A pillanat oly türelmesnek tűnt, oly ráérősen cirógatta a másodperceket, mint ha szerelem tűz fűtötte volna, vagy csak álom, egy eltorzult tükörkép eredményeként(?)-Talán egyszerre volt minden és semmi, lét és a végső pusztulás, mely egy édes csókba tetőzve, már csak sötétséget teremtett.
Nehéz leírni a cseresznyevirágzást, pedig a Japánoknak verseik, mítoszaik voltak ezzel kapcsolatban, de ez nem a távoli szigetország volt. Itt nem voltak szamuráj hagyományok és szupergyors expresszvonatok. -Viszont a felakasztott férfi hullája ridegen lenget az őszi szélben, a körtefa ága kitartó szolgának bizonyult.
Isten nem leskelődött, Isten lemondott a gyarló emberi lényekről, kik a pénz oltárán, mindent hajlandóak voltak feláldozni. S ez a fickó, hatalmas összegekért tartott szeánszokat, hirdetett egy eszement tanítást és ropogós bankjegyekért cserébe démonokat űzött -Így tehát az ÚR nem volt jelen, a távoli ház, melyről rémhistóriák éltek a környező falvakba, most békésen nézte a túlvilági lényt, ablakszemei közönyt tükröztek.
Katy, aki visszafogott öltözékében egy irodai alkalmazottnak is vélhette az őt megpillantó, valójában egy pokolangyal volt. Messze nem volt oly tökéletes, mint a sokak által rettegett és egyben csodálatos Sui'li, az alvilág urainak egyik nagy kedvence. Ám éjszín, egyenes, vállig érő haja, zöld tekintette, és a kosztümruha sugallta alakja, kétségtelenné tehette bár ki számára, a Katy Rott néven ismert gépgyári operátor, nem egy átlagos szépség, amit csak kiemeltek orra körüli apró, kis szeplőcskéi. Persze egy angyal úgy formálja megjelenését ahogy gondolata diktálja, illetve megbízása elvárja.
A kopogószellemtől természetesen nem félt, a szabadulni kívánó, egykori gyilkos, nem tehetett kárt a pokolból érkezettbe, sőt, inkább a félelem környékezte, még azzal a tudattal is, hogy a férfit nem ő kergette a halálba, igaz ezt Katy is jól tudta.
Nem kellet sokat gondolkodnia, a holttest, aki egy amatőr démonvadász volt, Katy akaratától vezérelten oltotta ki saját életét. No nem azért mert sok vizet zavart volna, ó nem. A gond a tiszteletlenség volt, a harmincas fickó elbízta magát és túl arrogánssá vált, ezt meg egyesek ott lent, felettébb rossz szemekkel nézték.
Megtörtént, s a valódi célja az angyalnak, mely végett, belépet ezen érzelmektől háborgó világba, nem egy sokad rendű démonpusztító kiiktatása volt, ám mert e hely közelébe lépet az emberek világába, tett egy apró szívességet...
A cél, oly egyszerű lenne leírni, de bizony, ahogy a farmeröltözéket viselő hullát a szél csak himbálta egy furcsa táncot kreálva, az egyszerűt inkább a bonyolultnak kellenék átadni, mint csalit a rókának, melyben a méreg érlelődik, gyors halál helyet több napos szenvedést eredményezve. De minek is a kacifántosság, a megbízás, melyre még az égiek is áldásukat adták, a idegenek és az emberek párzásából született hibridek likvidálása. Ez se a Mestereknek se az Istennek nem tetszett, és hát az idegenek, ki kívánva irtani az embereket, általuk megkreált élelmiszer adalékokkal, járvánnyal és egy jól megtervezett világégéssel, hogy a végén a planéta, a hitetlen hibridekké legyen, semelyik oldal számára nem vált volna előnyössé.-Tehát ölni kellett sok száz, ha nem ezer korcsot, csak azért, hogy fennmaradjon az emberiség, és az alvilág és a menny tovább folytathassák végtelen küzdelmüket, pont ahogyan a Bibliába meg vagyon írva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése