Átlépés

 Egy nemlétező fényképet néztem, egy nem létező történetet tört össze a sors, természetesen brutális egyszerűséggel. Nem panaszkodhatok, egy végzetes küldetést vállalva el, a végzet hajóján az első féreglyukon való átkelésre készültünk. A hatalmas térbeli generátorok erővonalai izzottak az űrbe, legalábbis innen így látszott és magyarázkodásra nem igen futotta erőmből, pláne tudományos leírásokra.
 Emlékszek mikor megvalósítottuk Arthur C. Clarke űrliftjét, a csillagprogram elképesztő lendületet kapott. Immár az űrhajóknak nem kellet megküzdeni a Föld légkörébe való ki és belépéssel, milliárdos költségeket takarítottunk meg. A hajóinkat a csillagtérbe építettük és az alkatrészek pillanatok alatt megérkeztek, nos ezzel vette kezdetét a naprendszer gyarmatosítása!
 De ez kevés volt, így jött a féreglyuk teória előbb igazolása, majd generálása és most az első főpróbája. Ha, ha esetleg sikerül a mi feladatunk lesz egy úgy mond állomást létrehozni, hogy az utazás ne egy irányú legyen, de ez még csak egy kérdőjel, hiszen nincs garancia, hogy a járat nem omlik össze, de még a legprecízebb számolások  ellenére is, még az is megtörténhet, hogy egy nap közepén kötünk ki, nehéz ez, ám számomra teljesen mindegy volt, nem kötött sem és senki a Földhöz és az élethez. Ha meghalok, hát vége mindennek, ha sikerül, és még a visszautat is összehozzuk, hősé válunk és ki tudja, a szemléletem is változhat.
 A hajó megremegett, az ionhajtómű működésbe lépve, szinte lépésbe mozdította hatalmas monstrumunkat a generátor alagút felé, a visszaszámlálás elkezdődött. Nem gondoltam volna, a közöny elpárolgott és szívem hevesebben verve úgy szorítottam a parancsnoki híd egyik körbefutó korlátját, hogy ujjaim kifehéredtek.
 Nagyot nyeltem, immár az izgalom mellet az aggodalom is hatalmába kerített, már bántam, hogy nem mondtam el neki, hogy szeretem. Persze talán érezte, talán nem kellettek a szavak, de most így az utolsó pillanatokba visszatekintve, igen, kellettek volna neki a szavak, igen kellet volna neki az a szó, hogy SZERETLEK!
-Érzelmesség(?) igazából nem, igazából azt hittem, minden jó ahogy zajlik, mert úgy gondoltam, a legjobb dolgok történhetnek velünk. Aztán kiderült nem, aztán kiderült, hogy rá is gondoltak e kétséges küldetés parancsnokolására, hát mit tehettem, ha ő nem tartott vissza, mert azt képzelte becsaptam, megcsaltam, szóba, írásba és tettbe, nem maradt más lehetőségem. Ez nem panasz, csodás perceket töltöttünk el, ritka értelmes hölgy és ez nagyon tetszett, de már múltidő, a hajóból nincs kiszállás, és hát vár az ismeretlenség, élet és halál lehetősége egyszerre...

 A GYŐZELEM BELÉPETT A GENERÁTOR-ALAGÚTBA ÉS AZ IKONOKKAL VÉDETT MONSTRUM TÖRTÉNELMET KEZDETT ÍRNI. a HAJÓ HALAD, AZ ALAGÚT VAKÍTÓN FÉNYLETT, ÉS SZINTE LÁTHATATLAN VOLT A ŰRHAJÓ. -A TÉR REMEGETT ÉS JÖTT A FÉNYROBBANÁS, A GENERÁTOROK LEÁLLTAK ÉS A GYŐZELEM ELTŰNT, MÁR CSAK AZ VOLT A KÉRDÉS, VÉGLEG VAGY MÉG VISSZATÉRHET...