DÖNTÉS!

- Betegség(?) csak egy ideglenes elfoglaltság, az élet oly érték vesztett, oly üres és rémes, hogy talán még kaput is szolgáltat a valódi túléléshez, ami nem más, mint maga a halál!
 Nincs mit igenelni, Paul a pisztolyával játszott, már csak játszott, mert egyetlen töltény pihent a fegyverbe, az meg kellet az utolsó pillanatra, meglépni, átlépni és nem rabszolgának lenni az IMÁDOTT IDEGENEK kényére kedvére.
-Visszagondolt. savanyún elmosolyodott a képek félelevenítése "láttán" mert bár voltak néhányan kik megmondták a tutit: -Mi minek mentünk Afrikába, Amerikába annak idején(?) naná, gyarmatosítani! de leintették a reálisan néző szónokokat. Leintve arról beszéltek a politikusok, ők már kurva okosak és csak jók lehetnek. Igaz erre rávágták a nyers igazságot az idegenektől tartózkodni kívánok, hogy MI IS KURVA SOK SZÁZADOT ÉLTÜNK ÉS KURVÁRA NEM VÁLTOZTUNK!!! -Háborúzunk, a többség a jóléti társadalomba is rabszolga és beültettet chip által ellenőrzött, MI IS VÁLTOZTUNK???
 De hiába voltak a viták, beengedtük az idegeneket és ők az interneten keresztül kiégetve a többség elméjét valódi zombikká változtatták az emberiséget. -Nesze neked jóság!
 A férfi felállt, elhessegette a múltat, megdörzsölte borostás arcát és cinikusan, csak úgy a rideg pince üzenve, kijelentette: -Én már többet nem borotválkozok! s kikapcsolva a fülébe dübögő zeneszolgáltató eszközt és a játékszerét kiélesítette.
 Már hallotta a valóságot, már látta a vergődő ajtó utolsó másodperceit és figyelte, vajon nő vagy férfi zombi tör át a a lemezlapokkal megerősített ajtón. -Beszéltek, no nem a betegségekről, ők voltak ugyanis a betegek, agyhalott szörnyek, kik harci kutyákként, parancsok szerint épelméjű emberekre vadásztak.
 Csak hangokat adtak, talán emlék, hogy egykor tudtak beszélni, ám lehet, az idegenek valahogy értik, miről is dünnyögnek rabszolgáik és élvezve vigyorognak az újabb és újabb valódi ember halálakor...
 A szájába rakta pisztolya csövét, már a rés akkora volt, hogy látta az arcokat és az értelmetlen, fénytelen szemeket. S az élen egy nagydarab pasi acsarkodott. Úgy festett, tán a fertőzés előtt is ő volt a király, aki hátba támadva azt aki nem ártott neki és annak tudatával tért haza, hogy megint megaláztam, kihasználtam, tönkretettem valakit.
-Legalább nő lenne ki az első. gondolta Paul Star, aki megtehette volna, hogy időbe tovább áll, de nem tette, meggyógyította a kutyát és még időbe tovább engedte, de már neki nem volt esélye, a pince maradt és a pisztoly. Persze harcolhatott volna, kardja volt, Molotov-koktéljai akadtak, igaz a túlélés egy zárt helyen parányi volt.
-Volt! döntenie kellet, meghúzta a ravaszt és a pisztoly dörrenése alattomos visszhangot  keltett...