Egy hihetetlen délután volt, a nap a tél ellenére nem csak világított, de meleggel is simogatta, simogathatta
az arcokat. Szél nem volt, a felhők, azaz csupán foszlányok, lehorgonyozva nézték a lenti világot.
Egy mese volt, mese a mindennapokba, még ha csak néhány lélegzetvételnyi ideig. -Nem az idő változott, és még az óra is pontosnak mutatkozott, de valahogy egy felcsaholó vadkutya messze űzte az üdítő varázst és a férfinak mozdulnia kellet!
A karabélyt másodpercek alatt célra tartotta és, még mielőtt a horda észrevehette volna, sorra szedte ki a viszonylag lassan vánszorgó zombikat. -Nem egy Kaptár film forgatása volt, ez a való ridegen vicsorgó pillanatai, mert ugye az embereknek a film nem volt elég, ki kellet próbálni, hogy képesek vagyunk e élőhalott borzalmakat létrehozni, hát képesek voltunk.
Persze John jól tudta, ha az Ebola projekt nem vall kudarcot, most nincs zombi-kór, hanem a vérzéses láz tombolna, nyilván fél kontinenseket néptelenítve el.
Nem vált be, így jöttek a zombik, egy Szibériai laboratóriumból, tudatosan, azaz parancsra kiengedve a belégzéssel terjedő, agyat zabáló betegséget. Igaz tény, ez egy globális döntés eredménye volt, és az illetékesek a világ legtöbb pontján időbe bezárkóztak földalatti bunkerjaikba, s ha még is valahol katonai csapás szükségeltetett, ott voltak a drónok és a speciális páncélzatú elit alakulatok.
S mi is volt a cél? nyilvánvaló, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése, tény, a dolog remekül sikerült, oly annyira, hogy most már a még létező fegyvereserők a zombik ellen háborúztak, tudniillik ugyanis, hogy a tervezett borzalmak, nem óhajtottak éhen halni, sőt némi intelligenciát alakítva ki a mesterséges vírus, a lényeg a gyorsabb regenerálódás és egyéb nyalánkságok mellet, megtanultak a szabadon élő állatok vadászatát és táplálkozásuk által, nem pusztultak ki, mint ahogy a zsenik kiagyalták.
Rossz hír volt ez a felszínen és a biztonságba rejtőző túlélőknek, mivel több volt a zombi, mint az ember és kezdetleges felfogásukkal, tudtak néha komisz meglepetést okozni, még a profiknak is, nem, hogy a immúnis túlélők kicsiny csoportjaiknak. Mert érdekes módon jelentős embertömeg nem reagált a kórságra, vagy, mint egy brutális influenza, átmenve rajta, megélte a holnapot. Igaz ez a holnap egy rémálom, egy horrorisztikus világ, ahol végül is a a fő cél teljesül, mert 4 milliárd ember pusztult el és legalább 2 milliárd szörnyeteg.
-Ez a jelen. sóhajtott John és ugyan a negyedét leszedte a járkáló hulláknak, a többi reagálva szétszóródva bekeríteni kívánta a vadászt. Ám ez lehetetlen volt, a férfi megnyomott egy gombot és a védelmet szolgáló acélkupola a mélység felé süllyedt, immár láthatatlanná válva a primitív lények számára.
-Ötös őrhely kiszáll, 7 zombi kilőve. adta le rádión a jelentést a mesterlövész, vélhetőn a élőhalottak, mikor nem lelik a ellenséget, nekiállnak felfalni és rejtekükbe elhurcolni a hét szétloccsant koponyájú társukat, az élet megy tova...
Egy mese volt, mese a mindennapokba, még ha csak néhány lélegzetvételnyi ideig. -Nem az idő változott, és még az óra is pontosnak mutatkozott, de valahogy egy felcsaholó vadkutya messze űzte az üdítő varázst és a férfinak mozdulnia kellet!
A karabélyt másodpercek alatt célra tartotta és, még mielőtt a horda észrevehette volna, sorra szedte ki a viszonylag lassan vánszorgó zombikat. -Nem egy Kaptár film forgatása volt, ez a való ridegen vicsorgó pillanatai, mert ugye az embereknek a film nem volt elég, ki kellet próbálni, hogy képesek vagyunk e élőhalott borzalmakat létrehozni, hát képesek voltunk.
Persze John jól tudta, ha az Ebola projekt nem vall kudarcot, most nincs zombi-kór, hanem a vérzéses láz tombolna, nyilván fél kontinenseket néptelenítve el.
Nem vált be, így jöttek a zombik, egy Szibériai laboratóriumból, tudatosan, azaz parancsra kiengedve a belégzéssel terjedő, agyat zabáló betegséget. Igaz tény, ez egy globális döntés eredménye volt, és az illetékesek a világ legtöbb pontján időbe bezárkóztak földalatti bunkerjaikba, s ha még is valahol katonai csapás szükségeltetett, ott voltak a drónok és a speciális páncélzatú elit alakulatok.
S mi is volt a cél? nyilvánvaló, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése, tény, a dolog remekül sikerült, oly annyira, hogy most már a még létező fegyvereserők a zombik ellen háborúztak, tudniillik ugyanis, hogy a tervezett borzalmak, nem óhajtottak éhen halni, sőt némi intelligenciát alakítva ki a mesterséges vírus, a lényeg a gyorsabb regenerálódás és egyéb nyalánkságok mellet, megtanultak a szabadon élő állatok vadászatát és táplálkozásuk által, nem pusztultak ki, mint ahogy a zsenik kiagyalták.
Rossz hír volt ez a felszínen és a biztonságba rejtőző túlélőknek, mivel több volt a zombi, mint az ember és kezdetleges felfogásukkal, tudtak néha komisz meglepetést okozni, még a profiknak is, nem, hogy a immúnis túlélők kicsiny csoportjaiknak. Mert érdekes módon jelentős embertömeg nem reagált a kórságra, vagy, mint egy brutális influenza, átmenve rajta, megélte a holnapot. Igaz ez a holnap egy rémálom, egy horrorisztikus világ, ahol végül is a a fő cél teljesül, mert 4 milliárd ember pusztult el és legalább 2 milliárd szörnyeteg.
-Ez a jelen. sóhajtott John és ugyan a negyedét leszedte a járkáló hulláknak, a többi reagálva szétszóródva bekeríteni kívánta a vadászt. Ám ez lehetetlen volt, a férfi megnyomott egy gombot és a védelmet szolgáló acélkupola a mélység felé süllyedt, immár láthatatlanná válva a primitív lények számára.
-Ötös őrhely kiszáll, 7 zombi kilőve. adta le rádión a jelentést a mesterlövész, vélhetőn a élőhalottak, mikor nem lelik a ellenséget, nekiállnak felfalni és rejtekükbe elhurcolni a hét szétloccsant koponyájú társukat, az élet megy tova...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése