Arabella Krónikája I.

 A fenséges császár, nem kívánt tudomást venni a nyomorról, amit ugyan nem ő okozott, ez a pártok átka volt, ám szavával megfékezhette volna. Viszont azzal is tisztába volt, ha beleszól a politikába, könnyen egy orvgyilkos áldozatává válhat, így inkább hallgatott és élvezte kiváltságait, melyet a pártok biztosítottak, némaságáért cserébe.
 De míg az uralkodó nem kívánt konfrontálódni, az addig leánya, Csodásan Fénylő Arabella, a császári őrség jó pár egységét  maga mellé állítva, palotaforradalomra készült, a globális föld birodalom, megérett a változásokra.
 Persze Arabella jól tudta, ha atyját lemondásra is kényszeríti, s még a teljes őrség is felsorakozik a változás oldalán, tudta jól, a hadsereg elsöpri pillanatok alatt, lázadását. Ám akadt egy szövetségese, és ez a nyomorgó nép volt, aki szemébe az uralkodócsalád a könyörület és remény szimbóluma, egy régi időkre emlékeztetvén az embereket. Egy olyan időre, mikor a pártok terrorját, megfékezte az első, az Egyesített Föld Államszövetséget irányító pártokat megtörve,  császári rendet vezetett be.

 Nagyon régen volt, az idő azután gyorsan telni kezdve, a pártok a demokráciára hivatkozva, fokozatosan visszaszerezték hatalmuk, és mára a császári cím, csak egy rang, valós hatalom nélkül. -Rang volt, egy olyan rang, amely a köznép szemében a reményt jelentette, és Arabella hercegnő pontosan erre alapozott. Úgy gondolta, ha a palotát néhány napig meg tudják védeni, és a hírt alternatív csatornákon elterjesztik, globális lázadás törhet ki, és nagyon remélte, a haderő átgondolja, vagy kimarad az összecsapásokból, a rendészeti erőknek  meg egy világmérető lázadás mellet, már túl nagy feladat lenne a császárság megtörése, a palota visszavétele.
 Vakmerő terv volt, és a élete volt a tét, viszont, apjával ellentétbe, ő járt a munkásnegyedekbe, látta a 14 órákat dolgozó és mégis nyomorgó sokaságot, akiket ugyan a óriáscégek szipolyoztak ki, viszont pénzért a pártok adták az áldást. -A pártok, minden hajdani nemzetállamot az ott megválasztott párt egy tagja képviseli a világparlamentbe, és mivel olyan, hogy haza már csupán, úgy létezett, mint Föld és emberiség, a pártokat széles e planétán, csak az anyagi jólét érdekelte.
 S remek ellenségképet találtak, a Marsi kolóniákba, melyekkel terrorizálták a lakosságot. A haderő egy különleges alakulata rendszeres támadást mért városokra, Marsi támadásoknak titulálva. Ám a hercegnő jól tudta, a Mars és városai teljesen el vannak szigetelve, és még ha akarnák se tudnák a Földet megtámadni. Az ő létezésük, tulajdonképpen csupán csak azért volt megengedve, hogy meglegyen a félelmetes ellenség és a vele való riogatás esélye.

 Egy szmogtól terhes hajnal volt a kezdett! -A császárt vigyázó őrség, hanyagul látták el a feladatukat, úgy vélték a lebegő palota egy sérthetetlen erőd, meg aztán, egy közeledő légi objektum engedély nélkül, azonnali zárótűzzel nézne szembe. Mert  hatalma ugyan nem sok volt a császárnak, de a védelme kimagaslónak mondható volt, természetesen okkal, a pártoknak minden esetre jó jött egy megmentőt játszó báb, vagy a beáldozás, a bűnbak szerepkörére ítélt uralkodó, akire ráfogván minden baj forrását túlmenthetik hatalmuk és a rendszert, csekély áldozat árán. 
 Ám e kimagasló védelem viszont, nem belső támadásra volt kiélezve, és Arabella pontosan erre alapozta a város méretű palota főbb pontjainak irányítása alá vonását. Igaz, így katonái megosztottak voltak, ám egy villámakció keretében, mindezt kompenzálhatják, más választásuk, nem is igen létezek, második lehetőség pedig szóba se jöhetett... 
 .