A boldogság egy olyan tetű egy történet, hogy a szegényeket igyekszik elkerülni. -Ledobták az atombombákat, na a többség kin rekedt, eléget, nyomorult lett és génjeibe raktározódott a torzulások tárháza. A tehetős a bunkerekbe, Holdon vigyorgott, végtére is ők a "kiválasztottak."Persze a történelem mindig is erről szólt, az erősebb került közelebb a nőstényhez, még akkor is, ha agyilag zokni volt. De minek is panaszkodni, életem nem volt fényes és csodás, de némi szerencse mindig társult hozzám, így kerültem be az utolsó órákba egy bunkerbe, s így sikerült egy lázadást kirobbantva a hegy mélyén rejtőző erődből a világot új irányba terelni.
Nem az elnök lettem, csak egy katona, a vezetést okosabbakra bíztam, mint kiderült, marha nagyot tévedtem, most célpontként, üldöznek az atomháborút kirobbantó töketlenek zsoldosai, és sajátjaink is. Azaz, akiknek ostoba módon, a lázadást követőn átadtam a hatalmat.
Jó tanulólecke volt, s csak annak köszönhettem, hogy most New York romjai között egy mélységi odúba rejtőzhettem, hogy bár életemre törtek, maradtak olyanok akik közvetve, kerülve a forrókását elkotyogták magukat.-Sokat nem szólhattam, amit tudtam magamhoz vettem, és ki a enyhülő nukleáris télbe, magam is egy lettem az életbemaradásé, nap mint nap megküzdő emberek sokaságának.
Mert bizony, a világégés úgy tőrt ki, hogy az emberek csak a gombafelhő láttán vélhették baj van, bőven akadtak túlélők, igaz, a bőven, bőven idézőjelbe értendő.
A hősugárzó, na ná, nukleáris forrásból zabálva képességét, a rajthelyemen tűrhető időt teremtett. A pocsolyák, melyek körülvettek halovány képeket öklendeztek, egy hányingerkeltő múltról és egy mocskos jelenről.
Persze nem panaszkodom, egyenlőre kellő erőforrással rendelkeztem, hogy éljek, hogy túl éljek napokat, heteket, s ha kell éveket. Arról nem is beszélve, hogy a lázadás alatt, és közvetlen utána, volt időm térképeket tanulmányozni, volt elképzelésem, hol érdemes kutakodni, tiszta víz és élelem után.
Na jó, ez így mondani könnyű, ám mivel nem voltam kedvenc és akadtak kik vadásztak rám, minden lépésemet kétszer át kellet gondolni.
De ehhez értettem, már mint a gondolkodáshoz. Végül is egy palotaforradalmat nekem sikerült véghez vinni, ha jól tudom, egyedül, az összes jelentős bunker rendszerbe nem történt komoly konfliktus, maximum némi morgás akadt, és ha információim igazak, golyó volt a jutalmuk. Nos itt, azaz a Sziklás-hegység keleti zugaiba létező bunkerbe, mi osztottuk a dekadens uraknak a golyókat, mire a hála, akiket hatalomra emeltem, félve, hogy nem fog tetszeni szándékaik, hát engem is halálra jelöltek.
Ez van, de mert élek és karabélyom mellettem biztonságot ígért, miként testpáncélom és klímaöltözékem, a kinti túléléstől nem igen aggódtam, azaz bár gyengült a sugárzás, még tabletták kellenek a védelemhez, tabletták, viszont ezek voltak azok, melyek fogyatkoztak, és mert a háború kezdetén a készleteket, a kirobbantók a bunkerekbe szállították, némely helyen a hírek szerint már gyártsák is, így biztosítva a felszínre küldendő portyák biztonságát, tehát, hiába forgattam át néhány helyet a felszínen, nem leltem azokra a bogyókra. Ez viszont egyet jelentett, belátható időn belül, be kell jutnom egy biztonságos objektumba, vagy meglelve egy élőerő nélküli raktárt és pótolni fogyatkozó készleteimet...
"Mindenki keresi a boldogságát, még a legboldogtalanabb pillanatokba is. Bár a boldogság leszűkült, már az érzelmek helyet egy aktus is megtette, végül is, jelezte az agyal élek."
( John Huzzon 2120 )
De mindent könnyű mondani és még eltervezni is. Ám Se taktika se stratégia nem igen segíthet elkerülhetetlen küldetésembe, hiszen egyedül, kamerákkal, műholdakkal figyelt világ a miénk, a technológia nem halt meg, mert pár milliárddal kevesebben lettünk.
-Sok pár milliárd, és pont a túlnépesedés volt a döntő érv a nukleáris csapás mellet, a nagyhatalmak természetesen fű alatt megegyeztek, így valami "különleges" oknál fogva a halálos csapások a védett helyeket, a védettség ellenére is elkerülték, biztos ami biztos. -Így hát maradtak a nagyvárosok, pusztulva élet és ezer éves építészeti emlékeink. Könyvek és képtárak, hit és a hitnek házai, győzött a pénzuralmi rendszer, kiknek legfőbb urai a Hold luxus városaiból nézték egyenes adásba a világvégét. De remélem, egyszer őket is eléri a világvége, ha rajtam fog állni biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése