A cégek világa volt ez, a vállalatok uralták a planétát és az államok és politikusai csak díszletek voltak egy a profitért vívott háborúban. Ezen önzéstől teljes Amerikájának egyik prominens cége a SEMIS Corp. mely jellegzetessége a három toronyház, amely a három ágazatát is tükrözte a vállalatbirodalomnak: Hadipar, élelmiszer és média. A tornyok teljesen orientálódva csak egy adott dologgal foglalkozván, önálló városok voltak a metropolisokba. Ez a felállás Bostonba sem volt másként, a három hatalmas masszív építmény a város fölé emelkedve sajátos jelképnek bizonyult. A szinte állandósuló savas esők ellen a Keleti-Északi és Déli tornyok könnyedén ellenálltak, miként a légi fenyegetésekkel szemben is az automata ágyúk vigyázták az építményt és a benne dolgozó és élő több százezer embert. S a cég mindenre felkészülve mélységi bunkerekkel rendelkezve még egy nukleáris csapás kivédésére is fel volt készülve. S hogy az erőforrások vagy esetleg az evakuációk tökéletesen működjenek, a tornyokat földalatti vasút kötötte össze, miként az információk is zárt rendszerbe áramlottak.
Furcsa idők voltak, legalábbis John Noll így vélte, az északi toronyház legtetején magasodó üvegkupolából szemlélve a fűtött és maradandó félhomálytól terhes várost és a másik két tornyát, mert John volt a Semis első embere és rossz érzéseitől vezérelve nézte az ő cége által is megkreált agyonszennyezett, szép, új világot. -A pénz beszélt, és a Mars pont ezért lett kolonizálva, hogy aki tehette valóba friss levegőt lélegezhessen. Persze a jelen tarthatatlan volt, a folyók mozgó mocsokszörnyek voltak és a mezőgazdaság is hermetikusan elszigetelt buratelepeken működhetett, kint már ritka dolog volt a természetes élet, rom, roncs és szemét, ez volt a jellemző a városok falain túl, bár belül is az utcák, terek áttetszőn lefedett "alagutak" voltak, a levegő messze volt az egészségestől.
-John sokat gondolkodott és mivel megtehette néhány a bolygó megmentése érdekébe indított projektbe fektetett, ám ez hosszútávon rengeteg vállalatra korlátozásokat eredményezne, így mostanság a Semis jelentős erőforrásokat a védelemre volt kénytelen fordítani. Az aszteroidamezőkön telepített bányáit újabban rablók fosztogatták. pár hete a Titánról érkezett szabotázs híre, melynek eredményeként egy hatalmas metánszállító semmisült meg, a legénység odaveszett, jéghalál végzett velők...
Rossz dolgok voltak, rosszak mert egy ember aki megtehette, hogy jót vagy ettől azért ami volt jobbat szeretett volna teremteni megzavarta az eddig bebetonozva működő rendet. -John Noll pont ezért fürkészte az eget, rémálma volt és mert elhitte álmai üzeneteit, okot érzett, hogy féljen, s ráadást ím már volt félnivalója mert a pénzen kívül, végre rátalált egy célra, a föld megmentése, mint küldetésére.
Itt tartott az idő rafinált képkockája, mikor a férfi megpillantotta azt amitől rettegett! Egy hatalmas madárrajt pillantott meg, azonnal nagyítást parancsolt és az üvegkupola egy része távcsőként funkcionálva a közeledő "armadára" fókuszált.
Varjak voltak, hatalmas dögök, vélhetőn biomechanikus szörnyetegek, hiszen méretük megdöbbentőnek tűnt, mi több a különleges rezervátumokon kívül nem igen léteztek állatfajok, pláne ekkor méretbe.
-Minden toronynak, össztűz az épületeket megközeliteni próbáló madarakra, harci riadó! -Döntött a cégvezér, szavait a mellette magasodó bizalmasaihoz intézte, s nem tévedett, mert a Déli torony ágyúi felugattak, igaz ezt nem hallották, de a szétrobbanó madarakat jól látták.
A rémálom beteljesült, és kitört a cégek közötti háború! Eddig is voltak incidensek, de a Földről létezett egy paktum, itt nincs háború, nem kell egy 4. világháború! Persze ez még nem az újabb világégés, de már, egész Bostonba szóltak a szirénák és bár úgy tűnt a madarak csak a Semis épületeit támadják, sosem lehetett tudni, és az amúgy korrupt és nehezen reagáló városi védelem is életre kelt. Immár a város ágyúi is tüzeltek, de még mindig kevés volt, mert a szörnyek megszűnni nemakaró áradatként közeledtek. Némely kamikaze akcióként hajtva végre éles szögbe a lövegekre rontott és felrobbanva sorra iktatták ki az ágyúkat.
-Uram mennünk kellene! szólt a biztonsági főnök és a csengő női hang végszónak is lehetett tekinteni, mert e minutumba már ez a torony is védekezni kezdett, az itteni ágyúk hangjai remegtetőek voltak, a szmogtól terhes égen igazi égiháború zajlott!
-Nehéz gyalogosokat a tetőre. döntött John, katonáival kívánván védeni az ágyúkat a merész szögből jövő alattomos támadásoktól. S csak reménykedett, hogy stratégái már elrendelték a legközelebbi támaszpontjukról a légi támogatást, mert John úgy vélte a madarak támadása még csak a kezdett, hiszen ő itt van és nyilván ő a cél, ha ő nincs, minden zöld projektnek annyi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése