van két percünk. pillantott rám, szép, barna szemeivel, és bár én oda voltam a neve nincs lányért, amit mondott ledöbbentett.
 Lett volna kérdésem, akár tíz is, ám messze nem erre számítottam és távolról sem értettem, akkor most mi is történik(?)
-Ezt nem értem. nyögtem végül, kapásból fél perc eltelt a kettőből, valahogy az egész ijesztő volt s még az eső is csepegni kezdett...
-Érteni? hűm, inkább készülj fel, most megkapod amire vágytál, csodákat tehetsz és az ÚRT szolgálhatod. felelte a lány és bár nem nézet órájára, éreztem közeledik az idő!

 Nem tudom hogyan történt, de a busz egy kanyarba letért az útról és lefordulva az aszfaltról pörögve száguldott az utat szegélyező árokba.
 Nehéz megfogalmazni, nehéz leírni a fém sikoltását az emberek ordítását és a nyílt törés elviselhetetlen fájdalmát. Az ablakok sorra robbantak és a szilánkok gonosz meteorokként szakították a testeket.
 A csend hirtelen állt be, rémisztő volt, ám fájdalommentes.
-Meghaltál! közölte a lány és hogy valami nem stimmelt azt már abból is tudtam, hogy a füstölgő roncs felett lebegtem, lebegtünk, látva a buszból kirepült testeinket. A lány nyakát törte, az én testembe egy fogantyú fúródva oltotta ki életem.
 Őrület volt! ráadást még is éltünk vagy mifene, talán tényleg van második esély???
-Most mi lesz? kérdeztem látva a sebesülteket, a jajveszékelésük ugyan nem jutott el hozzánk, de nem volt kétségem, szörnyű tragédiába vesztettem életem(?)
-A harc jó és rossz között állandó, most eljött a te időd meg fogod kapni a feladatod.
-És Te???
-Vedd úgy az őrangyalod vagyok. s kacsintott majd egyszerűen eltűnt. Majd még mielőtt bár mit is tehettem volna, vagy nem, magam is eltűntem a baleset fölül és egy pillanatra minden elsötétült...

 Van remény és vannak feladatok, azt, hogy ki mikor és hogyan kerül a küldetéséhez az úr dönti el.