CERN Küldetés I.

A sors fintora, a szinte egész Olaszországot megremegtető földrengéshullámot senki nem vette előjelként, pedig felröppentek hírek mely szerint, az egész okozója a nagy hadronütköztető volt. Nem törődőt e véleménnyel azon körök, akik igenis működésbe akarták látni a szerkezetet. Nem törődtek vele a politikusok sem, miként az atomerőművek építése sem torpant meg a fejlődő országok részéről, mi több, egy közép-Európai ország ezen kritikus időkbe kezdte építeni a Paks 2 névvel illetett nukleáris objektumot. -Irónia, a legfiatalabb erőmű volt az elsők között, mely a CERN által létrehozott rendellenességek folytán feladva stabilitását, és beindult a végzetes láncreakció, egy Csernobil kettő következet be.
 Ekkor már le akarták állítani a CERN komplexumot, de elkéstek, a folyamat megfékezhetetlennek bizonyulva, miközben a természet is megháborodott, a tér-idő is elkezdett mállani, összeomlani. -Először csak néhány perc veszett el, majd hasadékok nyíltak és ez eddig elképzelhetetlen dimenziók tárultak fel, iszonyatos borzalmat zúdítva, az így is több sebből vérző planétára és az egész emberi civilizációra...

 A bunkerek jelentettek némi biztonságot, de nem létezett annyi óvóhely amely megmenthette volna az emberiség zömét, így mialatt az egész világ a végéhez közeledett, az emberek minden másodpercbe kapaszkodva, egymásnak esve, élet-halál harcokat vívtak a menedékek birtoklás érdekébe, miközben a hadronütköztető nem szűnt meg működni.
 -Mark Wood egy maroknyi csapat élén, az egykori Svájc felé közeledett egy rendkívül nagy sebességű repülő fedélzetén, feladatául szabván megbízói, hogy robbantsák fel az egész CERN objektumot minden áron, az utolsó tudósok egy csoportja ugyanis úgy vélte, ha a ütköztető megsemmisül, a világvége is elkerülhető lehet. Persze ez is már szánalmas megfogalmazás, hiszen a végítélet javába zajlott, és ami megtörtént, azt nem lehet visszafordítani. Bár az egyik okostojás azt állította, mivel megbolydult az idő és a tér szerkezete, van rá esély, hogy mikor ezen egész őrületet okozó szerkezet elpusztul, a világra zúdult káosz nagy része is, nyomtalanul eltűnik.
 Mark számára ez a vélekedés nagyon sántított, de mert olyan dolgok következtek be, amit józan ésszel el sem tudott volna képzelni, megadta az esélyt elméjébe, hogy talán még is minden kicsit jóra is fordulhat.
 S miközben a percek egyre közelebb repítették a kommandót célpontjához, a parancsnok a küldetésük sikerében nem igen bízott, már csak azért sem, mert többször próbálták lebombázni, sőt nukleáris rakétákkal totális csapást mérni az objektumra, de lehetett bár több tucat kísérlet, valami mindig közbe jött. A semmiből anomáliák bukkantak elő és elnyelték a száguldó halált, és ezt figyelembe véve Mark úgy érezte a káosz már vár rájuk, és ha esetleg sikerül is földet érniük, nem lesz vidám kis séta a CERN megközelítése és esetleges felrobbantása...