Államkép

Orwell 1984, Óceánia

 EGY NAGYON TÁVOLI JÖVŐBE...

A propaganda miniszter elégedetten dőlt hátra, műanyag székébe, a nyomor ellenére a programok működnek, bár nem a köztársaságé, hanem a fanatizálásé, és ez pont elégnek bizonyult a hatalom megőrzése szempontjából.
-Háború volt, verbális háború, mely keretében a szolgálatok nem egy robbantást hajtottak végre, a terv szerint minden akciónál  legalább 100 fő fölötti áldozati aránnyal, és a hűséges zsoldosok tették amiért fizeti az állam őket.
- Elégedett volt, a vezér nyilván dicséretbe részesíti, amely újabb hűbéri birtok keretében fog megnyilvánulni, és kell több??? -Az ember egyszer él, és a külföldi bankszámlákat sem véletlenül találták ki, meg aztán annyi militáris alakulattal rendelkezik a párt, mely a hadsereg nélkül is képes egy esetleges forradalmat, gyorsan és könyörtelenül elfojtani. Nem véletlen a milliárdokba kerülő besúgóhálózat, nincs olyan ellenzéki mozgalom ahol az állam szemei és fülei ne lennének jelen, meg aztán háború van!
 A kihűlt kávéért nyúlt és fintorodva belekóstolt. Utálta a hideg kávét és utálta ha nincs hozzá tejszínhab, az embernek legyenek igényei, ha már teheti. S miközben barna szemei megpihentek a repedezett fal rajzolataink, csak remélte, nem e földalatti bunkerirodába éri utol az esetleges végzet. -Persze ez még odébb volt, a média annyira lebutította a többséget, hogy aki a párt véleményével ellentétes megjegyzést tesz a nemzeti hálózaton, hát a sárgaföldig alázzák, s aki túl kompromittáló adatokkal rukkol elő, hát olyankor megtörténnek a balesetek...

 Már 15 esztendeje áll fent a rendszer és annyira kiölt agyú társadalmat sikerült összehozniuk, hogy a idióták minden baj forrásának a 15 éve ezelőtti rendszert okolják, na meg a jó megkreált ellenséget.
 A középkorú férfi elmosolyodott, eszébe jutott a merénylet, mikor a vezér házát robbantotta fel a szolgálat és mindent az ellenzék nyakába varrva, bizony megtelt a EVENI fegyintézet politikai aktivistákkal. A vezér persze eljátszotta a sebesültet, még több empátiát ébresztve, miközben kutyabaja sem történt, hiszen nem is tartózkodott azon lakásába. -A szemüveges férfi jól tudta, a gazdaságilag életképtelen rendszert csak folyamatos háborús propagandával lehet fenntartani, számos eszközt igénybe véve, a háborúra való hivatkozás ürügyén.
-Odébb lökte a gépi kávét, és a mai híradó alapját szolgáló vázlatra tekintet. Nem volt nagy szám, bár számokról lesz este szó, számokról, melyben pontosan felsorolják az ellenség merényleteinek véres eredményeit, százezer halott! -De hát háború volt, és ez a százezer nem is sok 10-12 évre lebontva, a titkosszolgálat martalócai meg szívesen tették a dolgokat, nem véletlen, hogy az ilyen különleges osztagoknak nevezett merénylőket az alja nép közül választották, s mikor egy-egy figura már vagy túl sokat tud, esetleg követel, a szolgálat őket is rövid úton a másvilágra küldi, a történetbe ez is belefér, miként a történelembe...