Tisztítás!

 Egy pillanat műve volt, a gonosz erejétől fogva könnyen döntötte le a barikádokat. Néhány keresztes sortűzzel próbálta megállítani az elfajzott hordát, a Napfény sugárút, most az éj, véres lábnyomait viselte.
 Néhány megtérített, őrjöngő, egykor emberi lény elterült, a többiek gond nélkül tiporták agyon az elesetteket, agyuk csak azon járt, hogy a szétzúzott barikád túlélőit szétmarcangolják. Az esély meg volt, a keresztesek lehettek vagy ötvenen, a megszállottak pedig sátáni kígyóként végig hömpölyögtek a széles sugárúton, s jármű se plazma lövedékek nem törték meg az áradat lendületét.
 Az inkvizítor, aki csak remélte, hogy a mezőgazdasági planéta fővárosában kitört járványt a keresztesekkel megállíthassa, persze remény volt és mint az ilyenek, hamar pusztulnak.
-Már nem számíthattak a rendészekre, a helyi hadseregnek pedig, pont elég kihívást jelentett a nagyváros teljes elszigetelése.
 Tudta mit kell tennie, nem maradhatott, pedig egy inkvizítor száz katonával is felér, nem maradhatott, mert valakinek ki kell majd adni a MEGTISZTÍTÁSI parancsot, illetékes pedig csak ő volt. Ironikus, de a bolygó helytartója az első napokba áldozatul esett, ő hitte, hogy egy jó vezető, mindig az első vonalba áll. -Birden kormányzó így is cselekedett és a központi rendészeti palota ostrománál el is esett. Nem mintha Adrianus félt volna a haláltól, nem félt, hisz inkvizítor volt. Ám azt is tudta, parancsokat ki kell adni és ezt csak parancsoló személy teheti, s ha itt maradva a keresztesekkel harcba szállna, kétséges a túlélése és így a parancs időben való kiadása is.
 Csak intett a kapitánynak és ahogy egy pillanatra találkozott a tekintetük, mindketten tudták így kell történnie. A borostás kapitány biccentve aprót leakasztotta lánckardját és lélekben felkészült az utolsó ütközetére. Adrianus a távolabb, felszállásra kész lebegő felé lépdelt és belegondolt, most, hogy majd kitörve a légkörből dokkolnak a Szent Johanna csatahajón, a nukleáris csapás elrendelése lesz az első dolga.
-Egy tiszt tiszteleget, és ő belépet a járműbe és már emelkedtek is, lent már a közelharc folyt, a lánckardok pokoli sebeket ejtettek, csonkítottak, és a jó képzet harcosok, bár hősi halált halnak, megtették azt, amit csak az igazán elkötelezettek mernek...

 A Szent Johanna egy négyes osztályú csatahajó volt, 50 lövegállás ezer bevethető rohamosztagos és több raj vadász képezte a hajó gerincét. Maga a hajó a közepes kategóriába tartozott, pláne itt a peremvidéken, ahol a birodalom határait igazi csillagerődök védelmezik. Ám egy lázadásra éppen megfelelt és a sátánizmussal megfertőzött területek megtisztítására is.
 Az inkvizítor megkapta a jelentést, az utolsó keresztes is elesett, a barikád áttörve és a veszettek egyenest a hadsereg védvonalai felé közelednek, közbenső erő már nincs, mely lelassítsa a szörnyeket, és sem a hajó sem a bolygó hadereje nem alkalmas a főváros visszavételére, mert elég egy megrejtőző és pár hónap és újra tombol a járvány.
 Nincs választás, a császár nevében kiadta a nukleáris rakéta indítását, jól tudva a várost körülzáró katonák ezrei is elesnek, de nem lehet moralizálni, már útba vannak újabb egységek a nukleáris csapás vélhető kiterjedésének határa felé, a karantén azért él, nem lehet tudni, az ördög nem aluszik...