A sötét angyal közönyösen szemlélte a pusztuló dimenzió foszladozó rezdüléseit. Kint, a hanyatló kastély falain túl, kénes eső tett minden életet lehetetlenné, miként a planéta duzzadó napja is a porladást ígérte, Sui'li-nek tetszett a hely.Sokat gondolkodott a keleti szépség, hogy megállítja az itteni világvégét és egy stagnáló állapotot alkotva, egy kedves kis pihenőhelyként tartsa fent. Persze álom volt, miként hogy szolgák tucatjai lekaparják a terem faláról a vastagon telepedő Langrun mohát.
A pokol angyal jól tudta, vannak dolgok, melyek teljességgel fölöslegesek, meg aztán a bolygón már csak néhány primitív lény tengődött, és ő nem kívánt teremteni, ha már létezik Isten, tegye ő, vagy hulljon szét az egész kupleráj.
-Elnevette magát! kacaja csengő és édesen hálózta be az oszlopok tartotta csarnokot, melyek bútorzata, egy márványtrónból állt. Igaz gazdagabb volt egykor és a por sem telepedett ragacsos nyavalyaként, vastagon a ezeréves kövön...
-Az ablakok felé pillantott, melyek színes-üvegei sokat nem árult el a kinti gyilkos esőbből, de hát egy angyalnak nem volt akadály se üveg se fal, és még a rúnákkal erősített acéllemez sem. -Bár ez utóbbi, kérdéses volt, ha az inkvizíció véste fel fertelmes szimbólumait, már nem volt olyan könnyű a dolog.
De itt sem inkvizítor se Bencés nem fordul elő, ez egy távoli, haldokló világ volt ahol az angyal élvezettel járta a sivár helységeket és olykor a múltba pillantva, megleste a helyet, mikor még élettől volt hangos, élettől és sok-sok bűnre vágyó lélektől.
Nem számított, csak a nyugalmát kereste, nyomasztotta a tömérdek feladat és ráadást az egyik kísérleti laboratóriumába szabotázs történt. -Szemét kis férgek, nem egy hitvány szolgát személyesen tépett szét első haragjába. Ám mert célja egy robot testben lelket plántálni, ez által tökéletes ügynököt, ügynököket kreálva új csapást mérni az egyházi birodalomra, nem sérült, így lenyelte haragja egy részét. S mert kedvence, a prototípus, Amy már saját fellegvárába tanulja amit tudnia kell, nem érte valódi csapás. -Viszont az őrség nem dísznek van, így hát büntetés természetes következménye volt, még akkor is, ha a labor egy a Mesterek birodalmán kívül volt található, egy rideg jégbolygón.
Amy jó volt! egy csinos nő, jelentős erővel és ami a lényeg lélekkel, mert a Egyházi Birodalom védelmezői a lelkeket lesték, így pusztult el több ezer ügynök, hiszen a sötétség a pokolból kiragadott lényeinek nem volt lelkük. Nem volt, ezért tudtak mindent terv szerűen véghezvinni, Ám a Földi uradalom, Isten első védvonala, okosan oltalmazta a birodalmukat. Mert, a démonok és a többi kárhozott bár hol beléphetett a emberek és egyéb Istenbe, jónak mondott Istenekbe hívők vagy csak oda születettek területére, az inkvizíció és a különleges hatóságok, lélekpillantókkal felszerelve, könnyen kiszúrhatták a pokolfajzatokat, és hát ott, egy részecske roncsoló fegyver is elég volt az alsóbbrendű szolgák ellen. A komolyabbak pedig az inkvizítorokkal voltak kénytelen farkasszemet nézni. Hisz megtestesülésük miatt, kötve voltak az anyagi világhoz, de szinte csak így tudtak belépni, egy gyenge akaratú lelkét kitaszítva a testből, megszállni és irányítani.
Na Amy más volt, valódi lélekről volt szó, aki halála előtt, egy bonyolult eljárással kiemelték lényegét testéből és a robotvázba emelték, melynek csupán szimbóluma az agy volt, de nélkülözhetetlen. Az emberi léleknek kellet valami kötelék, hogy él! No igen, Amy nem tudta, hogy inkább gép és mivel kiválasztott volt, nem is igen gondolkodott plusz képességein, hiszen mutánsok mindig születtek és őket a hatalmasok állatába felkarolták. Végül is ezt tették az Egyháziak is, akiknek képessége volt, vélhetőn inkvizítor, látó, vagy ilyesmivé képezték, hogy a harc soha ne érhessen végett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése