Angyal Háború

Nehéz Isten akaratát tolmácsolni, nehéz, már csak azért is, mert Isten, nem az, mint akinek az emberek többsége képzeli. Isten hatalmas, ereje leírhatatlan és nincs olyan technika vagy lángelme, mely éppen csak megközelíthetné e elképzelhetetlent. Így mikor eljött a HARAG ideje, hát sok meglepetés érte az emberiséget.

 Az angyalokkal kezdődött, ők megszállni jöttek, és miközben az emberi szövetek közé férkőztek, a forma torzulni kezdett! A szeretetre a testek mutációkkal válaszoltak, kelések, csökevényesedés és minden borzasztó elváltozás bekövetkezett, míg végül, néhány nap és a porhüvely feladta a küzdelmet az angyalok jelenlétével szembe, és az emberek sorra haltak meg, hosszú sorokba menetelve a pokol irányába.
 -Isten nem kívánt megbocsájtani, megadta nekünk a Földet és minden élőlényét, és az ember mohóságától vezérelve, mindent felemésztett, kiirtott, meggyalázott. Az Úr úgy döntött, maga sem lesz különb, méltatlan teremtményeihez, tehát az első körben leküldte angyalait. Millióan haltak meg, a szenvedés könnyei patakokat teremtettek, ám az Úr az elpusztított planéta jajkiáltását hallotta szüntelen, és nem enyhült végtelen haragja.
 Tehát jött a második kör, a civilizáció minden erőforrását összeszedve, közös akarattal egy gigantikus űrhajót épített, mely egyféle Noé bárkájaként, megmenteni hívatott, ha nem is az összes embert, de egy maroknyi túlélőt mindenképpen. A tudósok műszereket eszkábáltak, mely kiszűrte a megszállt személyeket, ők eleve elestek a túlélés lehetőségétől, miként még sok-sok millió férfi-nő és gyermek, ez az emberiség döntése volt!
 De istent kijátszani nem lehetett, nem voltam angyaloktól megfertőzött, nem voltam vak fanatikus, mi több, nem voltam vallásos sem, csupán egy ember aki emberként igyekezett maradni, az emberektől embertelen világba. -Hozzám szólt! az Úr szólott hozzám, és egy elképzelhetetlenül nehéz feladattal bízott meg. Jussak fel a hatalmas hajóra és vezessem az emberiség utolsó maradékát a Napba, végleg beteljesítve a végső akaratot.
 Persze fel volt kínálva a lehetőség a változásra, Isten számtalanszor esélyt kínált az össz faj jó irányba fordulásához, ám ez nem kellet nekünk, így mi magunk pecsételtük meg sorsunkat. Most, e vészterhes napokba, mikor a Noé indulásáig már csak néhány hét volt hátra, terjengtek olyan igék, miszerint aki ezt teszi velünk, nem az Isten, hanem maga a sátán! De ők tévednek, Isten megmutatta, hogy a jó és a rossz, nem kettő, hanem egy! Az Úr elárulta a titkot, a döntések hozzá el, a jót vagy a borzalmat. S mivel az emberiség a rettenetet hozta el a bolygó és szint minden lénye számára, az Úr is megengedte árnyoldalának, hogy cselekedje, ha másért nem, a bolygó megmentéséért mindenképpen.