Vaklűr

A Ragnarök úgy közeledett, mint a futótűz, és Odin most először érezte, közeleg a végzete. Nem félt, az idő kezdetétől tudta, hogy elfog jönni a világvége pillanata, mikor egy végső csata keretében, a régi megszűnve, átadja helyét egy újnak.
 Persze emberi szemmel nézve még akadtak évek, de ez egy isten számára egy lélegzetvételnél is kevesebbnek számított. -Meg kellet történnie, és miközben sajnálkozva nézte a hitevesztett emberi világot, ahol a szívekért istenek tolongtak, és most a vég közeledtével úgy tetszett, egy halhatatlan sem marad győztesen, hiszen az emberek kinőtték teremtőiket, és, új, gonoszabb világot kívántak maguk körül látni.
 Az isten, fáradtnak érezte magát, nem kívánt letekinteni és nem kívánta felmérni sem a régi sem az újabb istenek híveinek erejét, nem volt értelme. A közeledő tél egy olyan esemény, mely minden isten tanaiban benne foglaltatik, már mint, hogy eljön a világvége, lehet nevezni bár minek is...

 Nova csendben ült egy szírt tetején, lentebb egy keresztes harcolt, hátát egy kiégett épület falának támasztva, négy muszlim harcos ellenében. Az épület maradványaiból még fűst emelkedett, de már csak haldoklón, a kereszteslovag saját verejtékében úszva, kardjával védte magát, a túlerő számszerűen elsöprőnek tűnhetett, de egy lovag számára e csatlósok még nem feltétlenül jelentették a végzetét. A lovagot páncél védte, baljába pajzs, melyen ékesen ragyogott a kereszt, míg ellenfelei páncélt nem viselve, egyszerű banditáknak tetszettek, kik leszakadva egy seregtől, saját fejük után menve, a fosztogatást favorizálták.
 Ők még nem találkoztak igazi kereszteslovaggal, és azt is előnynek vélték, hogy a férfi gyalogosan szelte a Jeruzsálem felé vezető utat, amit még a keresztények messze nem biztosítottak, a kihaltságot is saját lehetőségeik oldalára írták.
 Igaz, mikor harcba bocsátkoztak már látták, hogy a kiégett fogadó árnyékába húzódó hitetlen fegyverzete komolyabb, mint amit ők birtokoltak, de ebből az fakadt, hogy ha megölik a lovagot, minőségi felszereléshez juthatnak, újabb motívumként jelentkezett.

 Nova csak szemlélt, tudta, hogy Odinnak Einherjarokra van szüksége a végső harchoz, ám még nem döntötte el, hogy egy keresztényt felvihet-e megrovás és ellenszenv nélkül a Valhallába. Egy muszlimot már is vihetett volna, az egyenes kard a bekötött fejű férfi torkán szaladt keresztül, a íves penge kibukott kezéből, s mikor a kard elhagyta testét, immár bugyborékoló halálhangon ő is a porba hullt, a négyből már is három kerekedett és a félelem nyomasztó madárként tornyosult a lovagra támadok fölé.
 Nova farkasai felvonyítottak, az asztrál téren remegés futott keresztül, egy halott már született, de a lelkére Odinnak nem volt szüksége, mehetett saját hite poklába, bűnei ugyanis hosszú sorokat alkotnának egy papírlapon.
- A Valkűr hollófekete haját egy frissen támadt fuvallat  lengette meg egy pillanatra, az érzés kellemes volt a harminc-fokhoz közeli hőségbe, Nova nem irigyelte a lovagot, ha túléli rendesen innia kell, különben elhalálozik. -Ez van a közel-keleten, milyen jó is a messzi észak, kalandozott el a gondolata a szépséges jelenésnek, akit most emberi szem nem láthatott, csak a halál fényénél tárulkozik fel, már ha méltó valaki egy Valkűr figyelmére.
 A keresztes iparkodott, újabb tarka öltözetű fickó terült társa mellé, neki még a haldoklás percei sem jutottak, a vágás kegyetlenül végzetesre sikerült. A lovaknál is hatalmasabb farkasok ismét hangjukat hallatták, ám nem gyűltek a tetemek köré, nem érezték ami miatt mozdulniuk kellenék, így Nova is csak szemlélt.
 Percek teltek és két halott az eredmény, a muzulmánok szörnyű átkokat harsogtak, igaz, a lovag nem értette és nem is igen érdekelte, ő még az életéért harcolt. Ám a küzdelem hirtelen megszakadt, a még életben lévő támadok összenéztek és hátrálásba kezdtek, a keresztes nem mozdult, nem tudta, csapda e készül, vagy e küzdelmet immár diadalnak könyvelheti el. A Valkűr is figyelt, de ahogy a muszlimok egyre távolodtak, felismerte, most nem lesz a lovag útitársa a Valhallába, talán majd legközelebb...
Einherjarok: Csatamezőn elhunyt hősök, kik Odin mellet harcolnak a végső ütközetben.