Víz

 Mindig keressük a magyarázatokat. Mindig úgy képzeltük, a dolgokat a kezünkbe tartjuk. Mindig, ám ez a mindig, egyszer csak megszűnt!

 Nem atomháború történt, nem is valamely idegen faj rohanta le a planétát. A dolog sokkal egyszerűbb volt, a bolygó felszínéről eltűnve az édesvíz, a szomjhalál köszöntött az emberiségre és az egész élővilágra.
 Hiába voltak kutak, hiába a csúcstechnológia, a sós-víz sós maradt és megkezdődött a készletekért zajló öldöklés, míg végül az emberiség kis csoportokra szakadva a végnapjaikat  élve, várták az elkerülhetetlent...

 Mark a kiszáradt fák roncsait nézte, a nap most kegyelmezve felhők mögül lesett ki. A sátrak egy sziklatömb köré épültek és mindenki aki e közösséghez tartozott a folyadékért folyó kutatás jegyében cselekedett. Nehéz volt, már gyümölcsök nem léteztek, a forrásokból ihatatlan víz tört elő, és az állatok is pusztulóban, pedig a vérük is folyadék, és ma már nem volt választási lehetőség.
 -A férfi még távolabb pillantott, a város nézte, a város mely üdítő és ásványvíz készleteik miatt az életet jelentette. Ám ez az életforrás mára kiapadt, miként a városok elnéptelenedett. Az utcákon temetetlen halottak és állatok, a települések mára lakhatatlanná változtak és járványok fellegváraivá váltak.
 Csend volt, több ezer faj adta már fel, és a több milliárdnyi emberek közül is, már nagyon kevesen éltek. -Eső! de rég is volt és a hó a jelentések, melyekről még a tévék is harsogtak, sótól telítődtek, úgy tűnt Isten, megunta az emberi fajt, sőt az egész planéta virágzását. S bár az ember rászolgált a végzetére, Mark nem értette, ezen sorscsapás miért is sújtja az egész planétát.
 Nem igen akadtak válaszok, miként víz sem. Pár napja fúrtak kutat, és hiába volt a forrás, néhány liter édesvíz és semmi több, az meg harminc embernek semmit nem jelentett. -Döbbenetes, de már felvetette a csoport néhány tagja, hivatkozva az élelem és folyadék hiányra, hogy áldozzák be néhány társukat. Na ezt akkor lefújták, ám két napra rá, egy embert holtan találtak, kivéreztetve és teste megcsonkítva, vélhetőn élelemforrásként vagdalták le húsosabb részeit.
 Ez mindennapos volt a városokba, de ezt a csoportot pont ezért hozták létre, hogy embermódon találják meg a túlélési lehetőséget, de úgy tűnt, elszakadt egy cérna és az idő egyre csak ketyeg.
 Szomjas volt, szája kiszáradt és nem tudta, hány napja, vagy órája van hátra. A vizelet ívása egy megoldás, egy rövid pillanatig, de mikor már vizelete is elapad az embernek, nagyon nagy baj van.
 -Túlélni. suttogta a barna tekintetű, baljával pisztolyát szorítva, úgy tűnt, már itt is a fegyver a garancia, hogy az éjjelt átvészelje az ember. Persze még ez sem tuti tipp, sőt semmi nem tuti, még a következő óra sem.
 Mark a tábor felé fordult, néhányan már csak feküdtek, páran új kút fúrásával próbálkoztak, úgy gondolván, az a néhány liter víz is több, mint a semmi. A férfi, aki elvben az egyike volt a biztonságért felelősnek, már a saját biztonságát sem igen tudta garantálni. Csak idő kérdése, mikor bolondul meg egy szomjazó, és fényes nappal is ölni kezd, vérért és húsért, akár az ő véréért és húsáért vágyva...