Rohadt idők voltak, a hit elveszett és a démonok pusztító vadászként járták a világot. A városok nem védelmezték az embereket, a tudomány elhasalt a túlvilág erői előtt és inkább áldozott a pokolnak, mint sem harcolt volna. -Az egyház volt az egyetlen mely harcolni próbált és végrehajtóik az inkvizítorok voltak.Johnt a főpüspök személyesen bízta meg, hogy utazzon egy Pest nevű településre ahol a helyi lelkész meghalt és a seriff nem tudta megakadályozni egy fuvallat-démon garázdálkodását, a vér ennek a elvadult bestiának kevésnek bizonyult. A jelentések szerint, már öt embert áldoztak fel a démonoknak, ám a települést nem hagyta békén a szörnyeteg. A hatalom ugyan tervezte egy tárgyaló kiküldését, de az idő, és ki tudja, milyen eredményre jut egyáltalán...
A kocsi lassan gördült a repedezett aszfaltösvényen, a fák rút árnyakat vetettek, a délután széltől táncoltatott valóságába. Még szerencse, hogy az idő relatív volt, az utazás tarthat egy esztendeig is az inkvizítor számára, ám az mindig egy nappal a démontámadás után érkeznek meg a helyszínre.
Senki nem tudja miért van így, akadnak teológusok, kik Isten ajándékának vélték, mások a démoni támadások sokasága miatt megrepedt tér-idő vonal eredményeként könyvelték el. Mára már sok dologra nincs magyarázat, de a kódexek minden hiba legnagyobbikának a Hadronütköztető beüzemelését írják. -S csak így lehetett, mert egy ott történt robbanást követőn nyílt meg a pokol és kezdődött a világ hanyatlása.
A férfi a tájat figyelte, baloldalt egy romos falu málladozó relikviái, a első Ember-Démon háború egyik emlékeztetője. Persze sok tragikus seb csúfítja a Föld testét, és főként az emberi létesítményeket. A Földi világ árnyéka önmagának, a városok százas áldozatokkal engesztelik a démonokat, a falvak, melyek az élelmiszerek egy részét adják a lelkészek oltalmazzák a seriffel, na ná, emberáldozattokkal. -Egy érsek véleménye szerint, pár év és több megszállott lesz a földön, mint tiszta ember. Mert bizony a dögök, nem mindig zabálnak, van hogy a testeket ruhaként használva, egyféle materializációs állapotot teremtve, élvezik az emberi örömöket, hibrideket nemzve és szülve.
-Isten irgalmazzon a világnak! sóhajtotta a középkorú férfi, cseppfolyós ezüsttel töltött lövedékekkel teli tárak hevertek az anyósülésen, pisztolya társaságában. Persze John nem tudta mi vár rá Pesten, azt sem, hogy milyen emberek élik e mezőgazdasági települést, ahol most a gonosz ütötte fel fejét.
S miért is fontos(?) ha a hit gyenge a munka kemény, ha a hit helyet eretnekség van, a démonok dolga mocskosul könnyű. A tudomány pedig ezer ügynökségével inkább az üzletelést választotta, két vesztett háború után, mondjuk nem meglepő. Ám az inkvizítor tudta, hamarosan Szent Háború fog kezdődni, és ennek a küldetésnek ráadást kulcs szerepe van a jövőt illetően, már csak azért is, mert a főpüspök nem igen adja ki személyesen a parancsokat, az inkvizíciónak meg voltak a vezetői.
Bár, Johnt néhány jelentős egyházi ember már hónapokkal ezelőtt felkészítették, hogy nagy változás készülődik, az ÚR egy utolsó esélyt szánt az emberiségnek. Azt persze senki nem tudta, hogy mi, mikor és hogyan fog kezdődni, ám egy dolog elkerülhetetlen fordulópontnak számított, két esztendeje ugyanis a Marsra menekült tehetősek között is feltűntek a démonok, és mára a vörös bolygó hetven kolóniája közül a legutóbbi jelentések alapján hatvan elesett. A Vatikán két hadihajónyi keresztest és inkvizítort küldött, de, hogy mi lesz az egésznek ott fent a végeredménye nagyon nem vigasztalónak tűnt.
Na igen, a hatalom ott is tárgyalni próbált, de ott nem tudtak alkut kötni, úgy látszott a Marson, a démonok erősebbek, de még ennek ellenére sem küldött a Földi központinak tartott erő katonákat, önkéntesek és az egyház erői vívják kilátástalan harcukat, mialatt a Vatikán már hét éve ostrom alatt állt. -Ez volt, a hatalomnak sikerült alkut kötni, de a démonok az egyházzal nem kívántak kiegyezni, és a kolostorerődök kapitányaik úgy tartották, az ember-démon alku is csak addig tart, míg az egyház össze nem omlik.
Furcsa kettősség volt, sok település nem is engedte az egyház szolgáit a falaik közé, ők a hatalom hívei voltak és elfogadták az emberáldozatok sokaságát, ami ellensúlyozására, a szerelem nem létezett csak a szaporulat növekedése, lassan már csak azért, hogy legyen elég áldozat.
Itt volt a nagy különbség a hatalom és az egyházi területek között. Azon városok kik inkább a keresztesek védelmét választották, nem áldoztak, igaz, újra és újra rohamra induló démonfalkákkal kellet csatározniuk...
Nehéz volt eldönteni, hol jobb élni, pláne úgy, hogy a démonok bármikor rávehetik a Földi vezetést, hogy támadják ők is az egyházi városokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése