Egy Másik Világvége

Valamikor a 2029 években az emberiség immár nem csak szavakba, de nyersanyag és élettér hiányától hajtva komoly célként tűzte ki a Naprendszer meghódítását, gyarmatosítását. Ennek a legpraktikusabb módjának a térhajlítást vélték a szakemberek. -Először megépítették az első űrliftet, így megszűnt a költséges űrhajózás, majd fent, föld körüli pályán elkezdték építeni az első gyarmatosítóhajókat.
 De még mindig hátra volt a megfelelő hajtómű kifejlesztése, ám erre a CERN kínált lehetőséget, és a kényszertől hajtott emberiség elfogadta a segítőszándéktól vezérelt kezet. S 2045-re megszületett az első hajtómű, mely a Q típusú jelzést kapott  térgörbítést használó szerkezetként debütált, ezzel eszelős sebességre röpítette a mohó emberiség kifogyhatatlan étvágyát. Kezdetét vette a Hódítások kor!

  A Lux Fission egész testében remegett, a hajtómű körül lilás fényvillanások születtek, és bár a gépészek fel voltak készítve a térhajtómű efféle rendetlenkedésére, valahogy mindenkit a rossz érzés kerítette hatalmába. A hajó speciális tisztje tisztes távolból nézte az anomáliát, és csak reménykedett, hogy a hajó kitörve a köztes űrből, teljes épségbe megérkezik és Mars körüli pályára állva, dokkolást követőn közelebbről is szemügyre vehetik a hajtóművet. -Bob Merten a vészmegszakító mellet ülve, egész testében remegett,  s bár ő volt a legilletékesebb szakember, a gépészekhez hasonlóján szó szerint félt.
 Egy biztos, a jelenség annak ellenére hogy meglepőnek számított, igaz elméletbe felvázolt mellékhatás, nem tett kárt sem a berendezésekbe, sem a személyzetbe. De persze fő az óvatosság, a gépterembe minimálisra csökkentették az emberi jelenlétett, és a legtöbb feladatott androidokra bízták. A gépek engedelmesen tették a dolgokat, és amelyik robotot megérintette a rendszertelen időközönként felvillanó anomália, azt elkülönítve sterilizálták. Mert Bob Merten nem akarva kockáztatni, s bár a kommunikációs csatornákon a Föld központ megnyugtatón állította, a jelenség átmeneti és kockázatmentes, a férfi úgy vélte, ezt inkább akkor mondják oly bátran az oly okosak, mikor szembe néznek e furcsasággal...

...A Lux Fission egész testében remegett, s bár a hajtómű nem működött, az egész űrjármű úgy festett, mint ha teljes sebességgel szelné a köztes teret. A fedélzeten nem tartózkodott ember, néhány android még tette a dolgát, de emberi jelenlétre nem utalt semmi jel. Az egész olyan volt, mint ha sok éve elhagyták volna a hajót, és mindent csak a robotok működtetnének. John Wood százados a különleges mentőegység parancsnoka egyáltalán nem értette a dolgot. -Egy dolog volt csupán biztos, a űrhajó két napja Mars körüli pályára állt, de se nem dokkolt se nem üzent, így a Mars parancsnokság egy kutató-mentő egységet küldött fel az utánpótlást szállító hajóra. Az egész egy kísértethistória modern víziójának tűnt, azzal az aggasztó ténnyel, hogy   mióta kilépet a köztes űrből az űrhajó, a Földel is megszűnt minden kapcsolat. Ráadást ezt a többi kolónia is megerősítette, sőt valami érthetetlen magyarázkodás a Holdról is érkezett, mondván a Föld elsötétült és csak időközönként felvillanó lilás fényjelenség utalhat valami tevékenységre. -A százados néhány pillanatig nukleáris háborúra gondolt, de úgy vélte, annyira nem lehetnek agyatlanok a Holdon és a Föld körül keringő űrállomások személyzetei, hogy ezt nem vették észre. -A tiszt csak remélte hogy, az egész egy hatalmas félreértés sorozat és minden rendbe, és az egyetlen valódi kérdés, vajon mi történhetett a Lux Fission fedélzetén. De ezt a feketedoboz és ha meglelik az eseménynapló feltárja, és minden rejtély megoldódik...