 |
| Fenrir a farkas |
- Rossz idő volt, bár ha belegondolok, hogy elkezdődött a Ragnarök a régi világ hanyatlása, már nem is oly meglepő a négy napja szakadó eső. -Emlékszem, mikor 2014 február 22 elmúlt, egy újabb mókának tűnt a vég víziója. Ám ahogy a Maja jóslat is változások soráról beszélt, úgy a Skandináv mitológia világvége elképzelése is, egy folyamatról beszélt, és amely tetőzött 2020-ban.
Persze itt is létezik a túlélés és a újrakezdés, de ez eddig Odin nem adta jelét, hogy megenyhült volna, és Midgard, az óriáskígyó tovább tombolt gigászi szökőárakat idézve elő.
"Loki, a bajkeverés istene és vad fia, Fenrir kiszabadulnak. Ennek a vérszomjas farkasnak olyan hatalmasra nyílik a szája, hogy alsó állkapcsa a földet éri, a felső az eget, és még ennél is jobban kitátaná, ha lehetne. Szemében lángok táncolnak, orrlyukából lángok csapnak elő" Forrás: Wikipédia
A Holdról hatalmas darabok hulltak a Földre, a gigászi farkas térrel és idővel dacolva tombolt, városok lettek semmivé, mosolyok dermedtek a halál torz grimaszává, és a járványok csak tovább növelték a pusztulást, pusztítást. Az igazán döbbenetes számomra, hogy az Amerikai filmipar mennyire előrelátta például a zombik áradatát, igaz ez is egy jó kis katonai laborból szabadulva, tudatos munka volt...
-Elvben nukleáris tél tombolt, bár így a bódé fólia ablakán kilesve, ez a tél, inkább ősznek tetszett, kicsit pedig a Bibliai özönvízre emlékeztetett. A karabély teli tárral, a kard borotvaélesen, úgy véltem felkészültem, egy esetleges rajtaütésre. Igaz az 50. szélességi foktól északra a zombik a Zika és egyéb nyavalyák jelentősen megfogyatkoztak. Ám ettől a klímacsapások továbbra is viharként tomboltak, Odin hollói pedig közönyösen szemlélték az apokalipszist.
Szemlélték, mint azt a sok embert akik mindent megmagyaráztak és igyekeztek tagadni az istenek létezését, ők már többségében halottak voltak. A leghatalmasabbak a Marsról szemlélték a Föld haláltáncát, a Hold kolóniáinak nagy százaléka megsemmisült, és csak reménykedni lehetett, hogy a planétánk égi kísérője nem hullva darabokra, nem pusztítja el a földi élet minden formáját.
Még ez nem történt, egyenlőre az emberi tudomány irtotta a világot és a planéta, ám ez csak a bunkervárosok okostojásaiknak véleménye volt, aki már állt kint a tomboló viharba, jól tudta, érezte az istenek erejét. S bár sok dolgot túléltem, a célom ettől több, és mert láttam, Hugin és Munin tekintetében a reményt, tudtam, az én Hercegnőm biztonságba vár reám, és talán, mi leszünk az istenek akaratából az új esély...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése