Holdküldetés

A nukleáris csapásoknak vége volt! -A Föld kiégett, haláltusájában fetrengő planétaként nem sok reményt hordozott. Persze a remény a Holdon sem volt valami hű de nagy.
 A város, melyet kupola védett és mesterséges gravitáció biztosította a Földhöz közeli körülményeket, most kietlen kísértetvárosként magasodott: HOLDPOLISZ. -Bár leginkább Holtpolisz illet volna most rá. S bár a nagyvárost nem a háború közvetlen csapásai néptelenítették el, az eredmény ugyanaz.
 -Átkozott anarchisták. morogta a mellettem haladó őrmester, a sisakmikrofonnak köszönhetőn, mind a tízen megtudtuk ami elég nyilvánvaló volt.
-Mit számít, a lényeg megtaláljuk a dokumentumokat, aztán vissza a Mars. közöltem a lényeget, a megrongálódott épületek és elhagyott, kifosztott, felgyújtott járművek "kellemes"  hangulatot teremtettek. Az meg, hogy a várost védő kupolán megannyi repedés kígyózott, semmi jót nem ígért.
 Beszakad, azaz inkább kiszakad majd a különleges védőfelület és a vákuum magával ragad aprót és nagyobbat, a gravitációs generátor meg túlterhelve felrobban. Ez a lehetséges jövő ennek a városnak és mert nincsenek karbantartok, a dolog elkerülhetetlen, miként annak a több ezer szerencsétlennek a halála, aki túlélvén az anarchista hordák támadásait, megmaradtak, remélvén, hogy a Hold alkormányzósság, még időbe helyre állítja a rendet és a túlélésért felelős berendezéseket. Ők nem tudják, de a kormányzósság néhány tartományra szorulva vissza, a Földtől remélte a segítséget, ám a planéta még magán sem tud segíteni, a Marsi egyesült tanács pedig függetlenséget kiáltva ki, nem menti meg sem a Földet sem a Földhöz még hű holdakat, bolygókat. Sőt éppen azért vannak itt, hogy a Császári gárda titkos dokumentumait megszerezve, megleljék a Királyi-ragyogás védelmének gyenge pontjait, még mielőtt a peremről megérkeznek az első segélycsapatok és szállítmányok.
 A Mars célja kurva egyszerű, megsemmisíteni  a Birodalmi zászlóshajót, ahol maga a császár is tartózkodik. -Ironikus, a Föld Birodalom az Idegenekkel háborúzik, s közben egy fellázadt planéta, jelen esetben a Mars, nem csak, hogy nem segítve a féreglyukon át a Naprendszerre rontó idegenekkel szembe az emberi civilizáció központi vezetését, de még hátba is támadja.
-Leszarom. nem elmélkedhettem, katona voltam és a Mars vörös zászlaja alatt szolgálva, nem volt sok választásom...

...hátrább álltam, a technikusunk elkezdte letölteni az adatokat és a mikrofonokon át könnyed beszélgetés született, az időnek valahogy telnie kellet.
 Telt! s miközben egy favicc szállt az éterbe leakasztottam egy gránátot és észrevétlen élesítve a padlóra ejtettem. Nem kellet sokat számolnom, nem kellet Istenről elmélkednem, egy lélegzetvétel és fény-kín lobbant, majd semmi.