Ha megakarnám fejteni Isten titkát, vagy halhatatlannak, vagy már is halottnak kellene lennem. Mindig két választás van, s előfordul, hogy mindkettő rossz, de mozdulni kell, így cselekszünk.- Szerencse(?) már mint, hogy kevés időm volt töprengésre, és minden percért hálát adtam, mikor a bunker biztonságába lehettem. Ám, mint a mesékben, itt is létezik a gonosz, mert bár a telket sikerült fallal körülvenni, de a járványtól szenvedők, kik emberhúson élve, ránk, "normálisakra" vadásztak, és mindig találtak gyenge pontot, így mikor ki kellett lépni a több tíz méter mélyen húzódó bunkerból, hát leizzadtam.
Voltak kamerák, volt amelyiket nem sikerült megrongálniuk, de nem volt garancia, hogy ahogy ki, úgy be is megyek a biztonságot jelentő mélységi erődbe.
-Igazából ezzel is szerencsém volt, egy flúgos milliomos hagyatéka volt, s mert a kritikus időkbe besoroztak és mert a pasasnak kellettek testőrök, hát elcsábított. Nem volt ez rossz hely, minden megvolt és a birtokot oltalmazó falon belül, minden alapvető élelmiszert megtermeltünk, a fehérjével volt gond, bár működött egy részleg ahol halakat szaporítottunk, igaz valahogy nem élvezték a földalatti életet. -Ők, már mint a halak nem, de mi emberek örültünk mikor lent lehettünk.
Régen a falakon éjjel-nappal volt őrség, majd ahogy fogytunk a birtok közepén lévő géppuskás acéltoronyba szorultunk vissza. Ez biztonságos volt, mert egy függőleges aknán egyenest a kilenc méteres építmény csúcsára lehetett jutni, egész a bunker mélyéről. De ez kevés volt, kevés, mert a lőszer fogyatkozott és utánpótlásért elmenni kész halálos ítélet, nos egyet azért túléltem.
A holnapi nap is erről szól, a holnap egy többnapos utazás kezdete, melynek vége vagy pusztulás, vagy sikeres küldetés. Csak remélhettük, hogy útközben a páncélozott jármű nem döglik be, mert bár Tom rendszeresen bütyköli, ez azért alkatrész utánpótlás híján egyre értelmetlenebb. Na igen, betérünk valami alkatrész telepre is...
Kicsit féltem, már féltem, mert volt kit hátrahagynom, s bár talpraesett csaj volt, ez kevés, ha én meg a fűbe harapok. -Sóhajtoztam, és kicsit el is mosolyodtam, hogy annak idején milyen szőke nős vicceken élcelődtek az emberek. Hát az rég volt, az életem társa, párja akárhogy is de szőke volt. Ám a poénkodás egyetlen egyszer sem jutott eszembe, igaz okos volt és értelmes, számomra pedig ez tökéletesnek bizonyult.
Tökéletes, de mi is az??? Ha holnap vagy egy másik nap szétszaggatnak a fertőzöttek, akkor teljesen mindegy mi lesz, mi volt és a jövő sem érdekel. A döbbenet, a rémálmom az, hogy valamelyik, itt lent élő bezakkanva kinyissa a páncélajtót és elárasztanak a dögök. Persze ott az őr a fal és egy tucat biztonsági kütyü, de sajnos a rémálmok általában beigazolódnak.
Volt példa, egy labilis fickó gyerekeivel kiszökött, még jó, hogy a bunkerajtókat becsukta, csak a kinti kapu maradt nyitva. Persze minden fegyveres utánuk eredt, de sosem találtuk meg őket, megették a szörnyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése