Valkűr a Végzet

 -Nova fáradt volt, persze egy Valkűr gyakorlatilag nem fárad és nem is halhat meg, de ahogy a szökőárat figyelte a magasból, még is elcsüggedtnek érezte magát. A víz húszméteres falként zúdult a világra, percről percre közelebb került Lisszabon nyüzsgő városához. A tombolás Portugáliát fogja megrengetni, több másik országgal egyetembe, de nem lehetett megállítani, ez a Ragnarök részét képezte, még Odin sem kívánt közbelépni.
 -Lentről ha egy hajó a nyugodt tengeren haladva, és valamely matróza az ég felé pillantana, csak egy fekete foltot egy köröző madarat látna, talán egy varjúnak azonosítva. Persze most a dühöngő vízhullám, mely mögött még egy és még egy közeledett, nem adott teret a hajóknak, és Nova nem is értette, miért megint a vég idején tekereg, mikor neki a hősök felkutatása lenne a feladata.
 Nem értette saját szándékait sem, de mivel Odin még nem adta jelét nemtetszésének, kockáztatott. Igaz, az Ő kockázata eltörpült a szökőár haragjával szemben álló tudatlan milliókhoz képest. S ahogy a másodperc közeledett, a Valkűr még is, úgy érezte, jobb, nem látni, miként dönti le a felkorbácsolt természet, emberek otthonait, emlékeit és reményeit...

 Tovább lépet, elhagyta a Ragnarök idejét és az ókornak nevezett időt célozta meg, ruhát és formát öltve, és az antik világ Rómájába jelent meg, egy gazdag patrícius család tagjaként. A gyaloghintó függönye mögött jelent meg, egy testbe költözve. A lány először öklendezett, de hamar feladta, gömbbe zárva a lelkét, nem küzdött, így Nova a vártnál gyorsabban lett, egy illatozó nemes hölgy, kit óvatosan lépkedő rabszolgák cipeltek, nem is sejtvén, gazdájuk, most pihen egy belső világba, legalábbis amíg a Valkűr másként nem határoz.
 Nem volt még kíváncsi mi van a függöny mögött, még pihent élvezte a testet, bár nem a sajátja, de test, és próbálta a lány gondolatait, céljait és egyáltalán hova is készült kifürkészni. Ez most kikapcsolódásnak tűnt, már csak azért is, mert ha úgy akarta volna, saját testébe is megérkezhetett volna. No igen, de az a volna ott volt, és ez a módszer ezerszer gyorsabb és praktikusabb, hiszen ismerték, és nem kell semmit tenni, hisz egyből ott van ahol lenni szeretne, ez is a célja a megszállásoknak. Ne démon volt, istenség, és nincs szándéka ártani az élőknek, hiszen neki holtak kellettek, kik bátran halva, kiérdemlik a hősi seregbe való belépést...

 Nova, tűnődve nézte festet körmét, azaz Olívia körmeit, és bár nyilván egy szolga munkája, de kiválónak mutatkozott, mondhatni, tetszett a fakó bíbor, és ez a szín teljesen illet ruházatához, csak nem randi(?)
-Még nem járta be a lány teljes gondolatvilágát, még akadtak kisebb kérdések, és azokon az embereken mosolyodott el, kik, a mitológiát, leírt paragrafusként fogadták el, nem értvén, hogy az idő és a tér annyira relatív, hogy lehetne azt is mondani, valójában, nem is létezik. -Mindegy, egy dolog biztosnak tűnt, a víz illatából ítélve, hogy igen csak közel járhatnak a Tiberis-hez, még majd csónakázás lesz. mosolyodott el a Valkűr, mikor a szolgák megálltak és a függönyt széttépve egy dühtől forgó tekintetű férfi meredt rá, majd még mielőtt szó születhetett volna, Olívia testébe egy tőr szaladt, halálos pontossággal, az életet darabokra tépve...