POKOL / Az Első Lépések /

Bolti lopás miatt menekült, a férfinak semmi esélye nem volt, teleportációval érkeztek a VÉGREHAJTÓK a pokol ítészei. -A város szürke volt az ég izzó vörös és a legközelebbi sikátor felé szaladó, alig 15 éves, már kezdett reménykedni, végül is akadtak szóbeszédek mely szerint akadtak kik le tudtak lépni a Sátán birodalmának kérlelhetetlen rendészeitől. S bár azt a fiú nem tudta, hogy utána minden sikeres túlélőt egy sötét angyal látogatva meg a pokol egy mélyebb bugyrába, a verembe taszította, ott volt idő a gondolkodásra.
 Őt lépés és befordulhat, még mosoly is megjelent arcán, mikor egy dörrenés és a nehéz rohamkarabély lövedéke beérte és léket ütve a mellkasán, végett vetett minden reménynek.
 Persze a pokolba nincs halál, a pokol a szenvedésről szólt és szól egész addig, míg az ÚR és a SÖTÉT ISTEN a sátán ki nem egyeznek. Így hát a fiú, aki nem fogadta el az első szint totális rendjét, ideglenesen testét vesztette és miközben teteméhez léptek a VÉGREHAJTÓK már bánta lelke, hogy nem tanult a földön és tovább folytatta piti bűnöző életét, miután fent egy busz elgázolta, és ide a lent világába került, ahol újra élhetett és újra csak a tolvajlást a balhét választotta.
 A rangidős egy érmét vett elő és a testre ejtette, majd övének egy paneljára csapva már el is tűnt, társa követte, csak a vérébe ázó fiú maradt és az a néhány járókelő aki kint tartózkodva szemtanúja volt az ítéletnek.
 Az érmén mely ezüstből készült és a MESTER egyik megtestesülését tükrözte, füstölni kezdett, majd belepve e misztikus képződmény a holttestet, a srác eltűnt, még kicsorgott vére sem maradt hátra, a test és a lélek újra kovácsolódva, a Bob nevű fiú a jégbarlangba került.
 Forróság volt, és mindent a világoskék uralt. Jégből faragott oszlopok melyekhez bűnös lelkek voltak láncolva testük terhével, Bob is itt eszmélt, a lövés nyoma már rég eltűnt, csak ő került lejjebb. -Hatalmas kígyótestű démonok csúszkáltak az áldozatok között, volt kit csak megnyaltak, savas fájdalmat teremtve, akadt kinek végtagját tépték le, a kínzás az ő privilégiumuk volt, s ezzel a joggal éltek is, végül is ezért alkották meg őket.
A fiú remegett, már amennyire láncai engedték, és látta a jajgatok hadát a földre cseppenő vért és az újra begyógyuló sebeket, melyeket újabbak követtek, éppen mikor fellélegezhetett volna az elítélt, ez már nem a rend dimenziója volt, itt már csak a fájdalom létezett és az iszonyat, pedig ez még mindig csak a pokol könnyedebb síkja, a mélység még éhes szörnyként ásítozott, Bob már mindent akart, csak itt lenni nem, de ez az ő választása volt, szabályt szegett és a pokolba nem létezik kivételezés.