Csak

- De nézd, ez a sántikáló rablólovag a planéta alkirálya?! fintorgott a testőrség kapitánya, egy pohár ízesített alkoholt kortyolgatva a lila fényű bár félhomályába, szemei a semmibe révedtek, kérdését az asztal túloldalán üldögélő ügynöknek intézte, jól ismerték egymást, bíztak egymásba.
- Nos ez a sántikáló barom sok embert emelt ki a szürkeségből és ők immár jó helyen vannak és lojálisak. jött a válasz, igaz, a őszülő halántékú férfi sem érezte teljesen kereknek saját válaszát, ám részigazságot mindenképp tartalmazott, és ráadást nem is akart politizálni, tele volt vele minden pillanata.
-Ezt értem, de miért lennének hűek?!
-Mert olyanokat emelt ki, akik zsarolhatok és innentől megvan az ördögi kör. felelte John Arw, a Héliumvárosnak is nevezett metropolis titkos rendőrségének főnyomozója.
-De mi van a néppel??? firtatta a kapitány és a hatalmas fali kivetítőre pillantott, ahol a planéta alkirálya, a nép hű barátja éppen valami baromságról dumált, és ugyan kötelező minden nyilvános helyen a központi média hírcsatornájának is menni, ám a tulaj zenét rakott a kép alá, a pofázást pedig elnémította, így tény, jobban mutatott a dolog.
-Jó kérdés. mosolyodott el John, de persze mindketten tudták a választ, a spicli szolgálat remekül müködött. Néhány birodalmi dinár és sok ember csacsogni kezd. S mert az alkirály kellő nyomort teremtett, hát a besúgás külön megélhetési formává alakult, olykor még a szolgálat embereit is veszélyeztetve. -Zavart világ volt az tény, hiszen ott voltak ők a titkosrendőrség, ott volt a Népi Információs Lánc nevű hivatal, aztán a Birodalmi Biztonsági részleg, ami ugyan elvben a császárnak jelentett, de meg voltak vesztegetve, az alkirály a cirkusz mellett rendesen költött a hírszerzésekre, mert hát az információ hatalom és gyakran fegyver is, meg aztán ha eljutna a hír a messzi anyabolygóra, az alkirályi poszt hamar új ember birtokába jutna...
-Tudod John nem is igazán kérdés, hiszen én is megölhetném az alkirályt, végül is a testőrség részét képezem. pillantott a titkosrendőrre a kapitány, sejtette e szavakkal nagyot kockáztatott, de már az alkohol rásegített, és igazából feszíteni is akarta a húrt, .urvára elege volt már a velejéig korrupt és képmutató rendszerből. -Persze lehetett volna ezt a mondandóját olyan helyen elejteni ahol örömmel meg is hallgatnák, de így izgalmasabbnak tűnt, és részeg volt.
- Ez igaz. értett egyet a rendőr, akinek beosztása túl magas volt, hogy kockáztasson, de Roger Willd kapitány régi cimborája volt és így csak imádkozott, hogy e raktárnegyed sokad osztályú szórakoztatóhelyén ne legyen poloska, ő nem kívánt meghalni.
-És?! ütötte a vasat a testőr, még nem döntve el, hogyan is legyen tovább.
-Nincs és, nem csak te vagy az alkirály közelébe. Nem egy android és nanorobot rejtőzik és akkor nem is beszélve a szolgálatokról. Ne hidd, hogy az embereid között nincs besúgó?! tett egy nagy pontot elég nyomatékosan John, be akarta fejezni a témát, és inkább nézné a vonagló félmeztelen androidnőket, nem gondolva a nyomasztó valóságra.
-Hűm, lehet igazad van. adta fel a kapitány, barna szemeit a fáradság és a pia együttesen nehezítette, ráadást olyan dolgokról gagyarászott amiért minimum kínhalál járna, de annyira utálta az alkirály...