-Köszönöm kérdésed, semmi különös. felelte az éjszínhajú, aki ha a szívéből beszélhetett volna, kikiabálta volna a világnak: éheznek a gyerekeim! -Persze nem mondta és a gondolatot is elnyomta, nem akart szánalmasnak tűnni, még ha a szegénység nem szánalmas, hanem a társadalom, amely milliós szegénységgel büszkélkedik, mint korona, ami valójában csak tövis, miként az élet is, rémes fogaskereke.
A perc tovább szaladt, a gyorsvonat sem állt meg mindenhol, a milliomos is folytatta útját és a nő is, el sem tudva képzelni, miként teremt pár falatott estére az asztalra. -Nyelt, Isten képe is bevillant, miként vakú rezdülésnyi fényrobbanása, aztán lelki csend, a megoldás éppen úgy nem érkezett, mint a reggel új reményekkel, dél volt, hitvány és átkozottul meleg.
Az angyal a világot nézte, óriások táncának eszközeként. Játékszer volt, játékszer miként az ember, az állat és akár az angyalok is. Az istenek uraltak mindent, és ahol léteztek extra hatalommal rendelkező lények, ott a többiek csak bábuk lehettek. Igaz, sokan harsogják az egy isten/ek kultuszát, ám egyet elfelejtenek, a sok-sok teremtő lény együttesen képviselik a tökéletes egyet, a legnagyobbat, a főistent, még ha ez, első olvasatra furcsának hangozhat is. -Embernek furcsa, állatnak természetes, az angyalnak egyértelmű és logikus következmény, a látszólag idióta, istenek háborúja közepette is.
Nem akart időt robbantani és megbízása sem volt, hogy segítsen bárkin is. Ám miközben az angyalok tökéletes végrehajtok, a sötét testvéreik az öntörvényű lázadok, és Zih egy sötét angyal volt, még kaszton kívüli, azaz egyetlen istent mellet sem kötelezte el magát, még független volt. Ez nagy lehetőség a bizonyításra és hatalmas veszély a vádászok miatt, mert egy magányos angyal remek célpont a hatalmasok üzelmei közepette, edzésbe tartván szolgáikat.
" Egykor csak az angyalok rendje létezett, majd jött az ébredés ereje és megszülettek az első sötét angyalok. Az istenek nagy haragra gerjedtek, hiszen minden hatalmas angyalokkal végeztette ügyeit, s ha lázadás történik, a történet is másként történhetik. Lett aztán a pecsét, az igaz angyalok pecsétje homlokukon, és voltak ők, kik sötéteknek nevezték magukat. Sokan lettek, és jött a kérelem, az élet meghosszabbításáért cserébe szolgálnak álltak, mert bizony a halhatatlanság az istenek kiváltsága, de a lehetőség sok ciklust megélni megnyílt, az ébredésnek köszönhetőn. Mert egykor mikor csak angyalok léteztek, a halál éppen úgy része volt az angyalok rendjének, miként a lónak vagy az emberek sokaságának..."
( részlet, hetvennegyedik átdolgozott változata az Eredetek Könyvéből )
-A hétköznapi gondok, a nő néhol őszülő tincseibe simított és elképzelte, MI LENNE HA... persze jól tudta, a lenne egy olyan szó ami nem a jelen, és csak parányi esélye van, hogy köze legyen a jövőhöz, igaz ő már vélhetőn nem fog létezni, abban a bizonyos lehetséges jövőben. -Egy tévhit, a szegénység még nem egyenlő a butasággal, a nő több, sok iskolát végzett embert ismert, aki mindennek lehetett mondani, de igazán okosnak, pláne tisztelettudónak nem. -Megfordult a fejében az öngyilkosság, kinek nem(?) ám ott lebegett szemei előtt a gyermekei, és ha mást nem is, szeretetet igen is tud nekik adni, meg egy-egy szelet zsíros kenyérrel.
-Már otthon volt, annyit sikerült összekaparnia, hogy ne korgó gyomorral feküdjenek le, és ugyan a gyerekek sok kérdést szoktak feltenni, néha hisztizni, hogy nekik is olyan ruha, táska, vagy csak egy hamburger kellene amit a tévébe láttak, Amy mindig kitalált valamit, ami nem hazugság volt, inkább történetbe foglalva a szegénységet és természetesen a gazdagságot, ami utóbbi ugyan csak egyesek osztályrésze, viszont ha létezik isten, az igazságosság jegyében jó dolgok is történhetnek, még a szegényekkel is.
-Jó dolgok? csendült egy hang a nő fejében, nem tudta mit tegyen, nem tudta mi történt vele, talán csak nem megbolondult, átok mentális betegség???
-Nyugi, még nem vagy tébolyult. szólt határozottan egy másik nő hangja a koponyán belül. Még jó, hogy a gyerekek a túlsó szobába nézték a macis sorozatukat, még jó, mert leverte a víz és a szíve is vad táncba kezdett, miközben egyre jobban tudatosult, hogy egy idegen akarat lépet be elméjébe.
-Mit akarsz?! suttogta remegve, kezei önálló életet élve a nadrágját kaparászták, öntudatlan reakció gyanánt.
-Semmit, csak úgy gondolom, jobb ha tudod, van négy éved, négy év múlva ki fog alakulni egy végzetes betegség, ez a sors, szóval ne keres kibúvót. Mindezt csak azért mondom el, hogy a gyerekeidet felkészítsd, négy év ne felejtsd! s a hang, gazdájának jelenlétével együtt eltűnt, miként a remegés is, ám a mondatok acéltövisekként éltek, vad zakatolásra késztetve agyát, az elme túlélési módba váltott, a négy év ezennel elkezdett visszafelé pörögni lelki szemei előtt. Már csak a MIÉRT volt a kérdés, vagy csak éber álmodás volt az egész...
Az angyal elégedett volt, ezt a lépését nem kellet volna megtennie, nem volt megbízása, nem tartozott senkinek, de mivel sötét angyal volt, saját akarattal, kihasználta azt a lehetőséget, hogy az idő csak illúzió, és a jelen-múlt-jövő szövedéke csak egy tologatós játék, ízlés szerint alakíthatón. Kihasználta, igazából megsajnálta az a szegény asszonyt, és bár milliárdnyi sajnálatraméltó lény lakja a dimenziókat, Zih, most és itt érezte úgy, hogy cselekedjen. -Picit elmosolyodott, tudta, hogy Amy el fog menni pszichiáterhez, majd összekapar annyi pénzt, hogy kivizsgáltassa magát, de végül rá fog jönni, az idő nem csak pénz, de gyorsan lepergő homokszem is egyben. -Nem kívánt az ügyel tovább foglalkozni, ott volt Amy temetésén, na nem emberi formába, és látta mikor meg fog születni. Minden relatív, és ez a sugallat szükségszerűn meg fogja acélozni a nőt, és ha a nő acélos mint a búza, az érme más irányba fordulhat, istenek beavatkozása nélkül is. -Egy tükröt idézet és elégedetten nézte a vörös tekintetű nőstényt aki visszamosolygott rá, elégedett volt, egy gyönyörű éjszín fürtű, cseppnyit telt szépségként, még mindig valódi angyal volt és e pillanatban úgy gondolta, istenek nélkül is boldogulni tud, remélve azért majd ő is kap egy inspiráló sugallatot... azután lépet és a tükör magába fogadta a sötét angyalt, eltűnt egy messzi valóságba, ahol a cseppek felfelé hullanak és a születés a halállal kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése