Istennek lenni annyit jelent, hogy irányítod a pillanatot. Messze nem a múlt vagy a jövő az eszköz, hiszen a csaták ma zajlanak, itt és most. Természetesen nem hiszem, hogy ezzel nagy dolgokat mondanék, de ha mégis, bízva bízz, mert ez a lényege mindennek.
...nem feltétlen küldetésem része minden perc ellenőrzése, ám ha az a perc értékes, igenis közbeavatkozok. Nos így volt ez azon júliusában is mikor emberi külsőmet használva, egyféle avatárom, a sorsom által szembe találtam magam az Ékek boszorkányával. Hatalmas erővel rendelkezett, ám volt egy gyengéje, ő nem tudta ki vagyok én valójába, számomra viszont nem létezett olyan álca amin ne láttam volna át, szóval egy bizonyos előny már is az én oldalamra került, csak úgy kezdésként. Természetesen a banya szintén emberi külső mögé rejtőzve manipulálta környezetét megfélemlítés és titkok ismerete által. Gonosz volt, mint a pokol hiénái, és bizony mondom, ha nem az lettem volna aki vagyok, megeshet kitértem volna útjából. De nem tértem ki, és meg volt a kiváltságom, hogy valódi létem titokba maradt, így csak egy mitugrász halandónak vélt, ami által részben már ekkor megpecsételte kettőnk találkozásának végkimenetelét. Persze hazudnék ha azt mondanám, minden le volt úgymond papírozva, be kell vallani, engem is kötöttek és kötnek bizonyos szabályok és a boszorkánnyal ellentétben, nekem nem volt több száz rabszolgám és hűbéresem, viszont tény és való, istennek isten voltam, még ha emberi testbe rejtőzve is. -Bevallom nem érdekelt mit konspirált, manipulált ez eddig, mindenki saját poklának megalkotója, ám amikor keresztezik utam és terveimet megbolygatni kívánják, hát be kell vallani, nem a toleráns típushoz tartozok. -A legfurcsább az egész később kibontakozó történetbe, hogy eszembe se volt, okkult háborúba bocsátkozni, de a események úgy hozták, hogy egy bizonyos személy túl közel került hozzám, és a sors fintora, ez a személy éppen a banya kötelezettje volt.
Kezdet:
...nehezen néztem a szemeibe. igazából nem számítottam semmi ilyen fordulatra. Már számtalanszor találkoztunk, gyakran egy irányba utaztunk és túl voltunk bizonyos szabályok lefektetésén. Nos túl voltunk, ám e szimpla kitudja hányadik találkozás ismét megmozdított ott bent bennem valamit, naná, pont az ő irányába. Tegyük hozzá soha nem randiztunk, és bár tudtuk egymás lapjait és fel is vázoltuk merre meddig, még sem lett ez köbe vésett szentírás, és az emberi részemnek pont ennyire volt szüksége, hogy az a szikra újfent életre keljen. -Persze ez a mi dolgunk volt, a mi dolgunk holott egy olyan helyzetet tartottunk fenn amely egyikünknek sem ideális. Igaz, minden nézőpont kérdése, ő számomra minden tekintetbe fontos volt, én számára már nem minden szinten értem el azt ami kulcsa lehetne egy jövőbeli nagy kaland nyitányához. Mindegy, az irónia az volt, hogy miközben istenlétem által, egy csettintés és szívét elhódíthatom, emberi természetem ezt megtiltotta és csak szenvedtem a saját kis kőrjeimet járva, talán abban reménykedve, egyszer ő is érez irányomba hasonlatost, mint én feléje, léte, lénye egésze iránt. -Furcsa szituáció volt, amikor egymás mellet álltunk sokan úgy vélték egy párt alkotunk, annyira összeillettünk vizuális tekintetbe is. Bár ez így hülyeség, hiszen ha összeillenénk össze is jöttünk volna a sok sok időbe elveszett pillanat egyikébe, ám ez nem történt meg, a magam részéről hiábavalón reménykedtem, a tiszteletem jeleként, az ő elméjébe ugyan bepillanthattam volna, de magától érthetődön nem tettem meg.
Vannak küldetések, vannak okai hogy egy isten emberi formát ölt, és ismerjük el, ez nem a szerelem. Ám mikor a végtelen énünk össze van zárva egy korlátok közé kényszerített emberi akarattal, olykor érdekes dolgok szülhetnek, szerelmes lettem. Valahol önmarcangolás a küldetésünkkel szembeszegülni és megküzdeni egy lehetetlen dologgal, mert az istenek nem hóbortból járják a világokat, mint ahogy egyes mitológiák sugallják. ezzel nem mondom, hogy minden hiábavaló, hiszen magam is belevágtam emberi érzéseimnek engedelmeskedve, ám ott egy viszonylag friss történet, Jézus Krisztus története, ő sem azért hordta emberi külsőjét, hogy boldogan éljen míg meg nem hal, pont a feladat volt neki is a cél, ugyan a kísértés őt is elérte, de ő más ügyet képviselet, egy új vallásét ott a tét, a lét vagy nem lét volt. Számomra viszont eredetemből kifolyólag mivel a keletkezéstől létezve nem kötöttek templomok és hívek, nem ők táplálták létemet és így nem volt érdekembe vallást, egyházat alapítani. -Hűm, magyarázgatok, okoskodok, közben még mindig zavartan, szép szemeibe nézve arról álmodtam, hogy de jó lenne hozzá tartozni, átölelni, arcára mosolyt csalni, makacs kis elképzeléseibe, már mint az életet tekintve belekerülni, és mikor kel a nap, együtt, egymás mellet ébredni. Sok álom létezik, és még mi istenek is megengedjük ezt a luxust magunknak, mert az hogy mindent tudunk még nem azt jelenti, hogy mindent meg is tapasztaltunk. Mindegy a lényeg lassan elindultunk apró gondolatainknak hangot adva, természetesen a lényeget jó messzire kerülve...
