Minden gondolat, minden elágazás egy új valóságot teremt,
egy párhuzamos valóságot. Millió alternatíva, milliónyi gömbvilág,
és még is maximum álmainkba folynak össze!
Az álmok nem elágazások, az álmok nem képzetek, az álmok egy bepillantási lehetőség az alternatív valóságokba, leginkább a lelkünkhöz legközelebbi rezgésszámúakba...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A tanoda, esélyt adott az élethez, egy lehetséges jövő útmutatása képében. Persze bár sokkal több információt és lehetőséget kínált volna a tanulás hivatalos időszaka.
-Álom édes álom. gondolta Mark és az utolsó évre gondolt, az utolsóra mikor felfedezte Ágnest aki minden hétköznap a közelébe volt, az osztálytársaként ez természetesnek is számított, ám semmi több. Ám közelget az utolsó hónap utolsó napjai és egy fogadó felé sétálva egymásmellé csapódtak, Marknak volt egy inspirációja.
Csodás csevegés volt ahogy a lovaskocsi úton lépdeltek a kora délután cirógató fényeibe. Mindenki ott volt, egy búcsú vacsorára készültek, lassan kezdődött a nagyvilági élet!
Akkor még voltak perspektívák, akkor nem volt ördögtől való a tisztességes úton történő szakmai előrehaladás. Akkor még nem olyanok vezették a cégeket nagy arányba, akiknek gőzük sem volt az egészről, csupán szeretők, spionok aljaskodó okostojások kik egyhez értettek, kilopni a vagyont és hagyni mindent pusztulni.
Ide korcsosult a világ és ahogy e mocsok elérkezett, az utolsó vacsora is megtörténve ezer felé röppent a tanoda kis csapata, a szálakat az idő szertetépte...
...ott tépet, máshol alkotott, Mark döbbenve állt a sötét fémborítású helységbe, ahol rozoga lámpás pislogott a teljes sötétedést ez által oszlatva.
-Majd mindenki ott volt, egy találkozó keretében és a feszültség tapinthatón nehezedett az emberekre. -Kínosnak tetszett a történet, és a szavak sem születtek e komor helységbe, melyről csak elképzelések voltak, tények nemigen! A férfi, mert az idő szállt, eldöntötte másodszor nem hagyja szó nélkül, amit anno elengedett, naiv, gyerekes és éretlen voltából is kiindulva. -Most nem! döntött Mark és csendbe üldögélő nőhöz lépve leült egy szabad székre.
-Szia! kezdte a klasszikus szóval, és mivel egy kedves hullám futott át a nő arcán, aki alig változva, elnézvén a többieket, ők ketten maradtak viszonylag hasonlók régi ikonjukhoz, ez is egy motivációs oknak vélte a férfi, így Mark kertelés nélkül kimondta, amit sok évvel ezelőtt kellet volna kimondania.
-Normális vagy!? tudod hogy minden megváltozott!
Tudod, hogy ilyet nem lehet csinálni! A nő hangja csendet törőn hatott a helységbe tartózkodókra, és mégis csak nagyobb lett a csönd!
-Nem tudom, hogy tudom-e, de el kellet mondanom!
-Szeretsz(?) -Ismersz(?) Tudod ki lettem az idők haladtával??? csapot Ágnes viharként Mark szavaira, és furcsa mód, nem a férfira haragudott, csak a szavakra, legalábbis Mark így érzékelte.
-Én is! s felállva az átlagtól egy lehelettel alacsonyabb szépség, kiviharzott a helységből. Még mindig sötét haja volt, még mindig ruganyos és dinamikus és nagy szavak nélkül még mindig élt a vonzalom, vagy éppen született meg?
Ágnes vihar volt és ott szúrt ki Markkal ahol tudott, de nem született harag, csak száraz könnyek. Azután e "fogságvilág" rendszerében, miközben kávét borított "véletlenül" a szépség, Mark asztalon felejtett könyvére, egy hangulatjelet is hátrahagyott egy papírdarabbon, SZÍV volt! A kávé csak szimbólum volt, a cseppek úgy születtek, hogy letörölhetőn, nem tettek valódi kárt, ím eljött az idő, beszélniük kellet!
Egy lepukkant teraszon találkoztak, és bár nem mondta senki, a kapu kitárulva, lassan letelt e furcsa, megmagyarázhatatlan találkozó.
-Miért nem írtál, mondtad vagy kerestél fel? a szavak már nem voltak indulattal telítették, úgy tűnt, ami egykor egy helyen elmaradt, most talán pótolhatónak ígérkezett.
-Nem tudom, csak gondoltam rád. A nő arcán érzelmek villantak, majd köhögni kezdett és összeesve szájából habos nyál kezdett szivárogni.
-Ági!!! kapott a szenvedő nő után a férfi és segítségért kiáltott.
Jöttek, és a törékeny szépség görcsbe rándulva beszélni sem tudott, úgy festett ez egy sötét gótikus festményként zárul, a halál ecsete szerint tökéletesítve.
-Meghalt. szólt egy hang és valóba Ágnes teste elernyedt és a segítség nem igen igyekezett.
-NEM! kiáltotta Mark és túllépve a látványon csak azt érezte, most nem engedheti el a lehetőséget. Stabil oldalfektetésbe helyezte a nőt és száját kitisztítva és hagyta hagy folyjon az a valami, miközben fejébe a másodperceket számolva, nem halhat meg Ági! S mikor éppen a mesterséges lélegeztetésen gondolkodott, a nő felköhögött és gyengén ennyit mondott, -Te tényleg szeretsz!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az alternatív valóságok pont olyan igazak, mint a mi relatív világunk, miként az embernek is sok arca van, úgy az univerzumnak is.
egy párhuzamos valóságot. Millió alternatíva, milliónyi gömbvilág,
és még is maximum álmainkba folynak össze!
Az álmok nem elágazások, az álmok nem képzetek, az álmok egy bepillantási lehetőség az alternatív valóságokba, leginkább a lelkünkhöz legközelebbi rezgésszámúakba...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A tanoda, esélyt adott az élethez, egy lehetséges jövő útmutatása képében. Persze bár sokkal több információt és lehetőséget kínált volna a tanulás hivatalos időszaka.
-Álom édes álom. gondolta Mark és az utolsó évre gondolt, az utolsóra mikor felfedezte Ágnest aki minden hétköznap a közelébe volt, az osztálytársaként ez természetesnek is számított, ám semmi több. Ám közelget az utolsó hónap utolsó napjai és egy fogadó felé sétálva egymásmellé csapódtak, Marknak volt egy inspirációja.
Csodás csevegés volt ahogy a lovaskocsi úton lépdeltek a kora délután cirógató fényeibe. Mindenki ott volt, egy búcsú vacsorára készültek, lassan kezdődött a nagyvilági élet!
Akkor még voltak perspektívák, akkor nem volt ördögtől való a tisztességes úton történő szakmai előrehaladás. Akkor még nem olyanok vezették a cégeket nagy arányba, akiknek gőzük sem volt az egészről, csupán szeretők, spionok aljaskodó okostojások kik egyhez értettek, kilopni a vagyont és hagyni mindent pusztulni.
Ide korcsosult a világ és ahogy e mocsok elérkezett, az utolsó vacsora is megtörténve ezer felé röppent a tanoda kis csapata, a szálakat az idő szertetépte...
...ott tépet, máshol alkotott, Mark döbbenve állt a sötét fémborítású helységbe, ahol rozoga lámpás pislogott a teljes sötétedést ez által oszlatva.
-Majd mindenki ott volt, egy találkozó keretében és a feszültség tapinthatón nehezedett az emberekre. -Kínosnak tetszett a történet, és a szavak sem születtek e komor helységbe, melyről csak elképzelések voltak, tények nemigen! A férfi, mert az idő szállt, eldöntötte másodszor nem hagyja szó nélkül, amit anno elengedett, naiv, gyerekes és éretlen voltából is kiindulva. -Most nem! döntött Mark és csendbe üldögélő nőhöz lépve leült egy szabad székre.-Szia! kezdte a klasszikus szóval, és mivel egy kedves hullám futott át a nő arcán, aki alig változva, elnézvén a többieket, ők ketten maradtak viszonylag hasonlók régi ikonjukhoz, ez is egy motivációs oknak vélte a férfi, így Mark kertelés nélkül kimondta, amit sok évvel ezelőtt kellet volna kimondania.
-Normális vagy!? tudod hogy minden megváltozott!
Tudod, hogy ilyet nem lehet csinálni! A nő hangja csendet törőn hatott a helységbe tartózkodókra, és mégis csak nagyobb lett a csönd!
-Nem tudom, hogy tudom-e, de el kellet mondanom!
-Szeretsz(?) -Ismersz(?) Tudod ki lettem az idők haladtával??? csapot Ágnes viharként Mark szavaira, és furcsa mód, nem a férfira haragudott, csak a szavakra, legalábbis Mark így érzékelte.
-Én is! s felállva az átlagtól egy lehelettel alacsonyabb szépség, kiviharzott a helységből. Még mindig sötét haja volt, még mindig ruganyos és dinamikus és nagy szavak nélkül még mindig élt a vonzalom, vagy éppen született meg?
Ágnes vihar volt és ott szúrt ki Markkal ahol tudott, de nem született harag, csak száraz könnyek. Azután e "fogságvilág" rendszerében, miközben kávét borított "véletlenül" a szépség, Mark asztalon felejtett könyvére, egy hangulatjelet is hátrahagyott egy papírdarabbon, SZÍV volt! A kávé csak szimbólum volt, a cseppek úgy születtek, hogy letörölhetőn, nem tettek valódi kárt, ím eljött az idő, beszélniük kellet!
Egy lepukkant teraszon találkoztak, és bár nem mondta senki, a kapu kitárulva, lassan letelt e furcsa, megmagyarázhatatlan találkozó.
-Miért nem írtál, mondtad vagy kerestél fel? a szavak már nem voltak indulattal telítették, úgy tűnt, ami egykor egy helyen elmaradt, most talán pótolhatónak ígérkezett.
-Nem tudom, csak gondoltam rád. A nő arcán érzelmek villantak, majd köhögni kezdett és összeesve szájából habos nyál kezdett szivárogni.
-Ági!!! kapott a szenvedő nő után a férfi és segítségért kiáltott.
Jöttek, és a törékeny szépség görcsbe rándulva beszélni sem tudott, úgy festett ez egy sötét gótikus festményként zárul, a halál ecsete szerint tökéletesítve.
-Meghalt. szólt egy hang és valóba Ágnes teste elernyedt és a segítség nem igen igyekezett.
-NEM! kiáltotta Mark és túllépve a látványon csak azt érezte, most nem engedheti el a lehetőséget. Stabil oldalfektetésbe helyezte a nőt és száját kitisztítva és hagyta hagy folyjon az a valami, miközben fejébe a másodperceket számolva, nem halhat meg Ági! S mikor éppen a mesterséges lélegeztetésen gondolkodott, a nő felköhögött és gyengén ennyit mondott, -Te tényleg szeretsz!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az alternatív valóságok pont olyan igazak, mint a mi relatív világunk, miként az embernek is sok arca van, úgy az univerzumnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése