Pusztulás / tört verzió /

 A biológiai háború után, az emberiség maradéka bunkervárosokba húzódva igyekezett túlélni  a felszínen tomboló poklot. A dolog működött, egészen addig, míg egy ismeretlen okból kifolyólag, sorra kezdtek elesni a nyugati parti városok. A helyzet annyira aggályossá vált, hogy minden bunkervárosra elrendelték a teljes harckészültséget, a felszínre lépés teljes tilalmával, bár lehet ezen intézkedések túl kevésnek bizonyultak...

Tom Tanner a Boston mellet található, Boston 2 névvel illetett földalatti város biztonsági parancsnoka egy megkésett videóüzenetet nézett, immár vagy harmincszor. A zavaros, több anyagból összegyúrt üzenet lényege, hogy egy új fertőzési pont keletkezett, méghozzá a gyerekek által. A dolog azért is volt ijesztő, mert a jövőgenerációját támadva meg, az egész emberi civilizáció sorsát befolyásolhatja. A megfertőzött gyerekek, kisebb hadseregként bebocsájtást kérve érkeznek a városokhoz, és mikor megnyílnak a kapuk, a fertőzés, a jelentés szerint érintéssel terjedve, néhány perc alatt birtokba veszi a testet, és a fertőzött, tudatos gyilkossá válva, mindegy ifjú vagy felnőtt, öldösni kezd, ám rafinált módon a legveszélyesebb fegyvereket választva.
-Intelligens vírus? tűnődött a férfi, a több száz gyermekre gondolva, kik a városba éltek. A helyzet félelmetesnek tűnt, és bár körülbelül ezer képzet katona állt a védelem rendelkezésére, ha az ajtó feltárul, Tom úgy vélte, akár a levegővel is bejuthat a járvány, igaz ezt az üzenetbe nem sejtette semmi, de a parancsnok szerint az ördög nem alszik.

A vészsziréna hangja rázta töprengéséből, a felszíni kamerák egy puskákkal, pisztolyokkal felfegyverkezett bandát vetítettek a monitorra, Tom rosszat sejtet.
-Mi a franc ez! lépet a irányítóterembe John Linvers ezredes az egész város teljhatalmú ura. Arca borostás, kissé kimerült, miközben Tom mellé lépve ő is a este félhomályába lövöldöző csoportot nézte.
-Talán ha százan vannak. állapította meg, egyből egy rohamosztag felállításába gondolkodva, a dolog, gyors lerendezését kívánta.
-Most még. jegyezte meg a biztonsági parancsnok, nem igen támogatva a felküldendő osztag ötletét.
-Akkor most végezzünk velük, még a végén robbanószert szerezve veszélyeztethetik az objektumot.
-De uram, több zsilipelő ajtónk van, és automata fegyverzet, nem érdemes kockáztatni, hiszen tudja a központi parancsot. érvelt Tom, homlokán a hűvös ellenére verejtékcseppek jelentek meg. A személyzet hallgatott, nem volt feladatuk a két vezető tiszt dolgába szólni, ráadást ők nem tudtak az üzenetről, bár John Linvers igen.
-Ne legyünk már ennyire gyávák, katonáink könnyű páncélba, biológiai szennyezéstől védett öltözékbe lépnek ki, ráadást profik.
-Uram, köteles vagyok közölni, hogy ellenzem az akciót.
-Jó, tudomásul vettem. bólintót az ezredes és saját döntését követve kiadta a parancsot.

 A katonák nyomjelzős lövedékei űrháborús fényeket teremtettek az alkonyba, miközben bevált taktikát követve, csak is fejre célozva rövid időn belül hátrálásra késztették a támadókat.
 A dolog egyértelműnek látszott, mikor a távolabbi erdőből újabb, immár sokkal több fegyveres bukkant fel, mi több, tűzerejük is jelentősebb, immár veszélyt jelentve a kint harcoló katonákra.
-Erősítést nekik! vezényelt a parancsnok, újabb osztagokat vezényelve a felszínre, támogató egységként, két gépágyúval felszerelt páncélozott járművet is kivezényelt.
 Tom, már nem szólt, viszont rossz érzésére hallgatva elrendelte az összes gyermek elszeparálását, még nem jutott be a vírus, de az elővigyázatosság sosem árt.
 John Linvers megvetőn csóválta a fejét, de jobban lekötötték a kinti események, mint sem újabb vitaszerűségbe keveredjen a biztonsági főnökkel.
-RPG! a második éppen kigördülő páncélozottat találta telibe, pont az első kapunál, és miközben a kint harcoló katonák immár tapasztalták, ez nem egy szimpla kint megmaradt, vélhetőn a járványra immunis banda, bent is felbolydult minden. A ördög tudja honnan, de a kilőtt harcjármű mellet gyermekek tucatjai nyomultak a lefelé vezető folyosóra. A jármű füstölt, a személyzet vélhetőn elesett, miközben immár teljes mozgósítással katonák százai igyekeztek kiszorítani a támadók hullámait, illetve a visszavonulást biztosítani a kinti egységeknek.
 Tom Tanner helyetteséhez Eve Honthoz fordult és alig érthetőn, csak annyit mondott, menekülj.
-Nem. vágta rá a nő, miközben a támadok újabb és újabb hullámokkal gyengítették a védelmi vonalakat, már most nagyon úgy állt, akik a felszínen harcoltak az életükért küzdöttek, az ezredes meg eszeveszetten káromkodott, már ő is a kapuk zárva tartását rendelte el. De ez már nem ment, túl sok katona harcolt a belső kapu előtt a járműparkba és a rangidős tiszt nem teljesítette a parancsot, nem akarta embereit feláldozni, innentől már csak egy központi vészzárral lehetett védeni a bent élőket, és az ezredes belátva, nincs más megoldás, aktiválta a rendszert, legalább ötszáz katonát zárva ki.

 Tom semmit nem értett, a gyerekek utolsó turnusát vezette egy kis csapat, mikor az egyik gyerek hirtelen az élen lépdelő katonára vetette magát, és pillanatok múlva már a katona is őrjöngött.
-Bent a vírus! kapaszkodott a vezérlőpultba a parancsnok, ez nem történhetett volna meg, hiszen a zsilipelő rendszer müködött.
- Uram a vész protokollt! fordult Linvershez a biztonsági parancsnok, jól tudva, ez a város megsemmisítését takarta.
-Szektorokat lezárni, még van esély. rendelkezett az ezredes, nem akart meghalni, nem akarta a várost feladni, katona volt, az utolsó percig küzdeni szándékozott.
-Eva, menekülj, ez parancs. fordult Tom a helyetteséhez. a szőke nő, aki a férfi felesége volt nemet intett, de Tom nem tűrt ellenvetés, a kamerák sorra mutatták, hogy a járvány szektorról szektorra terjed, a gyaníthatón a levegőt cirkuláló rendszeren használva, s bár a forrást nem lehetett biztosra tudni, a biztonsági tiszt, most ellent szegülve felettesével aktivált egy másodlagos rendszert, melynek lényege, ideggázzal árasztja el a fertőzött szektorokat, meggátolva a kórság terjedését.
-Evakuálás! látta be a John Linvers ezredes, nincs más mód, a vírus bár melyik percbe eljuthat hozzájuk is, még ha a levegőztető rendszert le is kapcsolják. Immár nem volt irányítás, mindenki a védőöltözékekhez rohanva, mielőbb vélt biztonságért küzdött. Tom már nem, a termet hermetikusan lezárta, csak egy menekülési út marad, aztán valami bevillant elméjébe, és a megsemmisítő panelra csapott...