" Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág.Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött,
hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal,
pusztítsák az életet. "
( Jelenések könyve: a negyedik pecsét feltörése )
Csak a pillanatok voltak, csak lélegeztem és utoljára hátrapillantottam, mielőtt beléptem volna a lány által feltárt titkos járatba. Előttem a sötét ásítozott, a szag idők kezdetét idézte, és az örök mulandóságot.
Már tudtam, hogy a Hagia Irene vendégszeretetét élveztem és azt is teljesen fölös út volt a Galata torony felé való törekvésünk, a célpontunk a Néma lány nem is ott tartózkodott.
Mindegy, csak a kardomat kaptam vissza, de több volt mint a semmi. Csak a percekbe reménykedtem, hogy a Néma Lány akinek kezeibe szintén pengék csillantak, vérző arccal, talán most először szabadon, kijátszva az őt kontrolláló műholdat, az teszi amit sok ember nem vállalna, hősé válik.
-Igen, a hősiesség és a hősé válás egyenlő a halállal, nekem ezt most nem adatott meg, nálam volt a chip és a lánynál az idő, hogy feltartva a fertőzőteket, én egy hozzá képest senki katona, eljussak a kikötőbe és vissza a hajóra, hogy egy döntő csapást mérhessen az emberiség az új világrend uraira, akik a Holdról irányítják az utolsó háborút.
-Menjél katona! szólt a lány, hangja nélkül, az elmémbe csengve parancsa, nyíltan többet tudott és érzékelt, mint én, így zárva a titkos ajtót, mely egy mozaikfal részét képezte és nekivágtam a sötétségbe, talán remélve a sikert, nem magamért, hanem elesett bajtársaimért és magáért a Néma Lányért, immár míg világ a világ, tartozni fogok neki...
" A kétszárnyú ajtó feltárult és a testőrök vagy rabtartók elitje belépve, nekik több volt az agyukba, érzékelték a változást, és királynő ide vagy oda, a rab eltűnt, s bár annyi eszük nem volt, hiszen mindig az utasításra hallgattak, hogy kijáratott keressenek, de annyi volt, hogy aki eddig utasított, most hibázott, tehát áruló.
Ám a vírus vezérelte agy a központi vezérlés nélkül zavaros volt, nem úgy a lány, aki egyik pengéjével felvágta bevarrt száját, vért és borzalmas maszkot teremtvén, és most először felkiáltott!
A sikolya ijesztő volt, a frekvencia pedig halálos. Az első sorok a bent mérlegelő zombik a hanghullámtól métereket repültek minden irányba, miközben csontjaikról a hús, a bőr és minden ami szövet másodpercek alatt lefoszlott, ők már is bevégeztek.
A lány tudta öt perce van még, öt perc ölni, majd meghalni, miként azt is tudta, a Holdon pöffeszkedők hamar kiválasztják a legjobb egyedet, új királynak vagy királynőnek, mert a kórság a hangyák szervezeti félépítésén alapszik, a vírust így a empatikus kommunikációra való hangolásra kreálták.
-Száguldott, a csontok között viharként tört az ajtó felé, ahol újabb zombik bukkantak fel, s a legjobb hely a terem védelme szempontjából az ajtó, viszonylag kontrollálható és az ellenség, csak adott számba tudta megközeliteni, s már az első fej repült is, a Néma Lány a végzett asszonyává vált és eltorzult arca a halált tükrözte..."
Hihetetlen volt, de senki nem keresztezte úton , a lény tudta mit "beszélt" és felkapaszkodva egy vészesen korrodált létrán, a csatornatetőt eltaszítva, végre nagyot lélegezhettem, a múlt áporodott szaga a mélyben maradt, s itt az alkony derekán oly közel a tengerparthoz, melynek illata felváltotta a mélység szagát, már hittem a küldetésben.
Futottam ahogy csak bírtan, egy minutumra vissza tekintettem, tudtam merre kell, az alagútban éreztem a robbanás erejét és tudtam a hang az égig emelkedett.
Fűst szált, és a Bizánci templom hatalmas sebtől vérzett, egész kupolája eltűnt és csak a halál fekete kígyói törtek a magasba, a lány megtette dolgát, az emberiséggé halt, pedig nem kellet volna...
Ám a gondolatoknak nem volt idejük, mivel jelzőpisztolyom nem volt nálam, a rakparthoz érve gondolkodás nélkül a vízbe ugrottam és eszelős módjára tempóztam a ránk/rám várakozó hajó felé.
Furcsa volt, de mozgást nem igen láttam, és már előre aggódtam, hogy, hogy a francba kapaszkodok fel a fedélzetre, de az öröm nagyobb volt. Éltem, nálam volt a chip és tudtam van gyógyír valóban a járvány ellen.
" A Lány bizarrul torzan, mellkasából kitépett megsemmisítőtől könnyebben és tetőtől talpig saját és levágott zombik vérétől vörösen, láttam ahogy a férfi felkapaszkodik a napvitorlásra és látta azt is, hogy felbukkannak a katonák, a Holdról érkezett végrehajtók, immár tudva, a terve nem volt titok és úgy tűnt ott fent a nagyok mindenre számítottak, mindenre, csak a Néma lányra nem, mert az egykor szép most seb és vér nő a tengerbe vetődött, a fizikai teste már a végét járta, de a kibernetika és a dopping ampullák még mozgatták, életbe tartották, s mert még élnie kellet, hát győzött az akarat és a technológia..."
Két hatalmas atomvillanás lobbant a Hold felszínén, a Földről nézve egy-egy fénypont, de valójában, ott fent maga volt a halál. S mily ironikus, míg az magasságban pusztulás, itt lent a jövőt hordozta az a bizonyos atomvillanások...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése