Hullazsák

 Eltűnődtem, így megpusztulva milyen nyugodt is a test, nem rakoncátlankodik, nem csinál semmit, csak fekszik. Nem akartak újraéleszteni, talán a három lövés mely testemet érte, mely egy pingpongasztalon  fekszik, kiterített trófeaként, nem igen lehetett életet lehelni, tán még Istennek sem jönne össze.
 Az első pillanatok gyötrelmesek voltak, de így már 10 földi perc után, a terem magasából alátekintve csak szemlélőnek érzem magam, a testemtől kénytelen-kelletlen, de elköszöntem.
 S hogy miért és kik, már annyira jelentéktelen, hogy nem is követem nyomon gyilkosom, elvagyok itt lebegve, békét érezve és a közeledő szabadság első hullámait, ez egy közönyös búcsú, egy múltbéli kaland végleges lezárása, elzárása, hogy jöjjön egy új, egy új ha én is majd úgy kívánom!
 Sokan halnak meg, majd minden percbe és ahogy jön az újabb generációk, türelmetlenül megszületésre vágyva, még nem tudják, a rohanás nem életet, hanem csak sebességet teremt.
 Gondolom, most sokan megkérdeznék, de ugye van mennyország és a többi közhelyet, de elárulom, halálom utáni második földi órába, még csak azt érzem, hogy közeledik valami jobb és azt, nem akarok mostanság újra a földre kerülni. S megelőzve a buta kérdéseket, NEM, az ember soha nem születik újra, állatok testébe. A növény és állatvilág a tündérek asztalan! -Igaz ezt nem tapasztaltam, de érzem, vagy talán tudom is.
 Aztán gondolom sokan kíváncsiak, bosszút e lehet állni, a gyilkosunkon. A válasz egy kis igen, de nincs értelme, mert a halállal egy időben megnyílik a jövő sokágú útvesztője, és bár rengeteg az alternatíva, a sors igen alattomos módon tesz igazságot, mert a láthatatlan mérlegnek mindig egyensúlyba kell lennie. Persze lehet olyan verzió, hogy a pasas végig éli az életét vígan és elégedettem, ám ideát még mindig nem tudva, hogy létezik e Isten, de a törvényszerűségek igen. S ezen törvényszerűségek, emberi szemmel nézve igen csak kegyetlenek, s mert zajlanak, nem tudom Ördög vagy Isten áldásával zajlik e pokoli színjáték. -De legyek őszinte, tulajdonképpen számomra mindegy, a lehetőségeim empatikus úton érkezvén, messze nincs okom aggodalomra, tegyék azok kik vétettek.
-Na, hála az Istennek! megjöttek a rendőrök és ez annyi tesz, már nincs sok időm, mert mikor behúzzák a hullazsák cipzárját, a lélek és a test köteléke befejeződött, én jobbra, a testem a krematóriumba.