2015. október 31., szombat

Leszámolás

 A férfi kint ált egy mezőn, a mező kicsit emelkedős, kicsit gaztól feltört volt, és az égen kíváncsi fellegek masíroztak, mint a menny katonái.
 A férfi David Perker volt, átlag magas, semmi extra, és még a pénz sem vetette fel. Bár, mint inkvizítor nem igen vette volna hasznát a birodalmi érméknek, az Egyház mindennel ellátta legerősebb szolgáit.
 Na igen erős, David jól emlékezett egykori mentora intésére: "Emlékezz, a régmúlt homályában, az Egyház hatalmas lovagi erővel rendelkezett, ők voltak a keresztes lovagok, pont úgy mint, most mi, ők is az igaz ügyért szálltak síkra és harcba.
 De volt egy pénzéhes király, talán Francia, nincs is jelentősége, és mellette volt egy gyenge egyházfő, már neki sem sok jelentősége van. -A lényeg fiam az, hogy felszámolták a rendet, több ezer lovag halt szörnyű halált, és erre a sorsra jutott a nagymester is. Ám ő kit kínoztak, gyötörtek és végül máglyára küldtek, átkot mondott, szent átkot a királyra és a pápának nevezett vallási vezetőre. A lovagok mestere meghalt, a tűz elhamvasztotta, ám átka megfogant és a mohó király és az egyház feje, még azon esztendőben a halál országába került.
-S ez hogy jön az inkvizícióhoz? firtatta az akkori David.
-Úgy, hogy most mi vagyunk az Egyház és a Birodalom legerősebb, harcos képviselői, és a pénz még mindig világok sorsát döntheti el..."
 A barna tekintetű inkvizítor, kinek bíbor vértezetén a régvolt harcos szentek képei ragyogtak, mint aranyló tűz, elhessegette a múltat. A mezőre figyelt, a mezőre ahol hét oszlop magasodott, hát oszlop, melyekre egy-egy üveget helyeztek, mert, hogy rá kellet kerülni ez kétségtelen.
 Az üveg törik, David kezében egy jó kis husáng, kőkor vagy kitudja, de a feladat egyszerű volt, a lehető legrövidebb időn belül széttörni az üvegeket, az idő lassan mozdulni készült, a férfi sóhajtott, tudta tennie kell, ez a küldetése.

 Villámként indult meg, a páncélja nem igen lassította, hiszen nagyrészt súlytalanított ötvözetből készült, hiába a 2222. esztendő sok új dolgot teremtett, na meg a dimenziókapuk behozott tudás.
 -Az első üveg csendet törve robbant száz meg száz darabra, ám mire földre hulltak volna csillámfények kíséretében, már a következő oszlopon trónoló társa is formáját veszítve csillagszóró fényeként eset minden irányba, s mire megmozdul a mező fűszálai a suhanó szellőtől, már a hét üveg darabokba hever, nagyrészt az aljnövényzetbe keresve menedéket...
 Inkvizítor mágia! A világ kifordult helyéből és a mezőt felváltotta egy romos épület rég magára hagyott földszinti csarnoka.
 David az ajtóval szemben ált, háta a kitört ablakkeretnek, kezében vértől csöpögő lánckardja, a portól terhes padlón pedig hét holtest hevert. -Eretnekek voltak, akadt ki negyven éves volt, de volt tizenhat is, viszont egy biztos, a kard mindenkivel végzet.
 Nem voltak fegyvertelenek, akadt pisztoly, ő a karját veszejtette el legelőbb, volt kinek feje gördült messzire miközben torzója mellet egy ritka jószág, egy mindent elhasító plazmapenge zizegett. Egy volt a tény, miközben kint nehezedve a felhők, esőt ígért, az épületben pusztult eretnekek, már nem tehetnek több kárt a világnak.
-Plazmapenge. tűnődött az inkvizítor, jól tudta, az ilyen fegyvert csak az Egyház és a Birodalom elit gárdistái használnak, de úgy tűnt ezt csak elvben igaz, valami gond van a rendszerbe jelentenie kell...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Dögvész! / tört verzió /