A metró mely már jó pár éve nem közlekedett és a lépcsők töredezve, a falak csempéi leverve és olykor bizarr feliratokkal igazi negatív utópia képeit tárták elénk. Persze most erre nem volt idő, csak rohantunk le és tovább le az alagútba, melyben bűzös, bokáig érő víz sodródott, már csak az áram hiányzott. Vakok is lettünk volna, vakok ha a sisak éjjellátó rendszere nem mutatta volna mi is a valóság. S a számunkra az első javasolt célpont a Galata-torony volt. Nem tudom honnan vették vezetőink e látomásukat, de nem is érdekelt.
A mocskot tapostuk és patkányok között lavíroztunk, mikor felüvöltött a horda a hátunk mögött.
-Napalm gránátot! utasítottam hátvédjeinket, aki élesítve az antigravitációs egységétől lebegő robbanóeszközt, az már is pásztázta a mögöttünk lévő járatott. A detonáció automatikusan fog működni, mikor kellő közelségbe érnek az üldözőink, tűztenger születik, és ott csonti ég a test, a zombi többet nem fog mozdulni.
S bár a tűzvihar nem a mi irányunkba fog lövellni, de attól nem volt tanácsos a közelbe maradni, tehát vesszőfutásunk tovább zajlott a hányadékszerű lébe, az undorról csak futólag véve tudomást...
" Jól látta híveit, rabtartóit, és a lebegő gömbről egyből tudta, nem ajándék, már mint hagyományos értelemben véve. -Megállíthatta volna a hordát, oly könnyen...
-A fény vakító hullámokba tőrt elő, és a vérszomjas üvöltések a kínszenvedés visításába torkoltak.
Szemet szemből látta a szolgák haláltusáját és a mindent elöntő tűzet. Ha van pokol, akkor valami ilyesmi lehet, gondolta a lány s valami torz oknál fogva nem szakította meg a kapcsolatot, az utolsó kiégő test végső pislogásáig maradt és arcán egy halovány mosoly suhant végig..."
-Egy-null. köpte a szót a mellettem lépkedő őrmester, a tűz nem de a forró levegő hulláma felettünk is átszaladt és az üvöltések elhalása igazolta a gránát megtette amire tervezték, sőt jó ideig egy tűzfal marad, egy zár gyanánt, gátolva az utánunk igyekvők haladását. Bár az is igaz, bármelyik állomásnál ránk támadhatnak és aki koordinálja az egészet, nyilván lépni is fog.
A Galata torony a cél, az a torony amit sokak szerint a Genovaiak építettek. S bár ha jól emlékszem a történelemre, valóban ők építették újra az 1300 évek derekán, ám valójába az eredeti tornyot 528-ban emelték, majd ezt rombolták le a keresztények ellen támadó keresztények a negyedik kereszteshadjárat idején.
De tök mindegy, ez volt a múlt, miként az egykor a tetején működött éjszakai klub a kávézóval. A valódi lényeg az, hogy a négy méter vastag falak mögött valóba megbújhat a Néma lány és valóba jó védhető, pláne így, hogy a titkos küldetés messze nem tűnik titkosnak.
-Rohad büdös van. törte a vízben gázolás nem túl kellemes hangját, talán Paul Stemmek, nem voltam biztos, de amit mondott azzal mélységesen egyetértettem. Nem született megjegyzés, nem született szerencsére semmi, csak a feszült figyelés és a haladás.
Az irányt figyelve nem volt gond, viszont a metró alagutat hamarost el kell hagynunk és vagy felszíni hídon, vagy a Marmaray alagúton kell átkelnünk a tengerszoros alatt vagy felett, ezt a helyzet adja, mert a torony nem a mi oldalunkon van. S persze, akkor miért a rossz oldalt szálltunk partra(?) erre kurva egyszerű a válasz, a víziaknák százai, amit még a kezdetekkor telepítettek, elszigetelni kívánván a várost. Igaz a baj, nem hajón érkezett, ám az ember a tehetetlenséget még ha csak látszat intézkedésekkel de akkor is megpróbálja, legalább reményt élesztve megoldást imitálni. Hát ezt tette az egykori kormány, de még az egész várost sem tudták körülaknázni, a fertőzés gyorsabb volt a gondoltnál.
Mindegy, a lényeg, hogy veszteség nélkül haladunk és bár még mindig kilátástalannak vélem a küldetést, attól még tesszük amit tennünk kell, haladunk előre...
" A lány a tükörbe bámult, szája összevarrva, a seb már eltűnt csak a forradás díszelgett, perverz istenek játékaként viselvén. Persze nem istenek műve volt. A gonoszak, akiknek ezt köszönhette a Holdról vezénylik e új és borzalmas háborút, vagy ahogy ők mondják új világrendet melynek célja, előbb a teljes emberiség kiirtása, utána meg mindenki mást, beleértve az amúgy kedvesen szeplős arcú Néma Lányt a fertőzöttek vélt királynőjét, aki a Hagia Irene egy számára kialakított cellába/trónterembe szolgálhatta akaratlan a világ urait.
A furcsa az egészben az, hogy egy félig ember- félig gép lény kezébe, azaz fejébe van a jövő záloga. Mert ha az emberek csapást mérnek a Holdra, lesz esély az újjászületésre, már csak azért is mert Oroszország területén megvan a gyógyír, igaz szolgái-rabtartói ellenőrzik az a bizonyos bázist, de akkor is a remény létezik..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése