-Mark óvatosan előhúzta pengéjét és még mindig álcázva, a szörnyeteg mögé lépett. A démon, egy pillanatra megremegett, és bár nem tudta, hogy a végzete áll mögötte, egy furcsa érzése azért volt, miként fékezhetetlen étvágya.
A paprikajancsi nem törődött a megérzésével, tovább közelítette jobbját áldozata felé, mikor az inkvizítor szúrt, és az idő-tér egysége megbomlott, őrült pörgés közepette mindketten átestek a köztes világba, ahol pislákoló asztrál szilánkok teremtettek rút félhomályt, egy csontokból összerakott erdő közepén.
A démon üvöltött, a penge már nem volt testébe, de arra pont elégnek bizonyult, hogy kitépje az emberek világából, és most egy a pusztulást hirdető köztes helyen nézzen farkasszemet, a vacsoráját megzavaró egyházi harcossal. A harlekin fajzat nem félt, ilyen érzéseket maszkja nem engedélyezett, ám tisztába volt a helyzetével, jól tudta egy képzett inkvizítor könnyen leküldheti az alsóbb síkokra, ahonnét nehéz lesz a visszakapaszkodás.
Két dolgot tehetett, az egyik, hogy megküzd a bíbor vértezetű szentfazékkal, vagy, fogja magát és elmenekül, remélve többet nem találkozik ezzel a megátalkodott kivégzővel. A döntés nehéz volt, a harc komisz eredményt sugallt, viszont a meneküléssel a presztízséből veszíthet, még ha az kevésbé jelentős egyéni szempontból, mint a nyílt kudarc. Persze a démon azt is tudta, mi több ismerte a pokol hierarchiáját, és hát a gúny tárgyává válás sem túl kecsegtető. Sőt, a gyávaságot a vezetők soha nem honorálták, így aki ilyet tett, egy másodrendű démonná válva, kevés reménnyel élhetett a ranglétrán való előrejutás terén. A legyőzés viszont olyan mélységet jelentett, hogy sok sok esztendő árán lehetett csak elfogadhatóbb szintre emelkedni, ha csak nem volt a szerencsétlennek hatalmas patrónusa, és hát ennek a démonnak nem volt.
Mark Adrianus a teleportáló pengéjét eltéve a démonölőt húzta elő, amely bár nem végzett a szörnyetegekkel, de sok sok évre kizárta akit "halálosan" megsebesített a kard sokáig kizárva halandók világába való belépéstől, igaz az inkvizíciónak akadtak valóban megsemmisítő fegyverei, de ezeket csak a szabályokat durván megsértők ellen használták, az egykori alkunak köszönhetően, ami a mélység és a magasság kötött kötetet, még a kezdetek kezdetén.
Az inkvizítor akinek vértezetén szent szimbólumok ragyogtak, nagyobb veszélybe volt, mert hát ha a pokolfajzat győzne, az fizikai testének halálával ért fel, ezért is kevesen használták ezt a technikát, amit Mark viszont előszeretettel, valamiért nem félte a halált, valamiért talán még kereste is.
-Összenéztek, és a bohóc még egyszer átgondolva mindent, a menekülést választotta, kétségtelenül tudva, nem csak lent, de fent is tudni fogják gyávaságát, és ráadást az inkvizítor immár tisztába lesz azzal, amikor az emberek világába lép, a penge által ugyanis egy kapocs született.
-Adrianus fellélegezett, a küzdelem elmaradt, és egy érzéstől vezérelve, most halvány megkönnyebbülés árasztotta el, csak nem félt?! -Nem tudta, de nem bánta, hogy rést nyitva a harlekin, a pokol dimenzióiba iszkolt, most nem bánta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése