A rendőr a holtest felett magasodott, a pernyeeső melyet a szomszédos ipari zóna okádót a városra, méltóságteljesen hullt alá, sajátos eső gyanánt. A háttérben fények villóztak, hangok hallatszottak és a fényképezők villantak, ám John Rewood nyomozót ez valahogy nem tudta befolyásolni. Az áldozatot nézte, egy középkorú férfi volt, arca frissen borotvált, ruházata mondhatni elegáns és a képet csak a homlokon éktelenkedő lövés nyoma tört apró darabokra, miként nem oly rég e férfi életet is. A vér a fej alatt még nem alvadt meg, a szemek ugyan üvegesen meredtek a semmibe, mégis mintha üzenetet hordoztak volna, és John ezt az üzenetet igyekezet kiolvasni a szállingózó hamuesőben.
Nem tudta miért, nem tudta mi köti a halotthoz, de valamiért csak nézte, ha nem is üzenetre várt, de egy jelet keresett, egy jelet, egy nyomornegyedbe egy jó szituált áldozaton. -Hülyeség volt, túlkombinált mindent, miként rendesen elcseszett életét is, de nem tudott más lenni, mint akinek született és akinek van egy halovány küldetése, még akkor is ha az a küldetés egyszerűen sehová sem vezet.
-Elvinnénk! törte a merengés delíriumát egy álmos és közönyös mentős. Őt sem az áldozat sem a miértek nem érdekelték, őt csak az érdekelte, hogy minél előbb maga mögött tudhassa a műszakját, a robotvilág állandóságát.
-Rendbe. bólintott a nyomozó, és ellépve, utat engedett a szürke öltözetű embereknek. -Nem akart nagy dolgokat, nem akart grandiózus ügyet, de ez a gyilkosság valahogy más volt, miként a zsákba gyömöszölt áldozat is.
A halottak a hullaházba, az élők ha tehették egy kicsit odébb. -John a hideg kávéját kortyolta és az üvegfalon keresztül nézte ahogy a doktorrobotok módszeresen elvégzik a szerencsétlen boncolását. Neki itt kellet lenni, azaz itt akart lenni. látta ahogy a gépek a használható szerveket egy külön tartályba helyezik, miközben az asztalt időközönként vízsugár tisztította meg. A neonfények és az állami intézmény falkain az egyszerű birodalmi jelkép a császár mindenhatóságát tükrözte, annak a császárét aki fényévekre innen a Földön trónolt, és onnan irányította a hatalmas emberi civilizációt.
A császár halhatatlan volt, legalábbis a legendák szerint, John senkit nem ismert aki valaha is élőbe láthatta volna az uralkodót, mi több, ezen a nyamvadt ipari-planétán, még a helytartó sem találkozhatott a szinte mitikus személynek számító császárral, maximum a hologramjával. -Persze biztos létezett, mert akkor a birodalom már rég szétesett volna, és az önállóság útjára lépet volna számos naprendszer, planéta amit még a császári dragonyosok sem tudnának megakadályozni egy kőkemény akarat nélkül. -Tény, furcsa volt, a császárnak sok bolygón egyáltalán nem voltak fegyveresei, a rendet a helytartók, alkirályok, kormányzok tartották fent, a helyi alakulatok által. Mondják akik jártasak a politikába, hogy azért nem ilyen egyszerű a rendszer, hiszen a birodalmi titkosrendőrség mindenhol jelen volt, és ahol mégsem, ott a VÖRÖS KATICÁK, a császár személyes bérgyilkoscéhe jelent meg, legalábbis a szóbeszéd szerint.
" A császár valamikor a birodalom hajnalán hozta létre a csak nőkből(?) álló gyilkos rendjét a VÖRÖS KATICÁKAT. A rend annyira titkos, hogy még a császár sem ismerte/ismeri saját kíméletlen végrehajtóit, egy összekötő, egy jelentéktelen senki, egy sokadik udvaronc tartotta mindenkor közvetve a kapcsolatot az Akarat és a Kéz között. Senki nem tudja miért is alakult így, miként azt sem, hogy a katicák miért nem álltak mások szolgálatába, vagy miért nem tűntek el az ismeretlenségbe. Ezek sokak szerint örök rejtélyek maradnak, mit maga isten, ugyanis tény, a rend csak és kizárólag a császár parancsainak engedelmeskedik, és misztikus eszközök segítségével, még megtéveszteni is lehetetlen őket. -A katicák, mily nevetséges név, és mégis az emberlakta világokba mindenhol hallottak és tudnak vagy legalábbis sejtik létezésüket, félelmetesebbnek számítottak, univerzum szerte mint maga a császári testőrség, amely pedig csak akkor jelenik meg a bárhol is, ha már minden kötél szakadt..."
( részlet Dr Wadorhan jegyzeteiből " Katicákról" )
John csak egy egyszerű rendőrnyomozó volt, nem érdekelte sem a nagy sem a helyi politika, a rendszer jól megfizette és ő ezért cserébe teljes bedobással tette amihez értett, felderítette a bűncselekményeket. Most is ez volt a szándéka, és immár irodája sajátos rumlijába az áldozat frissen érkezett aktáját olvasta: Palotoniai Zenn, kereskedő az Alfa rendszerből, tisztességes birodalmi polgár, komoly kapcsolatai vannak a csillagrendszereket koordináló kereskedelmi tanáccsal. A Zenro-7 -re nem hivatalos célból érkezett. Bejelentet ideglenes lakcíme a gazdagok lakta déli kontinensen található Witt Gon egy luxus város kizárólag kiváltságosoknak. -Szürke adatok, egyetlen érdekes motívum, hogy akkor ha már kikapcsolódni érkezett, mit keres a kimondottan nem túl barátságos középső kontinensen, ahol teljes kapacitással működnek az elavult gyárak, pusztítva, rombolva a környezetet. -Irónia, csak nem öngyilkos kívánt lenni? bár ha ez igaz is lett volna, valaki vagy valakik rendesen megelőzték, és egy nyamvadt, még fémet kilövő pisztollyal, semmi elegancia.
-Kopogtak, és választ sem várva benyitottak a kis döglődő ventilátortól kavart levegőjű helységbe.
-Jó estét nyomozó. mosolygott a jövevény, egy teljesen átlagosnak tűnő férfi személyében.
-Kit keres? dobta az adatlapot az asztalra John és úgy tett, mint ha érdekelné a hívatlan vendég.
-Nyilván magát, szabad. és a idegen leült az íróasztaltól balra várakozó székre.
-Nincs időm, azt sem igen értem, hogy jutott el idáig. vonta össze szemöldökét a nyomozó, jól tudván, a hívatlan vendégek általában hivatalnokok voltak és csak a munkáját nehezítették, meglehet az univerzum, pont ezért teremtette őket.
-Á, bocsánat, Berttoli ügyészségi megbízót lennék.
-Tökéletes, s mi járatba, mert gondolom nem egy gépi kávé kedvéért ugrott be hozzánk. fintorgott John, messze nem leplezve ellenszenvét. Természetesen a vendég figyelmét sem kerülte el a nyomozó gesztusa, de csak sejtelmesen mosolyogva, kényelmesen elhelyezkedett a egyszerű funkcionális alkalmasságon.
-Az igazság az, a kávét mellőzném, és ha már mellőzés, arra kérném, gyorsan zárja le a Palotoniai Zenn esetet, felettébb egyértelmű és felettébb időpazarlás ezzel még egy percet is foglalatoskodni.
-Mi?! de hisz csak most kezdtem el.
-Na, akkor itt az ideális idő a befejezésre, és ha ez nem lenne egyértelmű, én csak egy "kérést" továbbító személy lennék. S mivel gondolom sok a dolga, a magam részéről távoznék is. ezzel felállt a hivatalnok és elmúlni nemakaró mosollyal arcán ahogy jött távozott, a nyomozóra hagyva a csendet és a tennivalókat.
John tűnődve tekintet az ablakként szolgáló, valójába hologramot, illúzióra, amely egy nemlétező utca idilli világát mutatta, amiből egyedül csak a napszak volt valódi és talán nem is idilli. Valahogy rendezni kívánta gondolatait, mert rossz szájízt hagyott hívatlan vendége, és főként az általa közzétett egyértelmű üzenet. -Az ablakot érintette és egyet biztosan be kellet vallania, ilyen se történt még vele soha, hogy jött egy fazon és instrukciókat adva megmondja a kötelezőt. Mert azért abban John sem kételkedett, hogy a látogatója valóban komolyan gondolta amit mondott, miként azt is, olyan helyről küldhették az üzenetet amiről jobb többet se tudni. -Ugye ott lett volna a hivatali út is, de nem, valaki vette a fáradságot és ide szalasztotta egyik mindenesét, csak hogy kétség sem férjen, az ügyben nincs ellenvetés. Igen, John jó nyomozó volt, és pont eredményessége miatt vezényelték ehhez az esethez, erre még szinte ki sem hűlt a hulla, már is le van állítva a nyomozás, szép történet az kétségtelen.
Visszaült asztalához, és bár nem lett okosabb, egyet azért elhatározott, tiltás ide vagy oda, ő akkor is végére jár ennek az ügynek is, természetesen, ha a szükség úgy kívánja, lehet ezt titokban is.
Itt tartott, és most neki jött össze a mosoly, miközben egy apró valamit vett észre az asztal közepén mászkálni. A mosoly még megmaradt de a kíváncsiság nagyúr, így odahajolt, részint, hogy elhessegesse ha valami rovar, mikor amit látott lehervasztotta a mosolyát. Rovarnak rovar volt, egy a mozgásból ítélve mesterséges teremtmény, ami most másodlagos volt, mivel az igazán aggasztót az adta, hogy a géplény egy harlekinkatica volt, egy kegyetlen ragadozó bogárka a távoli föld bolygóról...
