Fáztam, mint a veszett kutya úgy remegtem, az orrom folyt és a szemeimet alig tudtam nyitva tartani. Persze most az influenza semmit nem jelentett, időnként távcsővel végigpásztáztam a senki földjét, és csak reménykedtem, hogy nem zúdul a nyakunkba egy tüzérségi bombázást, mert akkor megoldódik a betegségem és a utolsó vonalunk is elesve, nem lesz ki megoltalmazza a várost. Igaz, ha csak ennyien maradnánk, semmi esélyünk, bár a százados szerint össze van már állítva egy rögtönzött hadosztály, mely már erőltetett menettel közeledik.
-Mindegy, az ellenség hordái elképesztő létszámmal rendelkeztek, és a sok zombit a haditechnika is rendesen támogatta, mert ugye, az ember legnagyobb ellensége, egy másik ember. S a másik ember, a központi kormányzat ellensége, nem más mint a globális világ négy legnagyobb vállalata.
-Ez van. nem filozofálok a dolgokon, nem hitből kerültem a lövészárokba, hanem azért, mert kellett a katona, szükség volt az emberekre kik egy emberségesebb világba látják a jövőt és nem a bérrabszolgaságba. Vállaltam én is sok embertársammal, melyek közül már 60% elesett a különböző frontokon, miközben most a Dél-keleti regionális főváros védelmébe vonták össze a terület még mozgósítható erőit. -A hanyatlás már látszott, erőinket a cégek hordái sorra morzsolták fel, ám az ember kitart, sárba, hóba és ha kell biológiai fegyvereikkel szemben is, már csak azért is, mert nem sok választásunk maradt. Mi veteránok, biztos nem kapnánk amnesztiát, így hát, ha gondolataink változnának is, már csak elpusztítani kívánnak minket, és bár vélhetőn, le is győznek, még is tiszta lélekkel állunk készen a lövészárokba, mialatt a magasban, a beborult égből cseppek hízottan ereszkedésbe kezdtek, ideális egy ellenséges rohamra, az éberség most még inkább szükségeltetik.
-Volt egy világ, volt egy központi vezérlőtanács és voltak a cégek, kik profitjuk egy részét a megvesztegetésre fordították, az újabb és újabb nyomortelepek létesítésének érdekében, ám eljött egy tanácson belüli változás, és volt oly erős a elnök, hogy ellentmondott a vállalatoknak. Ellentmondott és ezzel elkezdődött a műforradalmak korszaka, majd mikor belátták a cégek, ez lassú és pénzigényes feladat, a háború mellet döntve, és egy esztendő alatt, a planéta háromnegyedét az ellenőrzésük alá vonták. -A központ kormányzat már a Szabad Marsról próbálja a lehetetlent, a katonák, olyanok mint én is, meg még itt lent a lövészárkokba. -Bár már vannak pletykák, hogy kivonul a Központi Kormányzat és csak bolygóközi pályáról, csatahajókkal bombázzák a cégek főbb ipari központjait. De persze ez szóbeszéd, és mert a Hold szintén a vállalatok tulajdona, ahol erős flottaállomások is találhatók, nagyon kérdéses, hogy a Marsi vezetéstől kölcsönzött hajók milyen eséllyel is tudnak pályára állni. Igaz, itt van a maradék erők kivonásának kivitelezésének kérdőjelei, hisz a csapatszállítók is célpontok. Az meg nem volt titok, hogy az utánpótlás 70%-a vagy megsemmisül, vagy a cégek kezére kerül. -Szóval igazából, a magamfajtának egy lehetősége van, az utolsó töltényig harcolni.
Tagadhatatlan, akadtak katonák akik dezertálva, inkább elvegyültek a városokba, remélvén a reménytelent, de akik a központi erőket választották, nagy részben, elkönyvelték, ma vagy holnap itt a vég, és a Föld boldog rabszolga-paradicsommá válva, néhány család irányítja, miként a naprendszer nagyobbik féltekét is.
-Fáztam, hátamon a láztól verejték kígyózott, jeges borzongást teremtve, miközben a távcsövön keresztül, mintha mozgást érzékeltem volna. Hiába, ideális idő, az élő-halott biológiai fegyvert már se hideg, se betegség nem gyötri, és csak a fejük szétlövése a garancia, vagy a lángszórók...
-Mindegy, az ellenség hordái elképesztő létszámmal rendelkeztek, és a sok zombit a haditechnika is rendesen támogatta, mert ugye, az ember legnagyobb ellensége, egy másik ember. S a másik ember, a központi kormányzat ellensége, nem más mint a globális világ négy legnagyobb vállalata.
-Ez van. nem filozofálok a dolgokon, nem hitből kerültem a lövészárokba, hanem azért, mert kellett a katona, szükség volt az emberekre kik egy emberségesebb világba látják a jövőt és nem a bérrabszolgaságba. Vállaltam én is sok embertársammal, melyek közül már 60% elesett a különböző frontokon, miközben most a Dél-keleti regionális főváros védelmébe vonták össze a terület még mozgósítható erőit. -A hanyatlás már látszott, erőinket a cégek hordái sorra morzsolták fel, ám az ember kitart, sárba, hóba és ha kell biológiai fegyvereikkel szemben is, már csak azért is, mert nem sok választásunk maradt. Mi veteránok, biztos nem kapnánk amnesztiát, így hát, ha gondolataink változnának is, már csak elpusztítani kívánnak minket, és bár vélhetőn, le is győznek, még is tiszta lélekkel állunk készen a lövészárokba, mialatt a magasban, a beborult égből cseppek hízottan ereszkedésbe kezdtek, ideális egy ellenséges rohamra, az éberség most még inkább szükségeltetik.
Tagadhatatlan, akadtak katonák akik dezertálva, inkább elvegyültek a városokba, remélvén a reménytelent, de akik a központi erőket választották, nagy részben, elkönyvelték, ma vagy holnap itt a vég, és a Föld boldog rabszolga-paradicsommá válva, néhány család irányítja, miként a naprendszer nagyobbik féltekét is.
-Fáztam, hátamon a láztól verejték kígyózott, jeges borzongást teremtve, miközben a távcsövön keresztül, mintha mozgást érzékeltem volna. Hiába, ideális idő, az élő-halott biológiai fegyvert már se hideg, se betegség nem gyötri, és csak a fejük szétlövése a garancia, vagy a lángszórók...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése