A hó egy szín világgá változtatta az elhagyott város ki-ki emelkedő maradványait. -Törmelék volt leginkább, bár furcsa mód, a távolban egy gyárkémény kérlelhetetlenül dacolt az idővel, s ugye maga mögött tudhatta a háborút.
Persze már lecsenget a dolog, a kontinenst a vallások háborújának is mondott időszak felperzselte, és sok sok halott mellet a túlélőknek fel kellett venni a harcot a zombiknak nevezett, vírus fertőzöttekkel. -Ez egy eszköz volt, a rassztokra jellemző tulajdonságokat használták fel a tudósok, de a dolog nem halált ha nem megvadult hordákat eredményezett, és ez betette a kaput a kontinensnek.
Az egyetlen biztos területek a szigetek voltak, minden mást a zombik uraltak, a túlélők pedig ha szerencséjük volt, egy-egy bunkererődbe vagy hatalmas, húszméteres falakkal körülvet városokba tömörödtek, remélvén az óceánon túlról végre megjön a felmentősereg.
Vártak sokan, a vészhelyzeti csatornákon száz szám alakultak a kormányok, önvédelmi csoportok melyek biztonságot ígértek, de valójában sem itt, sem a távoli túlparton nem igen létezett erős, központi rend, mely oltalmat nyújthatott volna. Kicsit az egész az ókori városállamok világát idézte, leszámítva a milliószámú hordákat, szóval nem volt túrázás meg családi kirándulás.
Mark aki egy roncs tetején állva szemlélte a egykor jelentős ipari várost egy üzenettel a csomagjába hírnökként kereste a kenyerét. Várostól városig, ez volt a jelszó, persze ez nem egy postai valami volt, katonai dolgokat szállított, amit a részben megsemmisült technológia miatt a kézből kézig módszerrel oldották meg az illetékesek.
A táj a város maradványait leszámitva sivár és mozdulatlan volt, bár a férfi gyanítottak, a romok tartogathattak meglepetést, igaz a karabélya is a nem kívánt emberkéknek, szörnyecskéknek. -Mindegy, két választás volt, vagy megkerüli a halott várost, vagy átvág a fehérre festett utcákon. -Tökmindegy volt, a veszély mindenhol leskelődött, mint a madárinfluenza. -Ja tényleg, az influenza vírus volt fegyver, némi génmutációt követőn. Persze mint általában nem jött be, ezért vannak a fertőzöttek.
A katona köpött egyet, nem volt szokása, de a zombikra gondolva utálat öntötte el. Utálta a szörnyeket kik kannibalizmussal tartsák fent magukat, utálta az egész megtörtént háborút. Ám legfőképpen a tudósokat, kik hajlandók voltak a világra bocsájtani ezt a járványt. De hát a tudósok már csak ilyenek voltak. Kezdve a csupa tudásszomjtól létrehozott atombombával egészen az AIDS, Ebola és egyéb katonai arzenálig. -Mark nem kételkedhetett ezekbe a dolgokba, a háború alatt őrnagy volt és előtte is egy szupertitkos, Alpokba működű katonai labor védelmét látta el.
Persze ma már mindegy az is ki, mi is volt az ember
, miként, hogy mit is csesztek el a vezetők. Egy volt a lényeg, ha kikerültél a falak közül, élt túl! -Mark ezen volt, és ahogy tekintete a várostól pár kilométernyire kezdődő erdőség felé fordult, hát a köpést egy kiadós káromkodás is követte, húsz vagy annál is több zombi rohant egyenes felé, a távolság még meg volt, a kérdés harcoljon vagy rohanva, fedezéket keresve harcoljon. Mert az biztos volt, a dögöket leszaladni hosszútávon lehetetlen volt.
A motoros járgányára gondolt, az a vacak, bár a hangja gyanús volt, kb egy kilométernyire végleg bedöglött. -Szóval gyanús volt, ám Mark azt vélelmezte kibírja az utat, hát ezt megszívta, mert gyaloglás várt rá, vagy a halál, ez még fej vagy írás kérdése volt 2020 szeptember 23.-án.
Bekerítették, a várost választva egy védhetőnek ítélt emeletes ház második szintjén folyt a küzdelem, a zombikból a húsz már halott volt, a fejlövés megtette a hatását, ám valahogy a csoport nem akart leapadni, és ugyan löszere még akadt, miként a közelharcra a rövid egyenes penge, de a dolog nem volt ilyen egyszerű. Ha nincs hova hátrálni, és az ellenfél nem fél, nem keres fedezéket, ráadást annyian vannak, mint a termeszek, az idő a szörnyeknek játszik, torz, korcs, de győzelmi indulót.
A férfi tárat cserélt és a mínusz tizenöt fok ellenére úgy izzadt, mint ha szaunába ücsörögne, s e komisz pillanatba egy film szövege villant be: Nincs végzet, csak ha te magad is bevégzed.
Rég volt, régi film volt amit még a békeidőbe látott, de ez adta az ötletet, hogy pisztolyáért nyúlva saját fejét szétlőve, bevégezze, ne kelljen átélni az élve felzabálás pokoli kínjait.
A haláltól félt, vagy is a fájdalomtól, mert zombik által széttépődni nem a legjobb a világon. Meg aztán ott volt az a nő, úgy gondolta szereti, bár egy romokba lévő világba, ahol az erkölcs nem is létezik és az érzelem is csak a kielégülésről szól, furcsa gondolat.
De Mark akkor is szerette, és hülye módon nem mondta meg a nőnek, mi több kerülte is. Kerülte, mert kurvát nem akart, az elutasítást meg nem kívánta. -No igen, ebben a világba vagy kurvát talál az ember vagy elutasítást. Igaz ez durva leegyszerűsítés, de az is, hogy meghúzza a ravaszt kiloccsan az agyveleje, ha nem a zombik törik fel a fejét, és kiloccsan az agyveleje, ám előtte a kínok kínját kell átvészelnie.
-Lőtt! a pisztoly mást hanggal szolgált mint a karabély, a pisztoly roncsolása is más fajta. -Elől egy kis lyuk, hátul meg nincs is koponya csak vöröslő iszap...
Persze már lecsenget a dolog, a kontinenst a vallások háborújának is mondott időszak felperzselte, és sok sok halott mellet a túlélőknek fel kellett venni a harcot a zombiknak nevezett, vírus fertőzöttekkel. -Ez egy eszköz volt, a rassztokra jellemző tulajdonságokat használták fel a tudósok, de a dolog nem halált ha nem megvadult hordákat eredményezett, és ez betette a kaput a kontinensnek.
Az egyetlen biztos területek a szigetek voltak, minden mást a zombik uraltak, a túlélők pedig ha szerencséjük volt, egy-egy bunkererődbe vagy hatalmas, húszméteres falakkal körülvet városokba tömörödtek, remélvén az óceánon túlról végre megjön a felmentősereg.
Vártak sokan, a vészhelyzeti csatornákon száz szám alakultak a kormányok, önvédelmi csoportok melyek biztonságot ígértek, de valójában sem itt, sem a távoli túlparton nem igen létezett erős, központi rend, mely oltalmat nyújthatott volna. Kicsit az egész az ókori városállamok világát idézte, leszámítva a milliószámú hordákat, szóval nem volt túrázás meg családi kirándulás.
Mark aki egy roncs tetején állva szemlélte a egykor jelentős ipari várost egy üzenettel a csomagjába hírnökként kereste a kenyerét. Várostól városig, ez volt a jelszó, persze ez nem egy postai valami volt, katonai dolgokat szállított, amit a részben megsemmisült technológia miatt a kézből kézig módszerrel oldották meg az illetékesek.
A táj a város maradványait leszámitva sivár és mozdulatlan volt, bár a férfi gyanítottak, a romok tartogathattak meglepetést, igaz a karabélya is a nem kívánt emberkéknek, szörnyecskéknek. -Mindegy, két választás volt, vagy megkerüli a halott várost, vagy átvág a fehérre festett utcákon. -Tökmindegy volt, a veszély mindenhol leskelődött, mint a madárinfluenza. -Ja tényleg, az influenza vírus volt fegyver, némi génmutációt követőn. Persze mint általában nem jött be, ezért vannak a fertőzöttek.
A katona köpött egyet, nem volt szokása, de a zombikra gondolva utálat öntötte el. Utálta a szörnyeket kik kannibalizmussal tartsák fent magukat, utálta az egész megtörtént háborút. Ám legfőképpen a tudósokat, kik hajlandók voltak a világra bocsájtani ezt a járványt. De hát a tudósok már csak ilyenek voltak. Kezdve a csupa tudásszomjtól létrehozott atombombával egészen az AIDS, Ebola és egyéb katonai arzenálig. -Mark nem kételkedhetett ezekbe a dolgokba, a háború alatt őrnagy volt és előtte is egy szupertitkos, Alpokba működű katonai labor védelmét látta el.
Persze ma már mindegy az is ki, mi is volt az ember
A motoros járgányára gondolt, az a vacak, bár a hangja gyanús volt, kb egy kilométernyire végleg bedöglött. -Szóval gyanús volt, ám Mark azt vélelmezte kibírja az utat, hát ezt megszívta, mert gyaloglás várt rá, vagy a halál, ez még fej vagy írás kérdése volt 2020 szeptember 23.-án.
Bekerítették, a várost választva egy védhetőnek ítélt emeletes ház második szintjén folyt a küzdelem, a zombikból a húsz már halott volt, a fejlövés megtette a hatását, ám valahogy a csoport nem akart leapadni, és ugyan löszere még akadt, miként a közelharcra a rövid egyenes penge, de a dolog nem volt ilyen egyszerű. Ha nincs hova hátrálni, és az ellenfél nem fél, nem keres fedezéket, ráadást annyian vannak, mint a termeszek, az idő a szörnyeknek játszik, torz, korcs, de győzelmi indulót.
A férfi tárat cserélt és a mínusz tizenöt fok ellenére úgy izzadt, mint ha szaunába ücsörögne, s e komisz pillanatba egy film szövege villant be: Nincs végzet, csak ha te magad is bevégzed.
Rég volt, régi film volt amit még a békeidőbe látott, de ez adta az ötletet, hogy pisztolyáért nyúlva saját fejét szétlőve, bevégezze, ne kelljen átélni az élve felzabálás pokoli kínjait.
A haláltól félt, vagy is a fájdalomtól, mert zombik által széttépődni nem a legjobb a világon. Meg aztán ott volt az a nő, úgy gondolta szereti, bár egy romokba lévő világba, ahol az erkölcs nem is létezik és az érzelem is csak a kielégülésről szól, furcsa gondolat.
De Mark akkor is szerette, és hülye módon nem mondta meg a nőnek, mi több kerülte is. Kerülte, mert kurvát nem akart, az elutasítást meg nem kívánta. -No igen, ebben a világba vagy kurvát talál az ember vagy elutasítást. Igaz ez durva leegyszerűsítés, de az is, hogy meghúzza a ravaszt kiloccsan az agyveleje, ha nem a zombik törik fel a fejét, és kiloccsan az agyveleje, ám előtte a kínok kínját kell átvészelnie.
-Lőtt! a pisztoly mást hanggal szolgált mint a karabély, a pisztoly roncsolása is más fajta. -Elől egy kis lyuk, hátul meg nincs is koponya csak vöröslő iszap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése