2016. november 10., csütörtök

A VÉG KEZDETE


Az inkvizítor a jegyzeteit olvasta, és kezdte úgy gondolni, ez lesz az utolsó évei az emberiségnek, mindegy ki mit mond, mert a szavak a széllel szállnak, de az események egyszerűen bekövetkeznek. - Nem volt könnyű senkinek, az emberek olykor fenevadak, maguk a sátán, máskor meg olyan dolgokhoz is ragaszkodnak, melyhez nem szabadna.
 Az egyház cselekedett, az inkvizítorok cselekedtek, sorra próbálva likvidálni a visszatérteket. A helyzet ördögi volt, akik meghaltak, miként azt nem tudni, de egyszerűen felbukkantak és úgy tettek, mint ha meg se haltak volna. S tényleg, a hatóságok exhumálások ezreit rendelték el, és a felnyitott sírokba, ott voltak a holttestek! Senki nem értett semmit, természetesen(?) még a valahogyan visszaérkezettek sem, bár akadtak teóriák klónozásról, idegen közbeavatkozásról, de még nem igazolódtak.
 A Vatikán hivatalosan óvatos volt, ám mert ez minden elképzeléssel ellentmondó eseménysorozatnak bizonyult, a rendkívüli zsinat titkos záradéka szerint, az inkvizíció minden támogatást megkap, hogy semmisítsék meg e újra az élők között mozgó, nem is tudni kicsodákat, mert hogy az egész esemény nem normális az biztos.  A kormányok finomabb eszközöket használtak, karantén és vizsgálatok sokasága, ám oly sok a visszatért, hogy lassan a kezelése a lehetetlenség határát súrolva, összeomlásra ítéltetett a rendszer. Ráadást a családtagok többsége, követeli rokonaik  hazaengedését, sokakat az sem tántorítva el, ezen szándékuktól, hogy közben a temetőben ott feküdt a valódi családtagjuk.
 Igazából persze az egyház is kérdések ezreivel nézett farkasszemet, még akkor is, ha ők legalább felismerték a veszélyt, legyen annak okozója egy idegen kísérlet, vagy maga a sátán, mert, hogy Isten ilyen nem tenne, abban a bíborosok egyetértettek, ez is volt a fő érv az inkvizíció működése mellet.
 A férfi felállt és az ablakhoz sétálva, letekintett a látszólag minden normálisan működő városra, az utcai forgalmat szemlélve a huszadik emeletről, innen senki nem tűnt veszélyesnek. Ám ott volt a régmúlt kegyetlen végzete a fekete halál, anno az elől sem volt menekvés, még a hatalmas falakon is áttört a járvány, és most az egyház úgy vélte, ez az újabb "kórság" még a fekete halálnál is nagyobb pusztítást fog véghez vinni. Az egyik bíboros rá is mutatott a lényegre: " A világvége csak addig várat magára, míg nem vissza nem érkezik egy kritikus tömeg, és akkor Isten irgalmazzon mindenkinek"
 
Augustinus aki a kelet-Európai területekért volt felelős, borostásan, kialvatlanul nézte a mélységet, a lenti porszemek ide-oda rohanását, miközben jól tudta, ő is csak egy porszem, azzal a különbséggel, hogy neki döntések súlya nyomja a vállát, S bár hitte, hogy a jó oldalon áll, azért kiadni a halálos ítéleteket emberileg, lelkileg iszonyatosan megterhelő, embert őrlő. De tenni kellet, nem szabadott engedni, hogy annyi "ember" jöjjön vissza, amely már végzetes lehet. Igaz, az inkvizítor, már most úgy vélte, elkéstek, ráadást, még azt sem tudták megakadályozni, hogy a forrást szétzúzva, megszűnjön e félelmetes folyamat. Persze ez is egy lehetetlen küldetés, mert nem tudni hol is az eredett, mi az, vagy ki az és egyáltalán miként juttatja/juttatják vissza az elhunytak másolatait. Mert az tény, csak másolatok lehettek, mivel az eredeti test a koporsójába feküdt...    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Dögvész! / tört verzió /