Egy Világ

 Van idő mikor már úgy érezzük, nincs értelme az álmokat hajkurászni, és lesz idő mikor mindenre sötét lepel fog borulni, és az álmok, mind rémálmokká változnak. Persze a döglött fellegek eső nélkül vánszorogva, már magukba is rossz hangulatot teremtettek, és nem kellet a világvége, hogy az ember behúzódva egy sarokba, a feladás leveséből kortyolva, lehunyva szemeit a csendre vágyakozzon.
 De lehet vágyni, lehet erőltetni dolgokat, ám ha a sorskönyvében, még sok oldal szól rólunk, ha nem is olvassuk, a történet zajlik tovább velünk. -Lehet kritizálni, olykor káromkodni, viszont attól semmi nem fog megváltozni, én úgy hiszem.
-A karabélyomat néztem a félhomályos épület portól, romoktól sivár szobájába, ahol patkányok szaga és mocsok uralkodott. Ez volt, kint esteledett, immár a dögevőkké a világ és csak reménykedhet az ember, hogy barikádja kitart reggelig, mikor a Nap fényétől visítva menekülnek, ezen tudósok által kreált biofegyverek. -Mindegy, az élet egy rakás sz.r! és a túlélés éjjel mindig egy átkozott szerencsejáték, amelyben a főnyeremény a túlélés, és ahol második helyezést az élet nemigen engedélyezett.

 A gyomrom megkordult, enni kellet volna, ám már készleteim kifogytak és öröm az egészben, még két nap, míg elérek egy erőforrásokkal rendelkező erődítményt. -Na ez van, kár méláznom, előbb oda kell érni és majd akkor lehet a gyomromra gondolni. Végül is nagyobb gondom az, hogy a lőszerem is fogytán, és a kardomra támaszkodva, nem egy reményteli lehetőség. A dögök gyorsak, a dögök csoportba támadnak és ez ellen csak a lőfegyverek hathatósak, a pengék csak ideglenesen és csak néhány szörnyeteg ellen eredményes. -Tíz-tizenkét  támadóval szembe semmi esély, így csak reménykedhettem, hogy támadás nélkül megúszom az éjszakát, a nappalt meg erőltetett menettel, reménykedhetek a csodába...

 -Minden a globális túlnépesedéssel kezdődött, a nagyok biológiai fegyvereket vetettek be az emberiség ellen, és mire a világ felocsúdott, már hatalmas volt a tragédia. Persze a nagykutyák bunkerekből és a Hold első városaiból szemlélték művüket, újabb és újabb kórságokat eresztve ki rabságukból. -Aztán bejött amire nem számítottak, a katonák lázadtak fel, és sorra végeztek a felelősökkel. S miközben a Föld megtisztult a gonosztól, a Holdra menekültek csak reménykedhettek, hogy a bolygó nem tudva lábra állni, elfelejtik a korszakokat visszasüllyedőben lévő világ, mocskos bűnüket.
-Előfordulhat, bár jelen időben a védett városok, bunkerek immár a hadseregért és a tábornoki vezetés minden lehetséges módon harcolva a biológiai veszélyforrásokkal, még nem feledkeztek meg a Holdon rejtőző gazemberekről...