Túlvégről

Beszédes mikor a halálról beszélünk, beszédes az, hogy mennyire félünk és kerüljük ezt a témát. Kerüli a katona a lövészárokban, kerüli a kurva a sarkon posztolva és kerüli a milliomos, ő talán csak remélve, hogy halála után a lefagyasztott fejét egykor majd felolvasztják és kreálnak hozzá egy testet. Persze a lélekről ez ügyben soha senki nem beszélt, a halállal a lélek pápát mond, szóval ki is jön újra a világra.
 De a katona sem mélázik a lélek dolgán, hisz a legfőbb bűnt követi el, megszegi a NE ÖLJ szabályt. S a lélek a kurvát is kurvára nem érdekli, naponta többször is vétkezik, és nem csak az a szajha akinek fizetnek, vannak a legolcsóbbak, a munkahelyi vagy alkalmi "kurvák."
 S miért is beszélek a lélekről(?) nem is beszélek, csupán emlékezem, emlékezem mikor én is éltem és vétkeztem, ám még is tudtam, mi jó és mi rossz! -Ó nem szubjektívan értelmezve, hiszen akkor mindenki megtalálja a kiskapuját a bűneitől elszökve.
 Nem ilyen egyszerű a történet, és az is mese, hogy Isten a szándékos és tudatosan elkövetett bűnt elnézi. Na majd Te is megnézheted, hogy mennyire tévedsz, ha oda kerülsz ahol már én vagyok, és elárulom, ez nem hiszem, hogy a mennyország!
 De miért is vagyok itt ahol lebegek és minden emlékmorzsámat újra látva, hibáim marnak belém, perc vagy évek örökös forgása közepette. -Egy rohadt baleset, mert miközben elkezdtük, már mint az emberiség a pénzeseket visszahozni a halál birodalmából, idővel rá kellet jönni, az újra kreált testekben a tudáson túl, nem a rég volt ember lelke lakozik hanem egy lidérc vagy démon!
 Tehát ennyi, így hoztuk el a földre, az amúgy is sok ember számára létező poklot, immár az egész planétára kiterjesztve. -Szomorú történet, vagy egy agyament halhatatlansági vágy groteszk eredménye, mikor nem elég a lélek örök léte, az ego is végsőkig dominálni kíván.
 Háború lett, a katona ölt a kurva széttette lábait és a milliomosok, kik valódi, nem újra élesztettek, a bunkerekbe menekültek. -Tombolt a káosz! a társadalom amúgy is törékeny szerkezete megadta magát és ahol kettőnél több ember volt, már megszületett a gyanakvás. Ekkor már a világ urai is léptek, és biztonságukból irányítva létrehozták a TISZTÍTÓKAT akik feladata levadászni a démonokat és segítik a hadsereg maradványainak rendre való törekvéseit. Persze a lidércek ellen kevés volt a legjobb fegyver, HIT kellet és az Egyház áldása, olyan inkvizítor szerű harcosok voltak/voltam.
 Nem egy pokolból érkezett fattyút likvidáltam, szentelt golyó, pont a homloka közepébe, a harmadik szemre célozva, mert ez volt a összetartó erő fent és lent között. -Szóval tettem a dolgom, és hittem is benne és istenbe is egyre inkább, míg nem mikor egy lidérc kivégzését követőn egy rossz lépés és ledörgöltem  a márványlépcsősoron, amit már a démon testőreinek vére mocskolt, és a nyakam törten, egyszóval meghaltam.
 Engem a sors fintora gáncsolt el, viszont miközben én hibáim tengerétől fuldokoltam, azon emberek és sokan voltak és vannak, kik még mindig zsoldért elszegődtek e visszahozott borzalmak védelmére, ők embernek mondott lények voltak, ám valójában jobban járt volna a világ, ha Isten ezeket nem is engedi megszületni. -Bár nekem már mindegy, én meghaltam, s lehet ha nem siettem volna túlságosan, még a TISZTÍTÓK sorait erősítem.
-Lehet, ám nem biztos, miként az sem, hogy lesz-e újjászületésem, itt vagy egy másik aspektusba. De az biztos, hogy a katona a kurva a milliomos is fog szembesülni a halállal és a bűnökért a büntetéssel!