Ám létezett egy csoport, mely a SZOLGÁLATNAK nevezve magát, egyféle rendőrség/hadsereg kombinációjaként, eldöntötték visszaállítják a rendet. A vezetői e szervezetnek, nem évekbe gondolkodva, a lassú víz elve alapján, nem versenyezve az idővel, csak cselekedve tették a dolgukat, mert nem a mikor volt a lényeges, hanem, hogy MEGTÖRTÉNJEN.
A romos város, melynek kerületei közül nem egyet, szó szerint felemésztett egy-egy tűzvész, most zordan magasodott az ősz levélhullató takarásában. Mark magányosan lépdelt, az egykor sétálóutcának szánt, most szemét, hulladék és lepotyogott tégláktól tarka, de repedezett aszfalton. A szél morcos volt, mint az ősz, a szépsége már hanyatlott és a tél nyomult erőszakosan.
-Jó helyen járt, az egykori belváros barikádokkal határoltan, jó emberek kezén volt, így a SZOLGÁLAT is könnyebben cselekedhetett, mert ugyan voltak rendfenetartók, mint minden hasonló oázisban, még is az igazán mocskos lelkekkel csak a szolgálat tudott megbirkózni.
Igen, ők másként gondolkoztak, egy kaotikus világba nincs erőforrás gyilkosokra, erőszaktevőkre, mikor a falakat kell oltalmazni. Ám a SZOLGÁLAT nem ezen gondolat mentén tette a dolgát.
-Furcsa, mint a gesztenyét áruló, kopott gúnyába ténykedő öregúr, vagy a magas házak tetején posztoló megfigyelők. Mindennek van helye, nem csak ebben, de a régi világban is volt, és még is, az egész egy illúzió építésnek tűnik. Bár Mark már tapasztalta, ahol a SZOLGÁLAT elkezdett működni, a sötét lelkű emberek menekülni kezdtek. Természetesen, mint hatás, volt ellenhatás is, a világon mindenfelé gyűlölet övezte a SZOLGÁLAT embereit, gyűlölet és félelem.
-Nem számított, nem volt egyenruha, nem volt igazolvány, nehéz volt leleplezni egy végrehajtót, meg aztán a végső megoldásként ott volt a méregkapszula. Ott volt, mint az árnyékba rejtőző kapualj, a férfi ugyan is megérkezett, ez a 165 számmal jelzet épületbe élte életét a sorozatgyilkos. A pasi őrült volt, és még itt az oázisba nem keltett pánikot, a SZOLGÁLAT felfigyelt a figurára, és a ítélet meg is született.
Belépett, az áporodott szag már fel sem tűnt, miként az is természetes volt, hogy a felvonók nem működtek. Ez egy ilyen világ volt, miként az emberi életnek se volt nagy értéke, úgy a széthullott civilizáció maradványai sem túl sokat jelentettek. -Lift, de minek, van ahol leszakadva, akadt olyan ház, ahol a fülke két emelet között örökre megrekedve várakozott, na nem a szerelőre, hanem az enyészetre.
A férfi nyugodt volt, kabátja alatt egy tör lapult, elméje megfeszülten a keresett személyre hangoltan, nyomon követte a pasast, igaz nem nagyon volt rá szükség, a negyvenes férfi ugyanis aludt.
-A lépcsőfokok egyre elmaradtak, hogy újak jelentkezzenek, az emeletek koptak, mint a kövezett és a kivert ablakokon keresztül, hűvös, már-már hideg szél tekergőzött, mint valami zsákmányra vadászó kígyó.
Felért, csak a ötödikig volt szükség felkapaszkodni, a pasas Tom Render ezen a szinten tanyázott. Mikor éber volt, az oázis védőit erősítette, plusz jövedelmét, pedig gyilkolás keretében szerezte be. Persze nem érmékért, ételé ölt, az csak bónusznak számított, az ok egyszerűbb volt, mikor gyilkolt boldogság öntötte el, százszor többet jelentve, mint a szex.
A folyóson a szeméten kívül, pár kölyök tartózkodott, valami játékszerűséget mímeltek, de ez csak álca volt, a három fiatal ugyan is Render kutyái voltak, ők vigyázták álmát. Mark ezt egyből leszűrte ahogy a folyosóra lépett a szeles lépcsőházból, és mert érzékelt üres lakást, úgy tett, céllal, érkezik.
A kölykökhöz fordult és egy tépett papírlapot mutatott a triónak, mondván a vezetőség közvetítette ki, valami lakás címszóval, mi több, volt olyan pimasz, hogy Rendert is megemlítette, mondván az ő támogatásával kapott itt szállást. A dolog könnyű volt, a fiatalok nem tudtak olvasni és a város vezetésről is csak annyit gondoltak, hogy ők azok kiknek a gazdájuk is dolgozik.
A név, a hivatkozás sokat jelentett, a ifjú bűnözök készséggel megmutatták az üres lakásokat, mi több, még javaslatot is tettek, melyik lesz a tutibb.
Mark bólintott, és megjegyezte, majd megemlíti Rendernek, hogy itt mennyire segítőek egyesek, és még néhány, tortára máz szöveget követőn bevonult a számára kijelölt lakásba.
-A papírt eldobta, nem volt semmi rajta, az egész egy intenzív szuggesztivitás volt csupán, a SZOLGÁLATNÁL ez alap a felkészülés során, a lebutult embereket, meg még könnyű is volt manipulálni. A ifjakról sejteni lehetett, ha felkel gazdájuk, egyből csaholni kezdenek, de az volt az igazság, abból az ébredésből, nem fog semmi történni.
A kivert ablakok helyén feszülő deszkalapot gyorsan lebontotta és a kinti hideggel mit sem törődve a párkány állapotát szemlélt meg. Nem volt túl jó, nem tűnt megbízhatónak, ám Marknak küldetése volt, és csak remélhette, hogy kibírja a keskeny felület a súlyát, egy oda vissza út keretében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése