Támadás

 Rohadt hideg volt, a szél csapongott miként a gondolatok, és az ég cseppeket köpködve, zord időt ígért, zordat, zordabbat a mostaninál is. A fiatal nő sietve szelte át a két épület közötti rövid szakaszt, igyekezett a biztonságos bunkert elérni, mert az idő vadságával párhuzamosan a szirénák is visítottak, bombázást ígérve.
 Még látta a automataágyuk feléledését és még mielőtt belépett volna a lassan csukódni kezdő páncélajtón a védelmi épület biztonságába, az egyik löveg lilás fénye áttörve a viharfüggönyt valamit érzékelhetett, a rendszer működött. De üzemelnie is kellet, hiszen az erőd a legfontosabb katonai létesítmény volt e frissen szerzett gyarmatom, és ezen múlott, hogy ki uralja a felszínt.
 Persze a bázis, már vadászainak egy részét is felküldte, a rendszeres kalóztámadások ellen, csak erővel lehetett fellépni, és ugye a hatalmas nyersanyag lelőhelyeket biztosítani kellet. Nehéz dolog volt, mert egy egész birodalmi légió oltalmazta a planétát és még ez is, ép csak elégségesnek bizonyult, s a szállítmányok védelmezése, csak még több erőforrást igényeltek.
 De ez volt, a Földnek megérte és Mary Adams aki kadétként szolgálta a birodalmat, nem lehetett ellenvetése, már csak azért sem, mert önkéntesként érkezett a Samanta 4-re. Igazából két dolog is motiválta, az első, hogy a szintekre osztott anyabolygón, hatalmas volt a nyomor, és az igazi lehetőséget a birodalmi haderő nyújtotta, minden tekintetbe.
 No nem pasik terén, a kicsit szeplős vörös hajú nő, aki inkább volt fiús, mint nőies nem igen reménykedhetett a nagy ő-be. "-Jó ha jut valami harmadosztályú baka" piszkálta önmagát csendes éjszakáin, ám most ahogy az erőd körül a láthatatlanul feszülő erőteret elérték az első bombák, a robbanások hangjai ugyan éppen csak érzékelni lehetett, ám a remegések határozottan végigszaladtak a masszív épülettesten.
 Egyféle háború volt, és ahogy Mary a többiekkel együtt a külső kamerák által közvetített képeken borzongtak, minden egyes bomba vöröslő tűz keretébe semmisülve meg. S hogy meddig tartanak ki(?) a veteránok szerint amíg szükséges, a parancsnokok szerint, a végtelenségig, már csak azért is, mert a Föld Haderő talán harmadik legnagyobb csatahajóját a Gólemet a bolygó védelmére vezérelt a földi vezetés, ami komoly erősítést jelentett, igaz előbb ide kellet érnie.
 A nő elfordult a monitorfaltól és valamiért idegesnek érezve magát, a kávégép felé indult, a többséget a kinti képek foglalkoztatták, a profik meg az égen küzdöttek, s ekkor bekövetkezett a bekövetkezhetetlen, egy égzengő hang keretében, átszakadt a fal, az izgalom immár pánikká változott és megszólalt egy belső hangszóró.
-Figyelem! Az A, B és C barakkok kadétjai azonnal menjenek a mélységi liftekhez, az összes többi katona a fegyverszobákhoz! Ismétlem a fegyverszobákhoz, ez nem gyakorlat! A védművek megsérültek és felszíni támadásra felkészülni!
 Hatalmas volt a kavarodás, persze csak a laikus szemeivel nézve, az altisztek tették a dolguk és a legfiatalabbakat leszámítva akik majd egy kilométer mélyen húzódó védet hely felé igyekeztek a harcra készültek, Mary Adams is...

Természetesen a birodalmi légierő és légvédelem megtette a feladatát és a csapatszállító inváziós bárkákat még a légkör határán megsemmisítették, ám ez is igazolta, a Földi erők élet-halál harcot folytatnak és nagyon kell az erősítés..