Sötét Vihar

 Valamikor más volt, valamikor léteztek célok és értelmek és nem csak a pénz. Az angyal szomorúan nézte a hanyatló emberiséget, szomorúan és szánakozva, mert tudta nincs számukra megváltás. Nincs számukra semmi, csak az örök jégtől tüzes pokol.
 A sátán nem tett semmit, az ember hagyta a gonosz oldalát élni és eltávolodva az érzésektől, az empátiától, behódolt a tárgyak imádatának, újra és mindig. -A bálványimádat iszonnyal töltötte el az URAT és borzadállyal a MESTERT.
 Ők egy tervet képviseltek és bár az Isten újra és újra adott esélyt, az emberiség a technikával a kezébe magának követelte az isteni címet. Követelhette, de egy augusztusi napon, az év teljesen mindegy, hiszen párhuzamos idők milliárdjai tekeregtek egy hajszállal választva, az ÚR feladta, a MESTER még a kezdett első fényénél megmondta, s a sok ezer esztendő meggyőzte  a MINDENHATÓT, hogy be kell fejezni a lehetőséget, mert már a planéta vérzett, már sok ezer fajt pusztított ki az ember és a vizeket, melyek ételt kínáltak, bemérgezte, a föld gyomrát kivájta és fáit legyalulta...
 Az irgalom mese, az reménykedik ki nem akart és nem is próbált változni. Az kért könyörületet ki még egy jó szót sem tett és az rebeg szavakat a tisztítótűzről aki megtagadva az igazat, hamisságokkal szórta tele a világot és az egyház alapjait átformálta, könnyítette a szabályokat, pedig a szabályok nem kényszerből íródtak, a szabályok feladatok lettek volna, hogy bizonyságot lássék az ÚR arra, hogy az ember, igenis fejlődni képes.
 Ám mert eljött augusztus és a könnyek éjszakája, az ÚR megparancsolta anyalainak, a MESTER a szolgálóinak, hogy aki vétket követ el, bűntelen ne maradjon, elkezdődve ezzel a végső pillanatok. S az angyal, egy elhagyott templom tornyán magasodva a gyilkost figyelte, a gyilkost ki megölt egy anyát és két gyermekét. A lény, mert nem érdemli az emberi megnevezést sok milliárd egyeddel egyetembe elégedett volt és úgy gondolta szarvas vadászattal ünnepli meg gaztettét.
 A szárnyas lény aki ezüst vértezettet viselve, baljával halálbuzogánnyal, jól tudta, bár fog nyomozni a rendőrség, de a fickó megúszná, de csak úszná, mert az égi harcos elrugaszkodva, az emberi szem által nem érzékelhetőn a a szakállas, negyven körüli férfi nyomába eredt, miközben, az beülve kocsijába megindult a városka utcáink, az angyal a gázra lépet, a kocsi fölpörgött és eszelős tempóval száguldott. A Bobnak keresztelt szörnyeteg semmit nem értve ordított és bevizelt, ám ez senkit nem érdekelt, az angyal a kormányt rántotta és a gépjármű egy falnak csapódót, fény, üveg és műanyagesőt teremtve néhány másodperc elejéig, azután az autó felrobbant.
 Az angyal már távolt, Bob több csontját törve lángolt és az ÚR befejezte a megbocsájtást: " Amit adsz, azt kapsz, és nem létezik mennyország! "

 A buzogány időkön át szelte a képlékeny elegyet és sorra rombolta a formálódó alternatívákat, Bobnak nem adatott meg egyetlen síkon vagy másvilágon sem az újrakezdés lehetősége, az ÚR döntött, nincs körforgás, nincs karma és semmilyen kibújás és megbocsájtás, a bűnösök életvonalait, mind bezúzzák, és kitörlődik, még az emlék lenyomatok  is kivesznek az univerzumokból. A türelem elfogyva, csak az igazak maradnak, a bűnös pedig eltűnik mindörökre.